Majd ami ezután történt az felfoghatatlan.

Megcsókolt. Egyszerűen nem hittem el ami történt. Megcsókolt, amint felfogtam mi történt azonnal vissza csókoltam.

Puha, telt ajkai csak úgy táncoltak az enyémeken. Hihetetlen, számomra igazán ismeretlen érzés öntött el azokban a pillanatokban.

Talán ez lenne a szerelem? Nem tudom, mert még sosem voltam szerelmes, na jó talán kis koromban dehát az mikor volt már.

Nem lehetek szerelmes, félek a szerelemtől, egyszerűen tartok attól, hogy összetörjék a szívemet.

Levegő hiány miatt el váltunk egymástól. Nagyon jól csókol.

Ezután kínos csen lett köztünk, majd hirtelen Cal szakította meg.

-Alison ne haragudj, nem akartalak kínos helyzetbe hozni, csak tudod az előző az egy kicsit rövid ideig tartott. -mosolygott huncutul.

-Semmi gond, nem hoztál kínos helyzetbe. -mosolyogtam rá.

-Alison én azt hiszem... azt hiszem.. -dadogott

-Igen? Mi az? Bökd már ki.

-Nem lényeges.. semmi. -láttam rajta, hogy ideges.

-Látom, hogy valami van, mondjad csak.

-Aludhatnánk? -hallottam hangjan még mindig az idegességet.

-Persze, aludjunk. -majd megindultam volna lefele, hogy a kanapén aludjak, de Cal nem engedte, elkapta karomat, és vissza rántott.

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy majd hagyom, hogy a kanapén aludj, főleg a saját házadban?

-Hát de te vendég vagy, aludj csak a szobámban.

-Na még mit nem, te is itt alszol velem.

-De.. de.. -nem tudtam mit kinyögni.

-Semmi de, na vonszold be magadat az ágyba mellém. -paskolta meg a mellette lévő helyet.

-Jól van, de semmi tapi vagy ilyesmi.

-Olyannak nézel? -erre a kijelentésre mindketten elnevettük magunkat.

-Igen pontosan olyannak nézlek Calum.

-Hát most ezért nem szólok hozzád.

-Akkor szia, megyek le aludni.

-Ne, maradj itt, aludj velem, nem gondoltam komolyan, hozzád szólok, ha kell egész éjszaka mondom neked a magamét.

-Isten ments. -nevettem el magamat, majd oda sétáltam, és be feküdtem mellé.

Elhelyezkedtem, és éreztem ahogyan ő is mocorog.

-Na mi van már?

-Így nem tudok aludni.

-Miért, mi a baj kényelmetlen az ágy?

-Nem, nem az a baj.

-Hanem akkor mi? -ezt már egy kicsit ingerülten kérdeztem,mivel már aludni szerettem volna.

-Kell valami vagy akár valaki aki helyettesíti az óriás macimat.

-Te még macival alszol? . -ültem fel az ágyon, hogy láthassam arcát.

-Dehogyis.. csak arra számítottam, hogy majd felajánlod, hogy téged át ölelhetlek, és úgy aludhatok.

-Hát ez nem jött össze, szar próbálkozás volt. -akkorát nevettem, hogy lehet még az utca másik fele is hallhatta.

-Köszi. -mondta sértődötten.

-Na jó, de csak akkor ha nem viszed lejjebb a kezedet a derekamnál, és túl fel sem, és nem csinálsz semmi más dolgot.

-Rendben van, értettem főnök asszony. -majd tisztelgett egyet, utána el feküdtem.

Vele szembe fordultam, majd oda húzott magához, én fejemet mellkasába fúrtam, majd pár perc múlva aludtunk is.