-Alison légy szíves menj vissza tejért. -mondta apám, persze engem küld vissza.. szokásos.

Nem volt sok kedvem hozzá, már haza akartam érni, és dögleni.
Hát igen, nem voltam a legfittebb kedvemben.

Oda csoszogtam a tejhez, és elvettem egyet, siettem apámhoz. Vagyis, csak siettem volna.
Valaki nekem jött háttal, jó az én hibám is volt mivel a telefont nyomkodtam, és nem figyeltem oda.

-Hoppá bocsi, ne haragudj. -szólt hozzám a fiú.

-Semmi baj, én sem voltam képbe. -mosolyogtam arra az irtó sexy arcára.

Volt ott, még három fiú. Az egyiknek szőke haja volt, a másiknak színes (? ), a harmadiknak, egy kicsit hosszabb volt mint a többieké, és göndör.

-Biztos nem esett bajod? -nézett aggódóan. -gyönyörű barna szemei úgy csillogtak, mint az gyémánt.

-Nem, dehogyis. -éreztem, hogy elpirultam ahogyan bele néztem szemeibe.

Éppen menni készültem, mert apám már biztos nem szép szavakkal illet, mikor meg ragadta karomat. Megfordultam, és megint bele néztem boci szemeibe.

-A nevedet megtudhatnám, ha már ilyen szépen találkoztunk?

-Alison. -mondtam, és éreztem, hogy fejem ismét vörösödik. -Na, de én sietek, mert apám vár. -mondtam, s megindultam.

-Rendben. -vágta rá, és elköszönt.

Apám már toporgott idegességében. Mi következtünk a pénztárnál.

-Itt vagyok. -mondtam, és leraktam a tejet a szallagra.

-Ideje volt már. -mondta apám.

Fizettünk majd elindultunk haza, otthon voltunk mikor hirtelen rezgett a telefonom.