Már háromszor játszotta el ezt a dalt, de én még mindig nem tudtam. És mostmár az idegesített, hogy nem tudom. Pedig olyan biztos voltam benne, hogy ismerem, mint az alföld lapos.
-Tényleg nem tudod? - háborodott fel, és elkezdte előről.
-Olyan, ismerős, de mégsem - nevettem.
-Sláger, mi az, hogy csak ismerős? - ütötte a lábával a ritmust.
-Éneklés nélkül nehéz - érveltem.
-Még nem tökéletes, addig nem fogom elénekelni - közölte szórakozottan.
-Nem baj - röhögtem. - Akkor az elejét? - próbálkoztam.
-De neked csak akkor akarom, ha - állt fel, és a szekrénynek támasztotta a hangszert, majd vissza ült mellém, és ugyanúgy átkarolt.
-Ha? - néztem a szemébe.
-Ha nincs benne hiba - húzott közelebb magához.
-Miért? - kérdeztem halkan.
-Mert rólunk szól ez a dal - döntötte a homlokát az enyémnek. - Van olyan, hogy mi, november óta? - tűrte kivasalt hajam a fülem mögé.
-Miért ne lenne?
-Mert akkor csesztem el mindent - suttogta lehunyva a szemét.
-Csesztünk - javítottam ki. - És szerintem azóta van csak igazán - nevettem fel -, mert bennem sem változott semmi. Lehet ez kell nekünk - mosolyodtam el, és körbe néztem a kis helyiségben.
-Mi? Az, hogy a buszok csikorgása helyett, madarak rikácsolását hallgassuk? - ötletelt röhögve, és az ölébe ültetett.
-Most olyan voltál, mint Szili - túrtam bele a hajába. - Meg amúgy is, esetleg a belvárosban te hallgatod a buszok nyekegését - löktem meg a vállát.
-Az kell, hogy kiszakadjunk a szürke hétköznapokból? - vette komolyra, mire bólintottam. - Régi mese, Művésznő? - vonta fel a szemöldökét, én pedig ujjongva kipattantam az öléből.
-Igeeen! Szólok a többieknek, hogy jöjjenek oda előre, ahol azok a padok vannak! - kaptam elő a telefonom, és gyorsan tárcsáztam Bogit. Lelkemre kötötte, hogy majd nézzem meg azt a termet, mert nagyon menő. Nem kell ott maradnom, csak nézzem meg. Mondjuk őszintén egy olyan terembe be sem akarom tenni a lábam, és kifelé menet, mintha Levi ezt pontosan tudta volna.
-Nem muszáj majd bemenned oda - csukta be az ajtót, és elindultunk a tábor elejére a házsorok között. - Annyi minden van még itt - mutatott körbe nevetve. - Megnéznéd délután 4-kor az edzésemet? - mosolygott, programot keresve nekem, nekünk. (?)
-Pont 4-kor? - nevettem.
-Attól, mert itt vagyunk az IOV-on, nem fogok változtatni rajta - közölte. - Reggel kondi, délután úszás - tette rendbe, és oda értünk a "lávás" részhez.
-Igen, tudom - bólogattam nevetve, és felültem egy asztalra, így élveztük a délelőtti napsütést.
-Neked is rettenetesen meleged van? - tolta fel a napszemüvegét, a padnak dőlve.
-Nagyon - gumiztam össze a hajam, egy rutinos mozdulattal, mikor megláttam az újdonsült "koncertezőket", úgy látszik híre ment. - Itt vagyunk! - intettem, a fehér-, a türkiz-, a lila-, és a mi csapatunknak.
-Régi mese! - ült fel Bogi mellém, mikor Levi elkezdte játszani a dalt.
-Milyen mese? - ült le Szili a többiek mellé, a fűbe. - Regi mese?
-Régi mese! - nevettem. - Ez a dal címe!
Mindenki érdeklődve figyelte, a számot, hirtelen felálltam a padra, majd elkezdtem énekelni.
-"Lehet csak benned látom a múltam, ezért kötnek még hozzád" - már az első sort követve is, nagy tapsot kaptam, és több csapat is csatlakozott.
-"Valahol itt kezdődik mindegyik régi meséd. Ahol az utunk egyszer véget ér" - és legnagyobb döbbenetünkre, Bogi folytatta.
-"Veled együtt íródik a történetem" - nagyon jól csinálta. Neki ez az a valami, amiben sokszor nem tud dűlőre jutni, hogy most ez vajon elég jó-e? Teljesen megértem őt. A kétségek, már féléve bérlik ki az agyam, és ha esetleg elutaznának nyaralni, akkor sem maradnak távol sokáig. Mostmár ideje lenne elhúzniuk, mert elszedik előlem az áramot!!! - "Én csak azt ígérem mindegy merre visz az élet. Bármerre is járok, mint egy fecske visszatérek." - állt fel mellém, így énekeltem a refrént, de én csak egy valakire figyeltem. A magyar Shawn Mendesre, Szent lovagra, vagy csak simán Levire. Ő következett, és konkrétan felugrott (!) mellénk a padra. Hatalmas tapsot kapott.
-" Mesés panorámák. Festői tájak foglya lettem" - énekelte az első sort. Lélegzetelállító. Nincs rá más szó. Egyszer sem botlott meg a nyelve, egy hangyányi hiba sem volt. Véleményem szerint, pedig BLR részei a legnehezebbek. Simán hozta, és közben képes padokra ugrálni? - "Itt hagyom ezt a képet, de vigyázz rá. Itt találsz rám ha elmentem világgá" - szólt az utolsó sora, de nekem volt még. Leléptem az asztalról, és kitéptem pár fűszálat, hogy stílusos legyen.
-"A múltban mögöttem az összes fűszálat ismerem" - Jaja, az a biztos, ami elmúlt. - "Ahol az utunk egyszer véget ér" - a közönségünk nagy tapsban tört ki.
-Imádtam! - piroslott már Vanda keze a tapsolástól. - Shawn megtanítassz gitározni? - nézett Levire, a hangszert vizslatva.
-Először is, Levi vagyok - nevetett. - Másodszor pár nap alatt nem lehet megtanulni - tette le a hangszerét az asztalra.
-A Shawn jobban illik rád! - dobta rá a fura fekete kalapját. Ez eddig is rajta volt? És ez így? Nem lesz alatta befőtt a feje? - Én akkor is megpróbálnám!
-Én a helyedben nem adnám Vandál kezébe a gitárod! - röhögött Szili.
-Tessék? - tette cipőre a kezét. - Most meghallsz! - Tessék? Én is ezt kérdezem. Szóval ők a játékteremben ezt lemecsellik,a többiek, meg utánuk indultak, de Bea visszafordult.
-Gyertek ti is! - invitált minket.
-Majd ebéd után talán - motyogtam az orrom alá. - Nincsnek annyira jó emlékeim az ilyesmi helyekkel - mutattam a kinti ajtóra.
-Én meg maradok Művésznővel - mosolyodott el Levi.
-Menj csak, miattam nem kell itt maradnod! - pirultam bele teljesen.
-Annyira nekem sincs kedvem - vette a kezébe a hangszerét, és csak úgy pengetett pár akkordot. - Meg az ikreknek megígértem, hogy meg mutatjuk a tábort - nézett fel.
-Azért majd nézzétek be! - intett Bea vigyorogva, és bement, még hallottuk, ahogy a lányok hatalmas vihogásban (?) törnek ki.

Inkább Face time hívást indítottunk, a képernyőn, pedig megjelentek Levi tesói, és Karcsi bá.
-Sziasztok! - intettünk a kamerába.
-Sziasztok!
-Akkor nem maradtatok a lávában! - röhögött Karcsi bá, és ahogy láttam, kint az udvaron voltak, és bográcsoztak.
-Nem - nevettem. - Mi lett végül a fagyival? - néztem a tesókra.
-Elmentünk fagyizóba - mesélte Ancsa. - És ott volt sztaracsallás!
-Milyen? - nyílt tágra Levi szeme.
-Sztracsattellás! - pörgette a nagybácsi a bográcsot.
-Inkább azt mutassátok, milyen a tábor? - leskelődött Ati a hátunk mögé.
-Itt jöttünk be - mutattam a kapura. - És itt meg padok vannak - röhögtem.
-Erre pedig a házaink - fordultunk balra, és elindultunk köztük.
-Nem egy házikóban vagytok ugye? - kiáltotta Karcsi bá, közben nagy szakértelemmel a húst tanulmányozva, hogy jó-e.
-Lányok a lányokkal - magyaráztam.
-Fiúk pedig a fiúkkal - fejezte be Levi a mondat második felét.
-Akkor megnyugodtam - tette a szívére a kezét.
-Meddig fogjátok még felhozni november 22.-ét? - próbált nyugodt maradni, még sikerült. - Félév telt el azóta!
-Sajnálom, ha utaltam rá - nézett Karcsi bá a kamerába, talán túl közel hajolva. - Azóta sok minden változott, igen - bólogatott. - Felelősségteljesek letettek - dícsért meg. - Nem kerül többet szóba rendben? - mosolyodott el, mi meg némán biccentettünk, de ott bujkált benne is a mosoly, úgyanúgy, mint azon az éjszakán... Ez a mi titkunk. Igazából mi is történt? Az ő szavaikkal élve:"Nagyot csalódtak bennünk!" A mi szavainkkal:"Teljesen megérte!"
- Köszönöm nagybácsikám - nézett rá Levi hálásan.
-Na, menjetek tovább! - röhögött, megsózva az ételét. - Az egy csárda? - hunyorgott.
-Az ebédlőnk! - feleltük egyszerre.
-Mondjuk tényleg hasonlít egy csárdára - vettem szemügyre az épületet, oldalra döntve a fejem. A játéktermet figyelmen kívűl hagyva, a tanárok szállásába mentem mivel, "Ki kell próbálni a medencét!" mondat után, én beszélgettem, mostmár a szüleinkkel is. Levi pedig visszament a bungallóba.
-Lilla? Aki Franciaországban tanul? - keresett Ildi az emlékei között.
-Igen - helyeselt anyukám. - És hogy van? - intézte hozzám szavait.
-Nem beszéltünk sokat - nyitottam be közben a medencéhez. - Majd vacsorakor beszéltük meg, hogy hívjuk egymást - tűrtem fel a melegítő nadrágom szárát, és a vízbe lógattam a lábamat.
-Mikor lesznek egyáltalán a feladatok? - érdeklődött Bandi.
-Nem tudjuk - vontam meg a vállam. - Valamikor azután, hogy kapunk borítokot, amiben van valami segítség - magyaráztam.
Levinek ennél jobb belépője nem is lehetett volna. Egyszer csak megjelent az öltöző felőli ajtóban, egy egyszerű fekete fürdőnadrágban, világos haja a szemébe lógott, kék szeme úgy csillogott, mint a medence vize, és a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról. (Jó, a kocka hasáról se feledkezzünk meg!) Ha valaki azt mondja, őt teljesen hidegen hagyja a szimpla belépése, még magának is hazudik! És én nem fogok többé hazudni magamnak, és kipaterolom a kétségeimet!
-Nahát! - fordítottam felé a telefont nevetve, és tényleg csak ennyit tudtam kinyögni.
-Ezt mindenre lehet használni ugye? - ugrott is be a vízbe egy szempillantás alatt, és visszaúszott hozzám.
-Mindnre is! - röhögtem, egyből mindenki dőlt a nevetéstől. Akkor kaptam fel a fejem, amikor mintha csuromvizes lennék, és végig nézve magamon, csúromvizes voltam. - Te lefröcsköltél?! Áááhh! - próbáltam visszacsapni rá a vizet, de egyszerűen elúszott. Itt töltöttük a délelőttöt, remekül éreztük magunkat. Miközben Levit néztem a majdnem edzését, mert állítás szerint ovis korában úszott ennyit, pedig ez is sok volt. Én már csak abban elfáradtam, hogy néztem, és hátúszásban, még cseverészni is volt ideje, mikor letudtunk a kötelezőket az otthonikkal, velem.
-Művésznő! - húzta fel magát a medence szélénél. Azt már megtanultam, nem igazán csípi a lépcsőket. - Megyünk ebédelni?
-Menjünk! Kint megvárlak! - léptem ki a nyári a melegbe, és egy pillanat alatt meg is száradtam.

Fél egy körül, ebédeltünk a fehér négyessel karöltve. Egy igazi klasszikus nyári levest választottunk a legtöbben. Gyümölcslevest. Főételnek én pedig egy még klaszikusabb mellett döntöttem, rántott hús, rizsel.
Miközben azt hallgattam, hogy milyen jó a játékterem, és bánni fogom, hogy meg sem néztem.
-Nem kell semmit kipróbálnod, csak gyere be velem - vitte ki Bogi a tálcáját. - Meg vannak fotelek, kanapék, asztalok...
-Bogi - tette le Levi a villáját. - Nagyon jól ismered te is Művésznőt, a nem, az nem.
-Akkor megnézem - tettem be az ablakba a tálcámat. - Ne örüljetek, csak benézek! - lomboztam le őket. - Nézzük akkor azt a csodatermet! - indultunk be az ajtón. Amikor a piros négyes lépett be, és a svédasztalhoz indultak. Ők voltak az utolsó ebédelő csapat?
-Regiii! - jött szinte nekem Vanda. - Annyira örülök, hogy itt vagy!
-Én is azt hiszem - néztem körbe a helyisségben. Három darts tábla, két csocsóasztal, egy biliárd, a másik oldalon léghoki. Minden negatív élményem, és véleményem ellenére, tényleg klassz ez a hely. Olyan otthonosan éreztem magam. Nem habostorta az életem, a legtöbben pedig tuti nem ezt mondanák. Inkább jó jegyek, szép külső, dráma klub, helyes hapsi... Vagy csak azt, "NÉPSZERŰ". Ez csak a látszat, nagyon a felszín.
-Ettől féltél Gina? - nyomott Kende röhögve a kezembe három darts nyilat. A skacok meg az egyik csocsót vették be, kivéve Levi és Vanda, akik "gitározni tanultak". (Mármint Levi próbálta legalább azt megtanítani, hogy kell megfogni). Szinte minden csapat itt volt. Kivéve a címvédők. 
Gina? Ki az a Gina? Regina, vagyis Regi, esetleg Művésznő. Engem csak egy ember hívhat Ginának! Apukám.
-Nem ismersz engem! - fordultam felé, így háttal álltam a táblának, és eldobtam az első nyilam. - Én nem félek semmitől! - hajítottam el a következőt. - Utolsósorban pedig ne hívj többé Ginának! - dobtam el a következőt. Majd visszafordulva elégedetten konstatáltam, hogy mind tripla 20 lett, azaz 180.
-Titkos képesség Gina? - szedte ki a a nyilakat a dartsból, én pedig felírtam a mellette lévő táblára a pontjaimat. - Vagy hátul is van szemed? - kezdte el a saját körét.
-Sok mindent nem tudsz rólam - vonogattam a vállam. Kende dobása nem lett olyan fényes, mint az enyém. Dupla 20, szimpla 3, tripla 19.
-Kereken 100 - állt mellé Levi, és a tollat kivéve a kezéből a táblára firkantotta.
-Igazán kösz - szedte ki a nyilait.
-Minden rendben? - fordult felém Levi.
-Ahogy látod igen - válaszolt helyettem Kende, maga előtt összefonva a karját.
-Tudok én is beszélni - néztem rá bosszúsan, és elkezdtem a kört újra. - Minden oké, viszont nagyon örülnék, ha maradnál nézőnek - dobtam el az utolsót is, ami végül 140 lett, majd a táblához léptem.
-Semmi pénzért nem hagynám ki, hogy elvered, mint szódás a lovát - húzott oda röhögve egy széket.
-Hol van szóda? - kapkodta a fejét Szili. - Jaa, ott van egy hűtő! - rohant is el szódáért, mind hangos nevetésben törtünk ki.
Már éppen benne voltunk a délutánban, amikor kinyílt az ajtó, és ha jól láttam, pontosan az a szervező lépett be, amelyik nagy nehezen visszaadta Levi gitárját. Amúgy a darts partyt én nyertem.
-Itt egy csapatkapitány - adott oda Kendének egy fehér borítékot. - És Shawn Mendes? - fordult Levi felé vigyorogva.
-Úgy látszik megelőzött a hírnevem! - vágta zsebre. - Skacok gyertek! - lépett oda a most éppen biliárdozó csapattagjainkhoz, és...
-Na mi van Da Vinci? - ült fel Kende a biliárdasztalra, mire a golyók elgurultak a helyükről, a többiek meg inkább nem szóltak. - Hogyhogy te lettél amúgy a kapitány? Tudtommal nem játszol csapatban - szórt villámokat a szeme.
-Hallottál már olyanról az úszásban, hogy váltóverseny? - támasztotta meg az asztalt, de mielőtt gondolhatott is volna valamit Levi folytatta. - Gondolom nem - nézett rá lesajnálóan. - Talán ez már meghaladja a képességeidet - Kende válasza erre az volt, leugrott az asztalról, szinte felborítva azt, és irtó közel állt Levihez. Esküszöm azt hittem egymásnak mennek. És én már láttam ilyet, aha habos torta.
-Levi, Kende - néztem rájuk felváltva. - Ne már! - próbáltam hatni rájuk, de Szili közéjük lépett.
-Csak poén! Megbeszéljük ezt az izét, aztán fussunk össze újra itt - veregette meg Kende vállát. - Haver oké?
-Persze - tettette, hogy ez így oké.
-Ott minden renden? - nyújtogatta a nyakát a szervező, aki a levelet adta.
-Természetesen - lépett is ki Levi, ebből a fertőből, mire a szervező megnyugodott. Miért érzem úgy, hogy ez nem csak ennyi volt?
Majd mindenki már kilépett volna a hőségbe, de az ajtóban maradtak, mert Kende, és én nem mozdultunk. Közelebb léptem hozzá, hogy csak mi halljuk.
-Így nem leszünk jóban - ingattam a fejem.
-Pedig én főként veled, Gina nem akarok rosszban lenni - csavarta a szavakat.
-Ha még egyszer Ginának hívsz - tettem fel a mutatóujjam - megismerkedhetsz a padlóval!
-Olyan aranyos vagy, mikor próbálsz keménynek tűnni, de nem vagy az - emelte fejjebb a kezét, viszont abban a pillanatban lecsaptam. - Csak egy gyenge virágszál - közölte olyan természetességgel, mintha azt mondta volna, "bakkfitty". Hogy tudnak ilyen hamar ítélkezni az emberek? Meglátnak egy alacsony, vékony lányt, és ő már egyből el is van könyvelve.
-Egyikünket sem ismered igazán, de főleg rólam nem tudsz semmit - próbáltam lehiggadni.
-Pedig mindenképpen meg akarlak ismerni, főleg téged - vigyorgott. - Gina - toldotta hozzá, még közelebb lépve hozzám.
-Én téged már kevésbé - fordultam sarkon, és elsőként mentem ki a csodateremből. Mintha átok ülne az összes ilyen helyiségen! Vagy én vagyok megátkozva?
-Mi volt ez? - nézett vissza Bogi a válla felett, miközben elindultunk a fértőtől, jó távol.
-Kicsit helyre kellett tenni - magyaráztam. - Remélem egy életre megtanulta - néztem csakis magam elé, bőven elég volt ebből ennyi.
-Így legyen- lépett fel Levi a lépcsőn.

Pár órával a CSK kiválasztása után. Ott találtuk magunkat a hetes házban, csak most a földön ülve, kis kört alkotva néztük a levelet. Levi kinyitotta, és egy fotót vett elő egy gumikacsáról? Tényleg? Egy sárga gumikacsa? Ennyi? A hátulján pedig, hogy két versenyzőt küldjünk, a holnapi feladatra.
Körbeadtuk a kis képet, és mi hárman összeszűkült pupillával néztünk magunk elé. Levi nem tűnt ennyire meglepettnek, tuti már eszébe is jutott valami.
-Mit kezdjünk egy kacsával? Áá - dőlt hátra Szili, és elterült a földön. - Vagy lehet... - kezdett el ötletelni.
-Még mielőtt bármi baromságot mondanál - szakította félbe Levi. - Ez egy vizes feladat lesz, egy sport feladat - fejtette ki véleményét, és Bogival bólintottunk.
-Miből gondolod? Oké zseni vagy! De amúgy? - tápászkodott fel a padlóról.
-Mert ez egy kacsa! - emelte fel nevetve a képet. - Mégis mire tudsz asszociálni, ha egy sárga gumikacsát látsz? - kérdezte röhögve.
-Aszó mi? - nézett körbe ijedten.
-Gondolni - segítette ki Bogi.
-Jaaa - bólintott. - És mondjuk gumikacsa verseny? - dobta be az ötletet, ami nem volt hülyeség.
-Nem hinném - húztam el a számát -, hogy elsőre, olyan feladatot adnak, ami a szerencsén múlik - gondolkoztam.
-Akkor ha nincs más ötlet, megvagyunk! - állt fel Szili. - Legiék mennek! - nyúlt már a kilincsért.
-Miért mi? - húztam össze a szemöldököm. - Levi oké, de én? - mutattam magamra elképedve. - Olyan, hogy én és egy sport feladat nehezen fér meg - nevettem el magam.
-Hajjj - ült vissza sóhajtva. - Én egyáltalán nem tudok úszni, Bogi csak egy kicsit, és te jobban tudsz nálunk, meg ti már egy összeszokott páros vagytok, ez pedig csak két emberes izé - Majdnem elhittem, de Szili az... Szili.
-Ez a ti feladatotok - bizonygatta Bogi is.
-Sokkal gyorsabban úszol nálam! - emlékeztettem a tények elé. Nemár csak azért adja nekem a helyet, hogy én meg Levi... Azt nem!
-Nem! - rázta a fejét. - Nektek kell menni! Levi 5 éves kora óta úszik, és te is régebb óta, mint én!
-Tudod, hogy ennek csak a fele igaz! - emeltem fejjebb a hangom.
-Nagyon jó csapat vagytok! Bármi is lesz, megoldjátok!
-Mi így négyen vagyunk egy csapat! - mutattam körbe. - Neked kell menned! - bökdöstem nevetve.
-Te mész! - bökött az oldalamba, de már szakadtunk a röhögéstől.
-Nem!
-De!
-Nem megyek!!
-Ti mentek!
-Elég!!! - kiáltotta Szili, a fejét fogva. - Nekem is kijött ez a mirgénem.
-Migrén lesz az - röhögött Levi, mire Szili legyintett.
-Shawn, haver csinálj valamit! - térdelt le elé.
-Megteszem, amit tudok - lépett oda a szekrényhez, még mindig rázkódó vállal. Keresett valamit, nagyon. Majd kivett egy törölközőt, a fürdőnadrágját, és két úszószemüveget (?). - Tessék - adott egyet először nekem, majd Boginak. - Mindjárt 4 óra - nézte meg az óráját. - Vagyis edzés - folytatta. - Tarsunk egy váltóversenyt velem, és aki a jobb, majd az jön holnap - ismertette a tervet. - Mit szóltok? - villantotta meg a mosolyát.
-Csináljuk! - pacsiztunk össze. Gyorsan összeszedve a cuccainkat a mi házunkban, indultunk volna a tanárok szállása felé. - Már itt sem vagyunk! - tettük fel a kezünket védekezően, és az ajtó felé indultunk.
-Tudjátok mi a megoldás? - tette le a képet Bea a földre.
-Csak a gumikacsa versenyre tudunk gondolni! - nézett ránk Émi is.
-Sport feladatra tippelünk - támasztotta Levi hátát az ajtó félfának. - Pl egy váltóversenyre - tette hozzá, zárójelesen, Kendének intézve szavait.
-És - vette át a szót Szili. - Tartunk egy versenyt a csajok közett, hogy el döntsük ki megy - pontosította. - Jöttök?
-Persze, bigék bikiniben. Ez nem kérdés! - röhögött Kende saját magán, és a szemközti házba ment.
-Meg akkor meg is nézhetnénk a medencét - felelte Noémi unottan.
Mikor mind meglettünk, Levi vezetésével, indultunk bevenni a medencét.
-Meg amúgy is - jutott eszébe valami Beának - srácok fürdőnadrágban - Kende erre csak rám kacsintott (???!!!). Na nekünk lányoknak egyszerre ment fel a pumpa az agyunkban.
-Hogy mertél kacsintani? - állítottam meg a sétában, rettenetesen csúnyán nézve rá. - Vond vissza!! Te nem kancsinthatsz! (Egy kis utalás😉)
-Megszégyenítetted!!! - ordítottunk rá a lányokkal egyszerre, nem igazán értve a problémánkat, csak elröhögte magát.
-Igazán kösz, amúgy - nézett Émire.
-Nem neked szólt - nyomta be az ajtót. -Majd nézz szét az Instáján - mutatott Levire.
-Mit fogok ott találni? - vonta fel a szemöldökét, sejtelmesen.
-Olyat, ami neked nincs - oltotta be Bea.
-Sakktáblát! - kiáltottunk még utána. Majd elmentünk a női öltözőbe. Hagytuk, hogy rájöjjön, mire is gondolunk. Szinte hallottam még a fülkében is, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában, a túlsó falon.

Megvárva egymást, léptünk be a klór szagú helyiségbe, ők áhítattal néztek körbe, én pedig Levit kerestem, mint kiderült a víz alatt volt. Most lett vége a következő hossznak, és a medence szélére kiülve intett nekünk.
-Na végre! - közölte szórakozottan. - Ennyi idő alatt a Balatonon is megcsinálom az edzésemet! Már rég végeztem! Gyertek! - tapsolt kettőt. - Skacok eskü rosszabbak vagytok, mint a lányok! Mit csináltok ennyi ideig? - állt meg, a férfi öltöző előtt. Akarva, akaratlanul is a kockahasát néztük. Hogy lehet ilyen tökéletes? Sokan azt mondanák, "Csak ne lenne türelmetlen". Viszont én így ismertem meg őt, és soha nem válroztatnám meg. Miért gondolkodok ilyeneken? Meg miért tartok már 5 kockánál?
-Ne fogd vissza magad - néztem hirtelen Bogira, miközben a lépcsőt használva bementem a vízbe.
-Áá dehogy - legyintett. Na persze. Mindenki visszaért, és úgymond a "nézők" leültek a "nézőzérre".
-Akkor! - hallottunk kintről egy ismerős hangot, és egy sípszót Vanda volt, és a türkizek. A lilákat hol hagyták? - Leszek én a bíró! - közölte és leült Szili mellé. Valaki mondta nekik? Totál pocsék néha a memórám...
-Méghogy te - lökte meg Szili, Vanda meg vissza, és egymás fülébe dudáltak. De jó! Nem volt elég egy majdnem bunyó? - Én vagyok a az az a - agyalt - sípos! - erre csak mind felnevettünk. - Legiék kezdenek! Vettem egy mély levegőt, és feltettem a szemere a szemüveget, amikor pedig megfújták a sípot (fogalmam sincs honnan szedték őket) bevetettem magam, és gyorsúszással, nagy karcsapásokkal indultam el. Nem néztem csak szigorúan magam elé, Levire. A medence túlsó végén állt, és mosolygott, így szurkolt. Lepacsiztunk, ő pedig már rég a víz alatt is volt, mire én kiültem a medence partjára.
-3 perc! WOW! - üvöltötte el magát Vanda.
-Vandál, vak vagy? Az egy 4-es! - kiáltott rá Szili.
-Olvasni sem tudsz az egy hármas! - ütögette a telefonjának a kijelzőjét.
-Igazából 3 és fél perc - lépett mögéjük Kende, röhögve.
Ezután Bogi következett, tényleg gyorsan úszott, de valamiért Shawn Mendes visszafogta magát. Talán, mert ő énekes.
-Dobpergés! - kezdte el Vanda ütögetni a peremet, és ez ragadós lett. - Legiék mennek! - ugrottunk be a vízbe, mindannyian.
Felöltöztünk, és a házainkban kézzel kimosva a fürdőruhánkat, kiterítettük a boltíves ablakokba. Én őszintén vacsoráig itt maradtam volna, olvasni, zenét hallgatni, esetleg elmenni a hátsó játszótérre, mert azt még nem is láttuk, elég volt ennyi nekem abból a teremből. Már a könyvemet kerestem a sporttáskámban, de egy kollázsos képre bukkantam, amit biztos, hogy nem én tettem a tatyómba. Mikor a két lila ruhás lány csörtetett be, és Cintia.
-Olyan nehezen sikerült levakarni, azt a pink lányt! - dőlt végig az egyikük az ágyamon.
-Asszem Panna - segítette ki a csapattársa.
-Lett akkor végül szobája? - kérdezre Mesi reménykedve.
-Lett a négyesben van, a bézsekkel meg a pirosakkal - nézett körbe a szobákban. - Amúgy Inez vagyok, ő meg Nóri - mutatott a most éppen az én ágyamon szenvedő lányra.
-Bogi és Regi - álltam fel, visszatéve a titkos képet, bemutatva magunkat.
-Mostmár, hogy ismeritek ti is egymást - hadonászott Cintia, talán ott volt egy bogár. - Játékterem? Én még nem láttam - lelkesedett.
-Köszi, inkább kihagyom - hajoltam vissza, egyik oldalra fésülve még kissé vizes hajam, és megtaláltam azt a könyvet, amit kerestem. - De ti menjetek! Majd vacsorázunk!
-Regi, ne már! - húzott fel Bea a földről. - Tök jó az a hely! Kendét is földbe tiportad!
-Jaja, ezt hallgattuk, hogy őt elverte egy lány!- nevetett Émi. - Kivéve Cintiát - nézett az ajtóban álló lányra szúrós szemmel.
-Kikellett pakolnom - vonogatta a vállát. - De mostmár látni akarom, azt a termet! - toporzékolt.
-Én leülök egy fotelba, zenét hallgatok, és olvasok, esetleg úgy - kerestem meg a fejhallgatómat is.

Majd a játékterem felé vettük az irányt, ahol szinte minden csapat itt volt, a többiek a csocsót foglalták el, én pedig az egyik fotelbe helyezkedtem el. A fejhallgatómból Rihanna - Diamonds üvöltött, így a külvilágból nem sokat érzékeltem, fellapoztam az olvasmányom, a 416. oldalon, és olvastam. Belevesztem a könyv világába, mint mindig.
-Papp Dóra Bolyongó - vette le Levi a fejesem, majd mögém állva kivette a kezemből a könyvet. - Hányszor olvastad el szülinapod óta? - ült fel röhögve a karfára, belelapozva.
-Sokszor - nevettem. - Nagyon szeretem ezt a könyvet - mosolyodtam el.
-Örülök, ha ennyire tetszik, nem gondoltam volna, hogy szinte nem is fogod tudni, majd letenni - fürkészett, hátha ki szed még belőlem valamit. Ez volt az igazság, tényleg jó a Bolyongó, de azért az is hozzátesz, hogy tőle kaptam. Egy titkos üzenettel...
-Pedig nem nagyon tudom - nevettem. -Ezért is kérem vissza - álltam fel, és felé nyújtottam a kezem.
-Legiék beszálltok? - kiáltott oda hozzánk Szili, nagyon pörgetve a rudat, nem valami szabályosan.
-Csak akkor, ha leszel velem párban - emelte Levi a magasba a könyvet, hogy ne érjem el. Mennyire aljas tud néha lenni! - Az mondjuk pár perc - dobta be mellé az atomfegyvert is, és úgy mosolygott, mintha ő reklámozna egy fogkrémet. Azt tuti mindenki megvenné.
-Kérem vissza! - néztem rá követelőzően.
-Egy menet, úgyis levered őket - tűrte még néhol nedves hajam a fülem mögé. - Meg otthon is tudsz Diamonds-ot hallgatni, és olvasni - érvelt.
-Sokáig én otthon is tudtam kocsma sportokat űzni - suttogtam magam elé, lehajtva a fejem.
-Művésznő - emelte fejjebb a fejem. - Túl kell lépned rajta - Erre csak szorosan magamhoz öleltem. - Mostmár megengeded, hogy én is segítsek? - duruszolta a fülembe, karcos hangjával.
-Segíts nekem, kérlek - fúrtam a vállába az arcom.
-Menjünk már! - engedett el, és szórakozottan kézen ragadott. - Mossuk le őket a pályáról! - tette le az otthoni cuccaimat, és a csocsóhoz húzott.
-Nyertünk! - pacsizott össze Kende és Szili, mikor oda értünk.
-Kimertek állni ellenünk? - álltam be a csatárnak, Levi meg kapusnak, a két ellenfelük, pedig csalódottan oldalra állt.
-Talán Gina még ebben is jó vagy? - állt vissza Kende a kapuba, engem méregetve.
-Minden kocsmasportban letudlak alázni, úgyhogy aha - vigyorogtam.
-Akkor te ilyen Csoda nő vagy? - röhögött egy türkiz melegítős srác, aki eddig az én helyemen állt.
-Akár az is - felelte Levi röhögve.
-Amúgy ő Tesco - csapott Szili egyet a srác hátára, mire mind elnevettük magunkat. - Nem? De a türkizek teniszese az biztos.
-Aldi - folyt már a könnye a srácnak. - Aladár - magyarázta, és mindannyian a könnyeinket törölgettük.
Ekkor kinyílt az ajtó, és négy piros ruhás diák jelent meg. Mintha leállították volna a felvételt. Azt hiszem még pislogni is elfelejtettem.
-Helló - intett a szőke hajú lány, talán Vivi. A legtöbb fiú, visszaköszönt neki. Hát a Kende féle srácok szívesen látták őt. Ez a lányokról nem mondható el. Cintia szinte egy pillantásából azt láttam, hogy megtudná fojtani egy kanál vízben. Legyen inkább kávés kanál.
Minket ez annyira nem ütött szíven. Viszont a piros négyes, még mindig ott állt, elkaptam Vanda egy pillantását, egyértelműen azt üzente, ne hívjuk ide őket. Majd az egyik hátsó kanapé irányából feléjük intett egy kar. A bézs csapat lány tagja volt, a szobatársuk, de úgy látszik ennek az ő csapata nem igazán örült. A címvédők lehuppantak, és újra indult az élet.
Begurítottam a labdát, és a középső csatárommal, ügyesen megtartva, a kapuba lőttem.
-GÓÓÓL! - üvöltötték a nekünk drukkolók önkívületi állapotban. Bogi, aki a pontokat számolta, behúzott nekünk egyet a csúszán.
-Ténlyeg nagyon megy ez Gina - vándorolt az ellenfél kapusának tekintete a kulcs-csontomon, (?) miközben én egy újabbat belőttem.
-Inkább ide figyelj! A játékra! - Két oltás egy nap alatt. Óvatosan Levire néztem, akinek a vigyora, tényleg megszégyenítette a fogkrém reklámban szereplő embereket, nagyon élvezte, ahogy én is. 5 - 1 után, szinte már hozzá se tudtak érni a labdáhkoz. Folyamatosan a mi ship nevünket skandálták. Majd az egész teremben híre ment Shawn Mendes, és Művésznő párosának, akik "tökéletesen játszanak együtt" elmondásuk szerint. Nagyon sok kihívónk akadt más csapatokból is, a lilák, aranyak, a világoszöldek, majd később csatlakozott hozzánk a türkizek másik fiú tagja Beni. A csapat matekosa. Biliárd, csocsó, darts ezeket cserélgettük, folyamatosan a többi csapattal. Hátha oda jutunk a léghokihoz is! Ha rajtam múlik megszerzem!
-Nagyon régen biliárdoztál, látszik! - karolt át hátulról Levi, és így ketten lőttünk.
-Ezt nem lehet elfelejteni - néztem rá, csillogó szemmel.
-Kicsit balra - súgta a fülembe, és közelebb lépett hozzám, óvatosan balra irányítva a kezemben a dákót, és így eltaláltam a golyót.
-Hé, hé! - tiltakozott Aldi. - Akkor adj tanácsot nekem is!
-Neked olyan jól megy már! - röhögött Levi, majd hirtelen elvált tőlem. Majd az arany srácok következtek, hogy elvégyek tőlem a címet, vagy mit.
Ugyanúgy, mint nemrég kinyílt az ajtó, már azt hittük még egy csapat esik be. Miközben a sötétkékek JBL-ből, most valami felismerhetetlen hörgő zenét játszottak, Vanda kérésére (inkább fenyegetésére), utána szinte felüdülés volt az én számom, amit kértem. (Köszi Viktor mégegyszer!) Két szervező lépett be, tablettel a kezükben, és elkezdték végigjárni a csapatokat. Amikor a számunkra ismerős szervező odalépett Levihez.
-Shawn mondj két nevet! - Nagyon ráragadt, ez a becenév.
-Kiss Regina, és Vass Levente - diktálta be.
-Írja csak azt, hogy Legiék! - üvöltötte neki Szili, aki arany fiúkkal bizniszelt.
-Odaírom zárójelbe - röhögött a narancssárga ruhás, és pötyögött a tableten. - Két nevét - fordult Kendéhez, még nevetve.
-Herczeg Kende, és Fazekas Noémi - mosolygott. - Cz-vel - tette hozzá, mire a szervező felnézett a gépelésből.
-Mármint a Fazekas? - röhögött.