Jól laktam. Rettenetesen jól laktam és, ha még egyetlen falatot meg kellett volna egyek, akkor biztosan rosszul lettem volna. Az étterem még a szállodánál is díszesebb volt, ami nem baj, csak nem vagyok igazán hozzászokva a luxushoz és eleinte nagyon kellemetlenül éreztem magam. Mondjuk ez az állapot csak addig tartott, amíg meg nem láttam az étlapot és az itallapot, majd miután Jungkook közölte, hogy azt kérhetek, amit csak szeretnék; már igazán otthonosnak éreztem a helyet. Nem is tudom már, hogy miket rendeltünk, mert olyan sok mindent, hogy szerintem egy hét tagú társaság is kellemesen jóllakott volna. Megengedtem magamnak egy pohár Rose bort, mert már igazán régen ittam, utána pedig egy Jungkook által ajánlott pezsgőt is megkóstoltam. Kicsit sajnáltam őt, hogy nem ihat semmi alkoholosat, mert vezet, de azzal nyugtattam, hogy ha visszaérünk a szállodába, akkor majd ihat ő is, hiszen a hűtőnkbe kaptunk egy üveg pezsgőt és egy bort is.

– Biztos jól laktál? – kérdezte Jungkook, amikor már a kocsijában ültünk és a szálloda felé tartottunk.

– Igen, tényleg isteni volt minden – bólintottam egy aprót, mire a mellettem ülő elmosolyodott.

– Nekem is ízlett minden. Mondjuk a dinnye nem volt annyira édes, mint gondoltam, de ezt leszámítva finomak voltak az ételek. – mondta, nekem pedig egyet kellett, hogy értsek vele, hiszen a dinnye nekem sem jött be annyira.

– Köszönöm, hogy elhoztál ide – fordultam szembe vele, mire sikerült elkapnom egy pillanatra a tekintetét, de a továbbiakban sajnos az útra koncentrált.

– Nem kell megköszönnöd, de ezt szerintem párszor mondtam már – simított felé eső térdemre, én pedig beharapott alsó ajakkal tanulmányoztam az arcát egy jó ideig.

Még mindig úgy voltam vele, hogy nem érdemlem meg Jungkookot. Túl jó hozzám és nem tudom, hogy hogyan kellene a kedves gesztusait viszonoznom. Nekem nincs ennyi pénzem, hogy elvigyem wellnessezni, sőt szerintem még egy puccos ebéd sem férne bele a keresetembe, főleg, hogy nagyjából minden megkeresett pénzemet az új lakásomra teszem félre. Ezen még sokat kell agyaljak, mert kicsit bunkónak érezném magam, ha nem adnék neki egyszer sem valami pluszt, amit Jungkooktól annyiszor megkaptam már.

– Holnapra nem szerveztem programot, szóval pihenünk majd egész nap, jó? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót, de még mindig az arcát bámultam. – Most miért nézel ennyire? – nevetett fel.

– Nem nézhetem a pasimat? – kérdeztem tőle, viszont csak azután tudatosult bennem, hogy mit is mondtam, miután már kimondtam.

Sosem beszéltünk arról, hogy akkor most mi van közöttünk, ezért is jöttem teljesen zavarba, miután pasimnak hívtam. Az oké, hogy nyilván többek vagyunk, mint szimplán régi haverok, de nem mondtuk még ki, hogy együtt lennénk.

– Szóval a pasid vagyok? – harapta be alsó ajkát és úgy sandított felém.

– Nem tudom – motyogtam, miközben azon gondolkoztam, hogy ha kiugrok a mozgó autóból, az mennyire fog fájni.

– Mi lenne, ha erre visszatérnénk a szállodába? Nagyjából húsz perc múlva odaérünk, aztán ott én is jobban tudok majd figyelni, mint vezetés közben. – csúsztatta kezét a combomra, én pedig még mindig rettenetesen kínosan éreztem magam a megszólalásom miatt, de bólintottam egyet, mert igaza volt.

Addig legalább lesz időm összeszedni a gondolataimat. Bár magamat ismerve most kigondolom, hogy mit akarok mondani, viszont mikor már éles lesz a helyzet, akkor mindent elfelejtek és egyetlen értelmes mondat nem fogja elhagyni a számat. Ezért is utáltam mindig előadást tartani az osztály előtt, illetve egyetemen is, mert mindig olyan szépen felkészültem, csupán lefagytam, amint a táblához, vagy a kivetítőhöz értem. Remélem most az egyszer nem égetem le még jobban magam, bár Jungkook előtt szerintem már nem tudnék jobban beégni az előbbi megszólításom után.

A maradék húsz percet a gondolataimba merülve töltöttem és csak akkor eszméltem fel, amikor Jungkook káromkodni kezdett, mert sehol sem látott parkolót. Ezután eltelt még húsz perc, amíg végül csak találtunk egy helyet, ahol elfért a kocsi és nem kellett sokat sétálni a szállodához sem. Mondjuk jó szívás lesz nappal, mert nincs felette semmi, ami takarná, így lesz nagyjából hatvan fok bent.

– Tudtam, hogy nem lesz helyünk, amikor visszajövünk, de nem gondoltam volna, hogy ilyen sokára találunk újat – forgatta meg a szemeit Jungkook, amikor már az épületben voltunk.

– De szerencsére találtunk, szóval nincs baj – mosolyodtam el.

Rengeteg ember volt a hallban és a bárnál is, mert még csak tíz múlt pár perccel. Azt hittem, hogy ilyenkor már mindenki a szobájában lesz, de ezek szerint tévedtem. Úgy is lehet mondani, hogy tele volt a hatalmas helyiség fiatalokkal és idősebbekkel is egyaránt.

Miután sikeresen feljutottunk a szobánkba, azonnal elterültem a hatalmas franciaágyon és fel sem akartam onnan kelni, soha többet. Éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, majd Jungkook nyomott egy cuppanós puszit a tarkómra, hiszen arccal lefele érkeztem landolásom során.

– Szóval a pasid vagyok? – kérdezte, mire szorosan behunytam a szemeimet, mert reménykedtem benne, hogy elfelejtette ezt a témát, de elég hamar a lényegre tért, szóval talán ő is agyalt rajta pár percet.

– Nem tudom, Jungkook – fordítottam felé a fejemet, hogy rá tudjak nézni. – Nem beszéltünk még sosem erről, nekem pedig csak úgy kicsúszott a számon.

– Tudom, hogy nem beszéltünk róla, de szerintem mindketten ugyanazon a véleményen vagyunk – simított végig gyengéden arcom bal oldalán.

– Szerintem is – értettem vele egyet, és bármennyire is el akartam rejteni mosolyomat, nem ment. 

– Örülök, hogy mosolyogni látlak.

– Én meg annak örülök, hogy itt lehet veled – suttogtam, hiszen időközben közelebb hajolt hozzám, a hangom pedig csak úgy felszívódott.

Teljes testemmel felé fordultam, hiszen az előző póz már kellemetlen volt. Pár másodpercig csak néztük egymást és azon agyaltam, hogy hogyan lett Jungkook ilyen helyes? Gimiben sem volt ronda, de az évek alatt rendesen megváltozott.

Ujjai közé fogta államat és úgy hajolt még közelebb, hogy megcsókolhasson. Puha ajkai azonnal melegséggel töltötték el a testem minden egyes porcikáját, amikor pedig ujjait a pólóm alá vezette, teljesen megszűnt minden. Most aztán tényleg nem kellett attól félnünk, hogy ránk nyitnak, hiszen csak kulcskártyával lehet kinyitni az ajtókat, más különben nem lehet bejönni.

– Most nem fogom vissza magam, jó? – kérdezte, miközben levette magáról a pólóját és az ágy mellé dobta.

– Jó – nyeltem egy hatalmasat, majd hagytam, hogy az én felsőmet is a földre dobja.

Ismét megcsókolt, én pedig fogtam magam és az ölébe ültem, hiszen az előbbi póz nem tetszett. Tarkójánál összekulcsoltam az ujjaimat és nem tehetek róla, de már attól felnyögtem, ahogy megéreztem, hogy Jungkook felizgult. Nyakamat kezdte ezek után puszilgatni, én pedig azonnal oldalra fordítottam a fejem, hogy jobban hozzám férjen. Kissé megijesztett a testem, hiszen olyan hevesen reagált minden egyes érintésére, hogy azt hittem menten felrobbanok. Hátradöntött az ágyon, majd fölém mászott és úgy tapadt ismét ajkaimra. Puha ujjaival a hasamon simított végig, de figyelt arra, hogy csak alig érjen hozzá, ezzel libabőröket varázsolva az egész felsőtestemre. Apró puszikkal lepte el a nyakamat, utána a kulcscsontomat és egyre lejjebb haladt, ami miatt be kellett harapnom az alsó ajkamat, ugyanis egyre nehezebben bírtam visszafogni a kitörni készülő nyögéseimet.

– Ne fogd vissza magad, baba – motyogta, miközben vészesen közeledett a nadrágom gombja felé.

– J... jó – motyogtam, ő pedig pont ezt a pillantott választotta ki arra, hogy gyengéden a bőrömbe harapjon.

Csípőmet automatikusan emeltem a magasba és felnyögtem, hiszen most már tényleg iszonyatosan közel volt a legérzékenyebb pontomhoz. Szerintem direkt húzta az agyamat, viszont jelen esetben türelmetlen voltam és azt akartam, hogy végre szedje le rólam a nadrágomat az alsómmal együtt és érjen hozzám.

– Biztos ezt szeretnéd? – pillantott fel rám, miközben lehúzta a sliccemet és végre kigombolta a nadrágomat.

– Igen – nyeltem egyet, majd már emeltem is a csípőmet, hogy levegye rólam a zavaró ruhadarabot.

– Oké, baba, amit csak szeretnél – mondta, majd nem is várt többet, megfosztott az utolsó két ruhadarabomtól.

Összeszorítottam a szemeimet és a lábujjaimat is, amikor megéreztem ajkaikat a farkamnál és megmarkoltam a lepedőt, miközben kiszakadt belőlem egy hangosabb nyögés. A testem csak úgy lángolt, már most teljesen extázisba voltam, pedig eddig már többször is eljutottunk, csak ez most valahogy más volt, mint eddig. Most sokkal intenzívebb volt a feszültség a lábaim között és attól féltem, hogy már most el fogok élvezni.

– Kook – szólítottam úgy, ahogy a lányom szokta, hiszen jelen esetben képtelen lettem volna kimondani a rendes nevét.

– Hm? – pillantottam fel rám és olyan ártatlan arcot vágott, miközben ajkaival kényeztetett, hogy muszáj volt behunyjam a szemeimet.

– Többet akarok – mondtam csak ennyit, hiszen tisztában voltam azzal, hogy ebből is tudja, hogy mire gondolok. – Kérlek...

– Biztos vagy benne? – mászott vissza az arcomhoz, mire egy apró mosoly kíséretében bólintottam egyet.

– Persze csak, ha te is akarod – mondtam, mire azonnal rá vágta, hogy persze, hogy akarja.

– Csak nem akarok semmit elrontani – motyogta, mire arcát két tenyerem közé vette.

– Nem fogsz – nyomtam egy puszit a szájára.

Az apró pusziból csók lett és igazából hiába bátorítottam Jungkookot, én is féltem, hiszen ez lesz az első alkalom, hogy fiúval vagyok. Igyekeztem nem stresszelni annyira, hanem inkább élvezni. Tényleg úgy érzem, hogy készen állok arra, hogy lefeküdjünk, sőt már régebben is megtettem volna vele, ha lehetőségem adódik rá, csak sajnos sosem volt megfelelő az időzítés. De most csak ketten vagyunk, senki sem zavarhat meg minket, ezért elérkezett az idő, amikor meg kell, hogy történjen.

◇ ♡ ◇

Húzom még egy kicsit az agyatok, hihi 😋😇💙💛