– Vasárnap találkozunk, okés? Fogadj szót a mamának és a papának! – nyomtam egy apró puszit Seoyul homlokára, aki bólintott egyet, de látszott arcán, hogy szomorú.

– Hozunk majd valami ajándékot, szóval ne fél – kacsintott Jungkook, mire a kislányom azonnal rápillantott.

– Komolyan?

– Komolyan! – biccentett a barátom, mire Seoyul kivillantotta fogait és már nyoma sem volt az előbbi rossz kedvének.

– Oké, akkor szót fogadok – válaszolta, majd visszahajolt hozzám és nyomott egy hatalmas puszit az arcomra.

Ezután Jungkookot is letámadta és vele is ugyanezt csinálta, amit én mondhatni könnyes szemekkel néztem végig. Még mindig melegséggel töltött el az, hogy Seoyul ennyire befogadta és megkedvelte Jungkookot az idő haladtával egyre szorosabb kapcsolat alakult ki közöttük is. Sokszor ment csak a barátom a kislányért oviba, amikor nekem tovább bent kellett maradnom és igaz, hogy ez Seoyulnak sosem jelentett problémát, de most már rendesen örült, amikor megpillantotta "Kook bácsit".

– Még egyszer köszi, hogy nálatok lehet Seoyul a hétvégén – mondtam szüleimnek, amikor már a bejárat előtt voltunk és már indulásra készen álltunk.

– Ugyan – legyintett apa nyomatékosítva, hogy nem nagy szívesség.

– Elleszünk mi, nem kell félnetek – válaszolta anya, mire mosolyogva közelebb léptem hozzájuk és mindkettőnek adtam egy-egy puszit, miután jól megölelgettem őket.

– Sziasztok, majd akkor vasárnap jövünk – köszöntünk el mindkettőjüktől, majd megindultunk a kocsim felé, hogy végre valóban útra keljünk.

Kiharcoltam, hogy én vezessek, mert az elmúlt hetekben rettenetesen elkényeztetve éreztem magam, ugyanis mindig Jungkook vitt mindenhova, nem engedte, hogy egyedül vezessek. Aranyos volt, hogy ennyire figyelmes volt, de szerettem vezetni és eléggé hiányzott már, hogy én irányítsam az autót és ne ő. Szóval volt egy apró vitánk, mert ő a saját kocsijával akart menni, én pedig a sajátommal. Végül viszont sikerült eldöntenünk, hogy ki vezet és melyik autóval megyünk. Az már részletkérdés, hogy kő, papír, ollóval sikerült döntenünk...

– Remélem azért betartod majd a sebességkorlátozást – mondta Jungkook, amikor rátapostam a gázra és konkrétan kifaroltam az anyámék háza előtti feljáróról.

– Hát, nem hagytál vezetni hetekig, szóval még át kell gondoljam – mondtam neki, viszont az apró mosoly ott bujkált az ajkaim két szélén.

– Azt hittem, hogy élvezed, hogy mindenhova viszem a segged.

– Nem az, hogy nem élveztem, csak szeretek vezetni és hiányzott már érzés – magyaráztam, mire a mellettem ülő bólintott egyet és a telefonjáért nyúlt, de hiába kérdeztem, hogy mit keres, nem válaszolt.

Néma csendben telt el az út a szállodáig, Jungkook a telefonját nyomkodta és nagyon keresett valamit, én pedig az útra próbáltam koncentrálni, bár nehezemre esett nem a mellettem ülő telefonját bámulni, mert érdekelt, hogy hirtelen mi lett ennyire fontos, hogy gőz erőkkel kutasson róla az interneten. Azzal próbáltam kicsit izgalmassá tenni az utat, hogy bekapcsoltam a rádiót, mert legalább énekelni vagy dudorászni tudtam, szóval annyira nem volt elviselhetetlen, de azért jobban élveztem volna, ha mondjuk társalgunk egymással.

Amikor megérkeztünk a szállodához, először elintéztük a szokásos papírjainkat és csak utána cipeltünk fel mindent a harmadik emeletre. Hálás voltam, amiért nem raktak fel a hatodikra, mert volt már olyan, hogy a lift sem működött, szóval kénytelenek voltunk a lépcsőn közlekedni. Most viszont még a felvonó is működött, szóval fordulás nélkül simán felpakoltunk. Most nem abban a szállodában voltunk, mint múltkor, amikor Yuna meglátogatott minket, ezért a délelőttünket azzal töltöttük, hogy körbejártuk a szállodát és megismerkedtünk a hellyel. Csodaszép volt, a kinti medencék még jobban feldobták a helyet, pedig amúgy is elég jól nézett ki. Megbeszéltük, hogy szaunába és jakuzziba tutira megyünk, de az úszómedencét is kipróbáljuk majd, mert mindketten szerettünk úszni. Ekkor vetette fel az ötletet Jungkook, hogy mi lenne, ha este elmennék a közelben lévő mini vidámparkba. Elmondta, hogy milyen játékok vannak ott, külön kiemelte a dodzsememet, így nyilvánvalóvá vált, hogy az idefel úton ezt böngészte olyan nagy beleéléssel. Amúgy is imádtam a vidámparkokat már egészen kiskorom óta, pedig alig kétszer volt alkalmam eljutni ilyen helyekre. Valahogy mindig is izgalommal töltött el az, amikor a hatalmas gépek mellett álltam és arra vártam, hogy végre sorra kerüljek. Az ember adrenalin szintje ilyenkor megnő, utána pedig teljesen elengedi magát, nem feszül rá az egészre, hanem jól szórakozik. Szóval kifejezetten örültem annak, hogy Jungkooknak eszébe jutott, hogy a közelben kell lennie egy mini vidámparknak.

A szobánk egyébként nem volt hatalmas, de teljesen kényelmesen elfértünk benne, szóval nem panaszkodhattam. Egy kis gardróbbal találtuk szembe magunkat, amikor beléptünk az ajtón, balra a fürdő és a mosdó volt, jobbra pedig a hálószobánk egy hatalmas franciaággyal. Azonnal a terasz felé vettem az irányt, a kilátásban pedig egyáltalán nem csalódtam, mert csodálatos volt. Nem csak az udvari medencékre láttunk rá, hanem egy kicsit a városra is, bár nem voltunk eléggé magason ahhoz, hogy mindent tökéletesen lássunk. Teljesen meg voltam elégedve a hellyel, pedig alig két órája lehettünk még csak itt.

– Mihez lenne kedved? – kérdezte Jungkook, amikor kint álltunk a teraszon. Ő cigizett, én pedig a tájat csodáltam.

– Igazából teljesen mindegy. Lehetne az, hogy ma akkor szauna plusz jakuzzi, aztán vacsora után elmegyünk abba a vidámparkba.

– Rendben – mosolyodott el, majd kifújt egy nagy adag füstöt.

– Köszönöm, hogy megint elhoztál wellnessezni, remélem, hogy most senki sem fogja elrontani – fordultam felé, mire közölte velem, hogy már akkor eldöntötte, hogy megint eljövünk pihenni, amikor Yuna elbaszott mindent.

– Senki nem fogja, hidd el! – lépett közelebb hozzám, majd miután elnyomta a cigijét, átkarolta a derekamat és úgy húzott közelebb magához. – A legcsodálatosabb két napodat fogod velem tölteni, Park Jimin.

– Úgy legyen – haraptam be alsó ajkamat, majd lábujjhegyre álltam, hogy adhassak neki egy apró puszit, amiből utána csókcsata lett, de az most részletkérdés.

Levetettük magunkról a ruháinkat, majd áthúztuk a fürdő alsóinkat és magunkra kapva egy-egy fehér köntöst indultunk meg a medencék felé. Szerencsére nem voltak olyan sokan, hiszen eredetileg csak kettőkor lehet átvenni a szállást, de nekünk mázlink volt, mert a mi szobánkból előbb távoztak, így már régen kitakarították és át bírtuk venni.

– Jakuzzi vagy szauna legyen elsőnek? – kérdezte Jungkook, mire megvontam a vállaimat, mert nekem igazából teljesen mindegy volt.

– Legyen akkor jakuzzi – válaszoltam, mert az közelebb volt hozzánk, mint a másik.

Bólintott egyet és már le is stoppolt kettő napozóágyat, hogy oda lepakolhassuk a törülközőinket és a köntöseinket is. Mázlinkra csak egy idős pár volt a jakuzziban, szóval mi még befértünk, mert a kiírás szerint csak hatan tartózkodhatnak egyszerre a medencében. Jungkook udvariasan maga elé engedett, én pedig egy hatalmas vigyor kíséretében másztam be a bácsika és a nénike mellé.

– Tetszik, hogy ilyen nagy ágyat kaptunk – szólt meg Jungkook, ezzel megtörte a csendet, ami ránk telepedett az elmúlt percekben.

– Legalább elférünk rajta és nem kell összepréselni magunkat – értettem egyet vele, viszont az arckifejezéséből ő nem pont erre gondolt.

– Hát, én nem pont erre gondoltam, de ez is egy pozitív gondolat – villantotta ki fogait, mire én próbáltam tudatni vele, hogy rajtunk kívül még ketten is vannak ebben a jakuzziban, szóval a mocskos gondolatait nem biztos, hogy most kellene tudatnia velem. – Remélem miután visszaérünk a vidámparkból szórakozunk egy kicsit – kacsintott rám és közelebb is csúszott hozzám.

Az arcom égett, az idős párra pedig képtelen lettem volna ránézni, mert sajnos Jungkook túl hangosan beszélt ahhoz, hogy ne legyenek fültanúi a közöttünk zajló beszélgetésnek. Nem tudtam, hogy ezzel mit akar elérni, a kínos helyzet miatt pedig reagálni sem tudtam neki rendesen, ezért csak kínosan elmosolyodtam és azon imádkoztam, hogy végre csendbe maradjon.

– Egyébként most nem lehetünk hangosak, mert a mellettünk lévő szobánkban, ha jól láttam akkor kisgyerekek is vannak – mondta Jungkook, mire az idős nő fogta magát és felkelt.

Ránézett – gondolom a férjére – és tudatta vele, hogy most azonnal elmennek, a faszi pedig meg sem próbált neki ellenkezni. Azonnal felállt ő is, majd egy nem túl kedves pillantás kíséretében magunkra hagytak. Megcsaptam Jungkook vállát és rákérdeztem, hogy ez mégis mire volt jó, amikor ezelőtt senkinek sem hangoztattuk, hogy egy pár vagyunk. Most pedig konkrétan két vad idegen ember előtt beszélt arról, hogy este dugni akar. Nem hiszem el.

– Azt akartam, hogy elmenjenek és kettesben hagyjanak minket – nevette el magát, majd még közelebb húzott magához. – És elég hamar fel is adták, pedig még csak most tértem volna rá arra, hogy mégis miket szeretnék veled csinálni – kacsintott egy aprót, mire megforgattam a szemeimet, de már én sem bírtam ki nevetés nélkül.

– Tipikus, Jungkook – sóhajtottam fel, majd beletúrtam hajába, hogy ne lógjon a szemeibe, mert ahhoz képest már eléggé hosszú volt.

A szemeit is eltakarta, alig látott ki, de hiába mondtam neki, hogy menjen el fodrászhoz, egyszerűen nem akart. Egyébként elég jól állt neki, nem arról van szó, de sokszor nyafogott, hogy idegesíti, amiért a szemeibe lóg. Nem értem a logikáját, de ő tudja, nem fogom folyamatosan ezzel csesztetni, mert most már azért sem megy el és vágatja le.

– Most mondd azt, hogy kettesben nem kényelmesebb itt üldögélni, mint úgy, hogy két vadidegen méreget téged – nyomott egy apró puszit az államra.

– Jó, igazad van – értettem vele egyet.

– Na, látod – nyomott még egy puszit az államra, én pedig elmosolyodtam, mert ezek az apró gesztusok jelentették a legtöbbet nekem, de tényleg.

Alig telhetett el két perc, egy négy fős társaság közeledett a jakuzzi felé, mire azonnal a mellettem ülőre pillantottam. Szájára tapasztottam a kezemet, hogy nehogy megszólaljon, ugyanakkor halkan nevetni kezdtem, mert úgy tűnt, hogy ma nem lehetünk kettesben a jakuzziban.

– Kérlek, most ne mondj semmit – suttogtam oda neki, mire bólintott egyet, de azért szemein látszott, hogy ő is viccesnek találja a helyzetet. Közelebb húzódtam hozzá és igazából nem mertem az újonnan érkezőket nézni, mert elég volt annyit tudni, hogy ők is idősebbek, mint mi.

– Nem megyünk inkább a szaunába? – kérdezte tőlem, hiszen úgy tűnt, nagyon zavarja, hogy nem csak ketten vagyunk a jakuzziban.

– Menjünk – bólintottam egyet, majd anélkül keltem fel, hogy a négy idegenre pillantottam volna.

Voltam olyan béna, hogy beütöttem a térdemet, amikor másztam ki a jakuzziból és majdnem el is csúsztam, amikor a napozóágyokhoz mentünk, ezért szerintem vagy hatan elkönyveltek szerencsétlennek és balfasznak. Még én is saját magamat.

Hálát adtam az égnek, amikor egyetlen ember sem volt a jakuzziban, mert ha Jungkook megint belekezdett volna a hadműveletébe, akkor szerintem sikítva rohantam volna fel a szobánkba, hogy elkerüljem a kellemetlen helyzetet megint, mert egyszer elég volt a sárga földig süllyedni szégyenemben, még ha jó cél érdekében is tette.