Nagy nehezen sikerült rávegyem Jungkookot, hogy ne akarjon mindenáron kiállni mellettem Yunával szemben, mert nem akarom, hogy még azelőtt szétmenjenek, hogy igazándiból még együtt sem voltak hivatalosan. Mondjuk nem értem, hogy a volt feleségem még is miért húzza az időt, ő sosem az a nő volt. Mindig is szerette, ha valami kerek-perec ki van mondva és nem kell kerülgetni a forró kását, most viszont pontosan ezt csinálja. Halasztja a dolgot, én pedig nem értem, hogy Jungkook miért elégszik meg ezzel a helyzettel.

Szóval miután elmentünk Seoyulért az oviba, haza is dobtam őket, én pedig mentem is vissza anyámékhoz, akikkel utoljára akkor beszéltem, amikor eljöttem dolgozni, még tegnap. Tudtam, hogy anya jelenetet fog rendezni, de próbáltam legalább addig nem erre gondolni, amíg a kocsiban ültem. Gondolataim a lányomra és Jungkookra terelődtek és egyszerre örültem annak, hogy jól kijöttek, másrészről viszont rettenetesen féltékeny voltam. Még én magam sem tudtam, hogy pontosan kire és miért, de egyre nehezebbemre esett játszani magamat előttük, miközben nem örültem annak, hogy így alakulnak a dolgok. Utáltam, hogy nem lehetek a lányom mellett és azt is utáltam, hogy Yunával egyszer sem volt alkalmam kettesben beszélni, mert vagy Seoyul vagy Jungkook ott volt, előttük meg azért még sem akartam jelenetet rendezni, pedig ráférne már a volt feleségemre egy jó nagy adag fejmosás.

Nem lepődtem meg, amikor anyám kérdőre vont, hogy még is hol a halálba jártam. Amikor közöltem neki, hogy a volt házamban aludtam, annyira lesokkolódott, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Nem adtam időt neki arra, hogy kiabáljon velem, vagy éppen el kezdje ismét sértegetni Yunát, hanem amint lehetőségem adódott rá, már a szobámba is mentem és be is zárkóztam oda. Még csak fel öt volt, így egy órát azzal töltöttem, hogy bámultam a fehér plafonomat és gondolkoztam. Egészen a gimis éveimig visszaemlékeztem és ismét átéltem a felejthetetlen pillanataim, mint mondjuk amikor megismertem Jungkookot, vagy amikor életemben először ellógtam miatta suliból, csak azért mert szekált, hogy milyen jó kisfiú vagyok és, hogy ha így folytatom, akkor senkim sem lesz, mert egyik csajt sem indítják be a stréber fiúk. Felidegesített, ezért persze, hogy ellógtam vele, ő pedig olyan büszke volt ezután magára, hogy még hónapokig emlegette es híresztelte, hogy megrontott engem. Az tény, hogy sok rossz, illetve illegális dologra rávett, de nem kényszerített soha semmire, szóval ha nemet mondtam, akkor azt általában tiszteletben is tartotta. Hihetetlen, hogy a lázadó, flegma, szétszort Jungkookból milyen magabiztos, izmos és inteligens férfi lett. Ezek szerint megnevelte az egyetem, vagy csak rájött arra, hogy a lányok jobban díjazzák, ha egy pasi nem füvezik és iszik minden egyes nap.

Gondolatomból a telefonom csörgése riasztott ki, meg is ugrottam egy kicsit, hiszen rendesen kizártam a külvilágot. Yuna nevét pillantottam meg a kijelzőmön, mire vettem egy mély levegőt, majd felvettem azt.

– Szia – szóltam bele azonnal.

– Szia, Jimin. Először is köszönöm, hogy elvitted ma oviba Seoyul és, hogy haza is hoztad. Másodjára pedig akkor holnap nálad aludhat? – kérdezte.

– Hát úgy lett megbeszélve, hogy vasárnap délutánig nálam lesz, nem?

– De, csak nem tudtam, hogy terveztél-e programot azóta, vagy nem – magyarázta, mire megforgattam a szemeimet.

– Nem terveztem – mondtam a kelleténél talán nagyobb cinizmussal, mint szerettem volna.

– Akkor jól van.

– Lehet egy kérdésem? – nyaltam végig alsó ajkamon.

– Felőlem kettő is – sóhajtott fel, majd hallani lehetett, hogy leült valahova.

– Miért vagy mostanában ilyen velem? Mármint eddig semmi baj nem volt, de mióta találkoztam Jungkookkal, nagyon furán viselkedsz velem, pedig szerintem semmi olyat nem csináltam, amivel kiérdemlem ezt a bánásmódot. – tértem rá a témára, ami két napja nem hagy nyugodni.

Ha szemtől szembe nem tudjuk beszélni, akkor muszáj lesz telefonon. Válaszokat akarok és azt akarom, hogy őszinte legyen velem, mert szerintem megérdemlem azért. Vett egy mély levegőt – szerintem még anyám is hallotta a szobájából akkorát.

– Nem akartam bunkó lenni veled, csupán nem gondoltam volna, hogy ilyen jól kijössz majd Jungkookkal.

– Zavar? – ráncoltam össze a szemöldökeimet.

– Nem az, hogy zavar, csupán fura. Meg kell még szokni a helyzetet, mert azért még mindig fura, hogy nem velünk élsz.

– Komolyan szereted Jungkookot? – kérdeztem tőle, Yuna pedig egy határozott igennel válaszolt. – Akkor miért nem vagytok együtt hivatalosan? Beszéltem erről vele és ő mondta, hogy igazából még csak kavargattok.

– Nem akartam, hogy ribancnak tünjek, amiért ilyen hamar új pasit találtam magamnak. Még csak most költöztél el és...

– De már rég elváltunk, Yuna. Engem amúgy sem zavar, már mondtam neked. Nehogy már miattam ne gyertek össze. Seoyul meg még túl fiatal ahhoz, hogy ezt felfogja, szóval ő sem akadály.

– De anyáék igen. Említettem nekik Jungkookot, de amint megtudták, hogy pincér, azonnal rávágták, hogy szó sem lehet róla. – mondta, hangján hallani lehetett, hogy tanácstalan és szinte biztos voltam benne, hogy alsó ajkát harapdálja. Mindig azt csinálja, ha ideges.

– Nem kell tudniuk arról, hogy együtt vagytok, amúgy is keveset találkozol velük, nem?

– De, csak ha kiderül... – motyogta, en pedig nem bírtam ki, hogy ismét ne vágjak a szavába.

– Felnőtt nő vagy, Yuna. Én sem hagyom, hogy a szüleim döntsenek arról, hogy nekem mi jó és mi nem. Neked is ezt kellene tedd, mert önálló nő vagy, aki nem szorul irányításra.

– Oké, igazad van – sóhajtott fel. – Köszönöm és bocsánat, hogy olyan voltam veled. Nem érdemled meg és igyekszem ezentúl odafigyelni erre.

– Bocsánatkérés elfogadva – mosolyodtam el, majd a falon lévő órára pillantottam, ami már fél nyolcat mutatott.

Komolyan azzal töltöttem el három órát, hogy a plafont bámultam és a gimiről – pontosabban Jungkookról – elmélkedtem? Azta, valami nagyon nem oké velem. Egy szerelmes tinihez tudnám magam a legjobban hasonlítani, csak éppen nem vagyok tini és a volt feleségem jelenlegi barátjáról van szó, nem az iskola macsó pasiáról. Az már részletkérdés, hogy régen az volt, de most már ő is egy felnőtt férfi, aki dolgozik és éli az életét.

Megbeszéltük, hogy holnap még délelőtt elhozza Seoyult, én pedig majd vasárnap hazaviszem. Nem akartam arra gondolni, hogy mit fog csinálni Yuna, ha nem lesz otthon a lánya, de volt egy olyan tippem, hogy Jungkookot áthívja magához. Megint elkapott a rossz érzés, ezért jobbnak láttam, ha leteszem a telefont és elmegyek fürödni. Szerencsémre nem találkoztam anyámmal, miközben a fürdőbe osontam, mert nem igazán akartam vele beszélni, főleg a jelenlegi állapotomban. Szerintem nem kell részleteznem, hogy ismét órákat feküdtem a kádban és csak magam elé bámultam, miközben azon gondolkoztam, hogy mit kellett volna másképp csináljak. Mivel érdemeltem ki azt, hogy boldogtalan legyek? Mármint azért boldog vagyok, mert van egy csodaszép lányom és egy viszonylag jó munkám is, de lényegében ennyi. A magánéletem sosem volt példamutató, Yuna előtt volt pár rövidebb, illetve egy hosszabb kapcsolatom, de egyikkel sem voltam olyan boldog, mint ahogy azt szerettem volna. Mármint mindegyik páromat nagyon szerettem, de valami hiányzott és a mai napig nem tudom, hogy még is mi. Velem lenne valami baj? Vagy csak szimplán nem egymáshoz valók voltunk? Nem tudom, de már kedvem sem volt csajozni, hogy őszinte legyek. A munkám mellett amúgy sem lett volna időm rá, plusz elsődleges célom az volt, hogy vegyek egy saját lakást és ne a szüleimnél lakjak. Utána majd talán szóba jöhet, hogy keresek magamnak valakit, de addig muszáj elviselnem a magányt.

Hangos kopogásra eszméltem fel, majd anyám hangjára, de először igazából fel sem fogtam, hogy mit mondott, mert félig még mindig agyaltam az élet nagy gondjain. Kiderült, hogy azt akarta csak kérdezni, hogy élek-e még, mert már rég bejöttem a fürdőbe. Zavartan közöltem vele, hogy minden a legnagyobb rendben, csupán meditáltam egy kicsit, majd megnyugtattam, hogy mindjárt kimegyek, csak gyorsan megmosakodok.

– Bocsánat, hogy ilyen sokat voltam bent – erőltettem magamra egy apró mosolyt.

– Minden rendben, Jimin? – tette karba kezeit anya, mire bólintottam egyet. – Biztos? Nekem elmondhatod, ha valami bánt, mert látszik rajtad, hogy valami nem oké.

– Csak fáradt vagyok – hazudtam neki, mert nem szerettem volna jelenleg az érzéseimről beszélni.

– Biztos?

– Igen, nyugi – öleltem magamhoz, majd egy puszit nyomtam az arca jobb oldalára. – Megyek is aludni, dél körül majd Yuna hozza Seoyult, de addigra úgy is fent leszek.

– Rendben – mosolyodott el, majd megvárta amíg a szobámba mentem és csak utána indult meg ő is útjára.

Az este további részét szintén gondolkozással töltöttem, ahelyett hogy aludtam volna. Fogalmam sincs, hogy miért lett ilyen rossz kedvem, de az életkedvem szépen kifejezve a béka segge alatt volt... jóval. Nagy nehezen azért még is csak sikerült elaludjak, mondjuk az éjszaka során óránként felriadtam, így reggel úgy keltem, mint aki alig aludt valamit. Azonnal bevágtam egy kávét, miközben apával tárgyaltuk ki az éjszakai műszakjában történteket. Anya boltban volt, így végre tudtunk kettesben is beszélni. Bár még neki sem mertem említeni Jungkookot, mert nem akartam, hogy még jobban nehezteljenek Yunára, mert már így is utálták.

A délelőtt viszonylag hamar eltelt, igyekeztem papírmunkával terelni a gondolataimat, bár még mindig éreztem, hogy nem sikerült kialudnom a rossz kedvemet. Az pedig még jobban rontott a helyzetemen, amikor Yuna nem egyedül érkezett Seoyullal, hanem Jungkook is jelen volt. Igaz, hogy nem szállt ki a kocsiból, de attól még itt volt és nehezemre esett nem őt figyelni, mert tökéletesen rá láttam a volt feleségem válla felett a házunk előtt parkoló kocsira. Nem is igazán figyeltem arra, hogy mit mondd nekem Yuna, bár azért néha hümmögtem és bólogattam, mintha minden szavát megértettem volna. Talán féltékeny lennék?

Féltékeny, hogy Yuna ilyen hamar túllépett rajtam és talált magának valaki mást? Vagy esetleg azzal lehetett problémám, hogy Jungkook talált magának valakit? Olyan önzőn hangzik, de azt érzem, hogy valóban nekem is szükségem lenne valakire, csak az a baj, hogy jelenleg egyetlen olyan ember sincs a közelemben, aki legalább egy picit is érdekel, vagy éppen bejön. Lehet el kellene mennem bulizni és felszedni magamnak valakit egy éjszakára, hogy levezessem a felgyülemlett feszültségem. Csak ez a hétvége biztos nem jó, mert ma Seoyul nálam lesz, úgy meg biztos nem megyek el csajozni, hogy alszik az ágyamban és igazából rám van bízva. Majd talán jövő hétvégén, már ha Yuna nem fogja megint rám hagyni a lányunkat, csak azért, hogy Jungkookkal legyen.

– Akkor majd viszem holnap – vettem kezeimbe Seoyult, majd meg sem várva, hogy akármit mondhasson, sarkon fordultam fele és a házba siettem.

– Na, ki jött meg? – mondtam egy kicsit hangosabban, hogy apa is meghallja, bárhol is legyen.

Alig telhetett el pár perc, meg is jelent a várva várt nagyszülő, Seoyul pedig már a karjaiba is vetette magát egy hangos 'papa' kijelentéssel. Mosolyogva figyeltem, ahogy ecsetelni kezdi a tegnapi napját és csak reménykedni tudok abban, hogy nem említi meg Jungkookot, mert akkor hazudnom kellene apának. Neki is. Nem csak a lányomnak, hanem az édesapámnak is, sőt akkor már anyámnak is. Lényegében mindenkinek hazudnom kellene Yuna és Jungkook miatt. Én pedig mégsem mondhatnám el nekik, hogy basszus a volt feleségem a kiköltözésem utáni napokban már is talált magának valakit, mert akkor szerintem anya simán elmenne Yuna szüleihez és akkora balhét csinálna, hogy még a tévébe is bekerülne, az pedig sem a Seo, sem az én családomnak nem lenne kedvező.

– Este nézhetünk mesét a nappaliban? – kérdezte Seoyul, miközben bekapott egy cukorkát, amit apa adott neki.

– Ha lesz jó, akkor persze.

– Azt hiszem, hogy lesz a Garfiled – mondta hatalmas vigyorral az arcán.

– Igen? Honnan tudod? – kérdezte apa, mire a lányom hatalmas mosollyal az arcán közölte, hogy Kook bácsitól. – Hogy kitől?

– Oh, hát nem mondtam? – kuncogtam fel még mielőtt megszólalhatott volna a csöppség. – Seoyul egyik nap összehaverkodott a munkahelyemen az egyik munkatársammal és ő mondta neki. Tovább kellett bent maradjak, ezért újságot olvastak, gondolom ott látták.

– Mindent értek – bólintott apa, nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem kérdezősködött tovább és elsőre elhitte, plusz hogy nem szólalt meg a lányom, hanem csendben rágcsálta a cukrát. – Ha nem lesz későn, akkor nézhetjük!

– Okééé – tapsikolt örömében Seoyul, majd egy újabb cukorért nyúlt, majd azt is a szájába tömte.

– Anya mikor jön? – kérdeztem az ősömtől.

– Szerintem hat után egy kicsivel, ha csak nem ugrik be valamelyik voltba.

– Király – bólintottam egy aprót, majd kezembe vettem a telefonomat, hogy írhassak egy nem túl kedves üzenetet Yunának, amíg apa ismét beszélgetni kezd Seoyullal.

Jimin
Hazudnom kellett miattatok apámnak:)

Yuna
Miért?

Jimin
Mert Seoyul elszólta magát Jungkookról, én meg nem
akartam még megosztani
velük az információt, hogy
már is találtál magadnak
valakit

Yuna
Sajnálom... és köszönöm,
hogy falazol

Jimin
Mintha gimisek lennénk...
😂 de nem gáz

Yuna
Biztos?

Jimin
Nem:) Na menj, érezzétek
jól magatok Jungkookkal.
Én majd uralom a helyzetet
idehaza

Yuna
Oké.. komolyan sajnálom,
Jimin, ahogy Jungkook is.

Jimin
Hát persze 🙄

Igen, azt hiszem kifejezetten féltékeny vagyok Jungkookra és Yunára és ez miatt nagyon is rosszul érzem magam, mert nem hogy örülnék nekik, én itt negatívoskodok, pedig simán kereshettem volna már rég magamnak valakit. Meg sem néztem, hogy mit válaszolt Yuna, a telefonomat lenémítottam, majd becsúsztattam a nadrágzsebembe, hogy még véletlenül se gondoljak rájuk és a lányommal, illetve apával törődjek, ha már így együtt vagyunk.