Az idő teljesen megállt és úgy voltam vele, hogy azt szeretném, ha ez az éjszaka sosem múlna el. Így belegondolva soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy valaha Jungkook nevét fogom nyögni, miközben a nyakamat puszilgatja és az sem volt a terveim között, hogy ennyire kívánni fogom őt és minden egyes érintésé után sóvárogni fogok, mint valami szerelmes tini. Még sosem éreztem ezelőtt ilyet, így nem is tudtam, hogy még is hogyan kellene kezeljem a helyzetet. Ezzel nem volt egyedül, hiszen Jungkooknak is új ez a helyzet, ő sem így tervezte a dolgokat, ahogy alakultak, de úgy érzem, hogy egyikünk sem bánt meg semmit. Minden okkal történik, okkal találkoztunk másodjára és most okkal tartunk ott, ahol. 

Tisztában voltam azzal, hogy vigyázni fog rám, fel sem merült bennem az, hogy esetleg fájdalmat fog okozni nekem, hiszen így is alig mer hozzám érni. Nem tehetek róla, de nem bírtam már tovább várni, hiszen eddig csak csókolóztunk, hiszen Jungkook nem mert tovább haladni. Én voltam az, aki megtette az első lépést és a számhoz emeltem az egyik ujját, hogy benedvesíthessem, hiszen egyikünk sem hozott síkosítót. Mindketten zavarban voltunk, de érezni lehetett azt a temérdek érzelmet kettőnk között, ezután pedig úgy mentek már a dolgok, mint ahogy meg  vannak írva. Ezek szerint csak a kezdő lépést kellett megadjam Jungkook számára, mert innentől megemberelte magát és átvette az irányítást. Hol a vállait, hol a haját, hol pedig a lepedőt markolgattam és igyekeztem azért halkabb lenni, mert nem hiányzott az, hogy a portáról feljöjjön valaki, mert panaszt tettek ránk, amiért hangosak voltunk. Csak hát ez egyre nehezebben meg, mert az első ujja csak kellemetlen érzést keltett maga után, viszont a második ujja már valósan fájt. Kellemetlen, ugyanakkor izgató érzés volt és még én magam sem tudtam eldönteni, hogy most akkor élvezem-e, vagy nem. 

– Ne hagyjam abba? – kérdezte Jungkook, amikor összeszorítottam a szemeimet és arcom fájdalmas grimaszba torzult.

– Ne – nyögtem ki nagy nehezen és igyekeztem ellazítani az izmaimat, mert túlságosan befeszülve feküdtem az ágyon.

Aggódva nézett rám, viszont ekkor a tarkójánál fogva magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam, mert nem akartam, hogy abbahagyja. Ismét mozgatni kezdte ujjait, nekem pedig fel sem tűnt, hogy egy idő után már szinte teljesen eltűnt a kellemetlen érzés, ami eddig nem hagyott nyugton. Jeleztem neki, hogy készen állok a tovább haladásra, ő pedig bólintott egyet és elővett a fejem mellett lévő szekrényből egy óvszert. Nem tudtam, hogy még is hogyan került oda vagy mikor csempészte be a legfelső fiókba, de úgy voltam vele, hogy ez most nem is annyira számít, mert szerintem mindketten tisztában voltunk azzal, hogy a kis wellnessezésünk alatt meg fog történni ez, mert mindketten nagyon kívántuk már a másikat. Nem voltak már elegek a csókok, vagy éppen az apróbb érintések, sokkal többet akartunk, ezért is tartottunk ott, hogy Jungkook éppen magára görgeti az óvszert, én pedig beharapott ajkakkal figyelem izgató cselekedetét. 

– Nagyon szeretlek – mondta, amikor közelebb hajolt hozzám, én pedig nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.

– Én is nagyon szeretlek, Jungkook – válaszoltam, majd nagyobb terpeszbe tettem a lábaimat, hogy jobban hozzám tudjon férni. 

Nyeltem egy hatalmasat, amikor vett egy mély levegőt és behunytam a szemeimet, mert fogalmam sem volt, hogy még is mire kellene számítsak. Azzal tisztában vagyok, hogy fájni fog, de az előbbi kellemetlen érzés is eltűnt, szóval ez is biztosan el fog, nem?

– Szólj, ha hagyjam abba, de tényleg – mondta, mire bólintottam egyet és inkább kinyitottam a szemeimet, hogy Jungkook tökéletesen helyes arcát nézhessem. 

Fájt, sokkal jobban fájt, mint elképzeltem, viszont az sokat segített, hogy Jungkook rettenetesen óvatos volt. Hagyta, hogy megszokjam a helyzetet és ezért irtó hálás voltam neki, nem kapkodott, így egy idő után, már nem fájt, de a kellemetlen érzés nem akart megszűnni. Jungkook puszikkal lepte el az arcom minden egyes részét és a nyakamat sem kímélte, miközben egyre bátrabban mozgatta csípőjét. Ő is nagyon élvezte, látszott rajta, hogy teljesen átadta magát a pillanatnak és tényleg azon volt, hogy én is így érezzek. Ez hamarosan el is érkezett, hiszen kezét is bevetette, hogy minél intenzívebb örömöt okozzon nekem, így tényleg megszűnt minden számomra és a gimis barátom nevét nyögdösve élveztem el, ő pedig nem sokkal követett engem. 

Fogalmam sincs, hogy meddig feküdhettünk szótlanul, behunyt szemekkel, de tudom, hogy rettenetesen boldog voltam, amiért végre engedtünk a vágyainknak és nem álltunk meg a szeretkezés előtt. Mellkasom olyan sebességgel emelkedett és süllyedt, mint szerintem még soha, de a mellettem fekvő is így volt vele, ugyanis ő is küzdött a levegővételekért. Átkaroltam a csupasz derekát és közelebb bújtam hozzá, majd betakartam magunkat, hiszen kezdtem fázni. 

– Nem is tudom, hogy most mit kellene mondanom – suttogta Jungkook pár perccel később, amikor én azzal voltam elfoglalva, hogy apró köröket rajzolgassak az izmos hasára. 

– Nem kell semmit mondanod – mosolyodtam el, majd nyomtam egy puszit az állára. – Köszönöm.

– Mit? – ráncolta össze a szemöldökeit.

– Hogy vigyáztál rám – válaszoltam, mire Jungkook kivillantotta a fogait.

– Ugye tudod, hogy mindig vigyázni fogok rád? – kérdezte.

– Remélem is – puszilgattam a nyakát, mire sikerült kicsaljak egy őszinte nevetést belőle.

Nagyjából még egy órát így feküdtünk és beszélgettünk lényegében mindenről, viszont utána rájöttünk, hogy még nem is tusoltunk le, így feltápászkodtunk az ágyból. Nem akartam mondani Jungkooknak, hogy fáj a fenekem, de féltem attól, hogy az elkövetkezendő napokban nem fogok tudni majd leülni sehova. Igazából fel sem merült bennem, hogy fájhat majd a fenekem, de hát ezek szerint tévedtem, mert minden egyes lépésnél belenyilallt valami, így sokszor anélkül grimaszoltam, hogy észrevettem volna. Szerencsére Jungkooknak sem tűnt fel, szóval nem kellett az miatt aggódjak, hogy esetleg be fog szólni valami szerinte vicceset. 

Miután mindketten letusoltunk, tévéztünk még pár órát, viszont sikeresen bealudtunk, hiszen azért mozgalmas napunk volt. Egyszer felkeltem hajnalban a tévére, ezért ki is kapcsoltam, mert zavart a fénye. Szerencsére hamar vissza tudtam aludni, mert rettenetesen álmos voltam és igazából fel sem keltem teljesen, szóval félálomban adtam egy puszit Jungkooknak, majd őt átkarolva dőltem ki másodjára is. 

Reggel a telefonom csörgésére riadtunk fel mindketten, amikor pedig megláttam, hogy még csak hát múlott egy kicsivel, nem tudtam, hogy még is ki a halál akar velem hajnalban telefonálni.

– Igen? – szóltam bele a telefonba, anélkül hogy megnéztem volna, hogy kivel beszélek. 

– Yuna itt van a ház előtt és veled akar beszélni – mondta anya, nekem pedig azonnal kipattantak a szemeim. 

– Mi? Yuna? Mit akar? – ültem fel az ágyban, majd ijedten a mellettem fekvőre pillantottam, aki behunyt szemekkel hallgatta a történéseket.

– Nem tudom, nem mondja el. Mondtam, hogy nem vagy itthon és most azt akarja, hogy mondd meg, hogy hol vagy. Itt van vele Seoyul is, szóval tényleg nem tudom, hogy mit akar.

– Seoyul? – kérdeztem, majd a mellettem fekvő Jungkookot kezdtem bögdösni, aki szerintem időközben visszaaludt. – Mindjárt megtudakolom, hogy mi a szálloda címe. Majd megírom üzenetben. – mondtam anyának, azzal a lendülettel pedig már bontottam is a vonalat.

Jungkook egyszerűen nem akart felkelni, ezért egy kicsit erősebben megcsaptam, mire nyöszörögni kezdett. Elhadartam neki, hogy mi a helyzet, ő pedig azonnal felült az ágyon és összeráncolt szemöldökökkel bámult rám.

– Azt akarod, hogy ide jöjjön Yuna? – kérdezte, mire beharaptam alsó ajkamat és félve, de bólintottam egyet. – Nem hiszem el, hogy ennek a nőnek mindent el kell rontania. 

– Sajnálom, Jungkook. Tudom, hogy mennyi pénzed benne van ebben a kis kiruccanásunkban és hidd el, hogy én sem így terveztem, csak Yuna a házunk előtt van, méghozzá Seoyullal és ennek biztos valami oka van, mert Yuna tudod mikor állt szóba utoljára anyámmal? Nem is emlékszem rá olyan rég volt, basszus.

– Mindjárt megnézem neten a szálloda címét – mondta, majd kezébe vette a telefonját és azt tette, amit mondott.

Rettenetesen bűntudatom volt, amiért lényegében miattam dől romba a mára tervezett programunk és igazából az egész wellness is. De nem tehetek mást, muszáj eljönnie ide Yunanak, mert nem tudhatok, hogy mit akar. Lehet rájött arra, hogy felesleges az egészet bíróságra vinni és nem ér meg annyit ez az egész. Lehet, hogy komolyan meg akarja beszélni a dolgokat és most az egyszer felnőttesen gondolkodna. Nem tudom, szeretném elhinni, hogy nincsenek rossz szándékai, de attól még bennem van a kétely, mert az elmúlt időben Yuna nagyon mélyre süllyedt a szememben. 

Miután megírtam anyának a szálloda pontos címét, megágyaztunk, felöltöztünk és még egy reggeli kávéra is volt időnk. Úgy éreztem, hogy Jungkook haragszik rám, viszont nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy megszólaljak, ezért csak némán szuggeráltam és úgy döntöttem, hogy megvárom, amíg ő szólal meg először.

– Jimin, miért bámulsz? – sandított rám, mire azonnal lesütöttem a szemeit, mintha kisgyerek lennék, aki valami rosszat tett.

– Sajnálom és nem akarom, hogy haragudj rám – motyogtam, majd letettem az asztalra a kávés bögrémet és odasétáltam Jungkookhoz. 

– Miért haragudnék? – ráncolta össze a szemöldökeit, miközben ő is letette a kezéből a gőzölgő italt.

– Yuna miatt, hogy idejön. 

– Nem tudom, hogy mondtam-e már, de a jelenlegi helyzetben tisztában vagyok azzal, hogy Seoyul jövője fontosabb, mint a mi kapcsolatunk... – mondta, én viszont azonnal szólásra nyitottam a számat, hogy közöljem vele; ez nem igaz, de ő még azelőtt leintett, hogy bármit is mondhattam volna. – Kérlek ezt ne tagadd, mert szerintem ez egyértelmű. Persze, hogy a lányod fontosabb és ezzel nincsen semmi baj. Itt egyedül Yunaval van bajom, mert úgy érzem, hogy jelenetet fog rendezni. Ne legyen igazam, de nem fog neki tetszeni, hogy én is itt vagyok. Ha meg tudja, hogy nem egyedül vagy itt, akkor meg szerintem egyértelmű, hogy szándékosan jön ide. És miért hozza magával Seoyult? Mert vele tud a legegyszerűbben zsarolni és tudja, ha a lányod itt van, akkor nem fogsz neki semmi olyat mondani, ami sértő. 

– Igazad lehet, de ha Seoyul itt van, akkor ő sem fog semmi olyat tenni – mondtam, mire Jungkook elnevette magát.

– Biztos vagy benne? Csak mert a legutóbbi alkalommal, amikor hazavittem Seoyult, előtte pofozott fel.

Szemeim hatalmasra tágultak és hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kellene reagáljak. Yuna felpofozta Jungkooko, méghozzá Seoyul előtt? Hogy lehet valaki ennyire gáz? Hogy süllyedhet valaki ilyen mélyre? Nem is értem, de rendesen vissza kell majd fogjam magam, mert én is szívesen behúznék neki egyet, csak kár, hogy nő.

– Miért nem mondtad, hogy megütött?

– Nem mondanám ütésnek. Azért nem mondtam, mert nincs nagy jelentősége. – vonta meg a vállait.

– Nem is tudod, hogy ennek mekkora jelentősége van – motyogtam még mindig teljesen sokkban. – Mit mondtál neki, amiért megütött?

– Hogy orvoshoz kellene mennie, mert biztosan van valami baja odabent – mutatott a fejére, én pedig nem tehetek róla, de elnevettem magam.

– Ezt ilyen konkrétan megmondtad neki? – kérdeztem, mire Jungkook bólintott egyet. – Jézusom... – motyogtam, de nem bírtam komoly maradni. 

– Csak őszinte voltam vele, ezt pedig nem igazán díjazta.

– Tudod jól, hogy ha valami nem úgy van, ahogy azt Yuna mondja, akkor az hazugság.

– Tudom – bólintott egyet.

Mielőtt még bármit mondhattam volna, hangos kopogás törte meg a csendet. Behunytam a szemeimet, majd vettem egy mély levegőt és megindultam az ajtó felé, hogy beengedjem a volt feleségemet és a lányomat. Jungkook a fotelben foglalt helyet és inkább egy szót sem szólt. Féltem, hogy mi lesz ennek az egésznek a következménye és attól is tartottam, hogy direkt fel fog idegesíteni, én pedig nem tudom majd magam kellően visszafogni Seoyul előtt. 

– Minden rendben lesz – mondta Jungkook, mielőtt kinyitottam volna az ajtót, én pedig bólintott egyet és megpróbáltam valamiféle biztató mosolyt küldeni felé.

◇ ♡ ◇

Sajnálom, hogy csak most hoztam a folytatást, csak ismét dolgozni kezdtem és mellette nem igazán volt időm írni hétköznaponként. Jövő héten nyaralni megyek, szóval nem tudom, hogy majd hogyan tudok részeket hozni, de mind a három sztorimból egy részt mindenképp megpróbálok kitenni a héten.
Köszönöm a türelmeteket, kellemes hétvégét mindenkinek! 💞