Kicsit izgultam ezzel a wellness dologgal kapcsolatban, ugyanis Jungkook konkrétan eltűnt, mióta hazavitte Yunahoz Seoyult. Csak egy üzenetet írt nekem, hogy minden rendben volt, de a hétfői találkánkat is lemondta, amit nem igazán tudtam hova tenni. Végül nem is találkoztunk egyik nap sem, hiszen akármikor írtam neki, ő mindig kitalált valami indokot, amiért nem ért rám. Rosszul esett, mert tisztában voltam vele, hogy titkol valamit, viszont nem volt hajlandó elárulni, hogy még is mi a fene történt Yuna házában. Éreztem, hogy a volt feleségem keze van a dologban, hiszen azután kezdett csak ilyen furán viselkedni Jungkook, hogy nála volt. Én pedig bármennyire is nem akartam; rosszabbnál rosszabb dolgok jutott eszembe és szerdán már aludni sem voltam képes. Egyszer elmentem Jungkook házához, viszont csak az apja volt otthon, ő pedig azt mondta, hogy a fia már órák óta nincs otthon és neki sem mondta el, hogy hova ment. Már le is mondtam a wellnessről, hiszen úgy voltam vele, hogy ha egész héten nem keres, akkor miért akarna velem bárhova is menni? Viszont péntek este felhívott, hogy akkor szombaton a délelőtti indulás megfelel-e nekem. Annyi kérdést fel szerettem volna tenni neki, de úgy voltam vele, hogy ha pár napot úgy is együtt fogunk tölteni, akkor majd inkább személyesen kérdezek rá, hogy mi történt. Így hát megbeszéltük, hogy fél tízre eljön értem és a kocsijával megyünk a szállodáig.

A szüleim úgy tudták, hogy munkahelyi szabadság miatt megyek wellnessezni, nem mondtam nekik, hogy Jungkook is ott lesz. Anya szerintem már így is sejt valamit, mert egész héten Jungkookkal kapcsolatban kérdezgetett és kezdett már az agyamra menni. Nem tudom, hogy miben sántikál, de nem szeretnék vele összeveszni, ha mondjuk megint valami hülyeséget csinál.

– Majd akkor jövök –köszöntem el a  szüleimtől, majd mindkettejüket jó szorosan megölelgettem.

Jungkook írt, hogy itt van, viszont kellett pár perc, mire leszenvedtem a bőröndömet az emeletről. Igaz, hogy nem volt nagy, de azért lehozni nagyjából húsz lépcsőfokon, köszönöm szépen, nem csinálnám naponta.

– Vigyázz magadra, aztán pihenj jó sokat – mondta anya, én pedig mosolyogva bólintottam.

– Vigyázok és igyekszem sokat pihenni – mondtam, majd megindultam az ajtó felé, mert úgy voltam vele, hogy ha most nem indulok el, akkor soha.

Talán direkt húztam az időt, hogy ne kelljen Jungkookkal találkoznom, és az is lehet, hogy rettenetesen izgultam, viszont minél hamarabb válaszokat akartam. Magamat ismerve, amint beülök a kocsijába, letámadom és nagyjából húsz kérdést teszek fel neki zsinórban. Tudom, hogy utálja, ha folyamatosan csak kérdezgetek, ezért sokszor visszafogom magam, de most addig nem fogok nyugodni, amíg el nem mondd mindent.

– Szia – mosolyodott el, amint odaértem hozzá.

Elvette tőlem a bőröndömet és betette a kocsija csomagtartójába, ahol az övé is volt. Én is köszöntem neki, bár koránt sem volt olyan őszinte a mosolyom, mint akkor, amikor általában meglátom őt. Most túl sok volt bennem a kétely és egyszerűen nem hagytak nyugodni.

– Hol a fenében voltál egy hétig? – fordultam felé azonnal, miután bekötöttem a biztonsági övemet.

– Dolgoztam – mondta, viszont tisztában voltam azzal, hogy hazudik.

– Jungkook, kérlek legyél velem őszinte, vagy nem megyek veled sehova! – mondtam határozottan, mire a mellettem ülő sóhajtott egy hatalmasat.

– Nem akarom elrontani a hétvégénket – mondta, viszont engem kicsit sem érdekelt. Azt akartam, hogy őszinte legyen végre velem.

– Ha tovább hazudsz, úgy sokkal jobban elrontod a hétvégénket – mondtam, mire Jungkook idegesen végignyalt alsó ajkán. – Mi történt Yunaval? Mit titkolsz előlem? Vagy Seoyullal van valami? – kérdeztem tőle, hiszen úgy tűnt, hogy magától nem akar megszólalni.

– Yuna el akarja érni, hogy csak akkor lásd Seoyult, amikor ő szeretné – mondta, mire szemeim hatalmasra tágultak. – Azért nem értem rá a héten, mert ügyvédet kerestem neked, hogy szembe tudjunk majd menni Yunaval.

– Mi? – pislogtam nagyokat és próbáltam felfogni, amit Jungkook mondott.

– Több, mint öt ügyvéddel beszéltem a héten és kettő mindenképpen elvállalná az ügyed.

– Ha jól értelmezem, akkor Yuna elmondta neked, hogy bíróságra fogja vinni az ügyet, te pedig ahelyett, hogy szóltál volna nekem, inkább nekiálltál egyedül szervezkedni? – kérdeztem tőle, mire bólintott egy aprót és csak egy pillanatra nézett rám, mert inkább az útra koncentrált. – De miért? Jungkook, az én lányomról van szó, nem a tiédről. Értem én, hogy jót akartál, de ezt már akkor el kellett volna mondanod nekem, amikor megtudtad. – fakadtam ki teljesen és közel voltam ahhoz, hogy kiabálni kezdjek.

– Nem akartam, hogy ez miatt aggódj, ezért vettem a kezembe az irányítást. Ismerlek és tisztában vagyok vele, hogy mennyire kiakadtál volna. Most pedig lett volna egy nyugodt hétvégénk, de ezek szerint fordulhatok is vissza, mert nincsen semmi értelme az egésznek. – mondta, mire összeráncoltam a szemöldökeimet.

– Még te vagy felháborodva, Jungkook? A lányom sorsáról van szó, ne idegesíts már! Hogyan legyen azután nyugodt hétvégénk, hogy a volt feleségem minden apró kis követ meg fog mozgatni annak érdekében, hogy elvegye tőlem Seoyult?

– Az ügyvéd, akit választunk, mindent meg fog tenni, hogy ne sikerüljön Yuna terve.

– Az ügyvéd, akit választunk? Azt hittem, hogy már rég kiválasztottad. – forgattam meg a szemeimet, mire Jungkook sóhajtott egy hatalmasat.

– Én csak jót akartam neked, Jimin és segíteni egy kicsit. Ismerlek és tudom, hogy nem engedted volna, hogy bármit is csináljak az üggyel kapcsolatban.

– Hát, köszönöm – csaptam tehetetlenül a térdeimre, majd jobbnak láttam, ha inkább nem szólok semmit, csak bámulom az utat. – Most pedig te csináltad pontosan ugyan ezt. Egyedül akartad elintézni az egész ügyet, pedig be kell látnod, hogy ez nem így megy.

Ezután Jungkook sem szólt semmit, így a szállodáig néma csendben voltunk. Ezerrel agyaltam azon, hogy mi lesz akkor, ha Yunanak sikerül elérnie, amit akar. Nem láthatom a lányomat azután? Meg fogja szabni, hogy mondjuk egy hónapban láthatom kétszer és ennyi? Ez egyáltalán lehetséges? Mindez azért, mert Jungkook engem választott és nem őt? Komolyan? Micsoda gyerekes játszma ez? Ezzel az egésszel az volt a legnagyobb problémám, hogy itt Dél-Koreában lenézik a melegeket és megvetik az összes egynemű párt. Ez egy plusz pont a volt feleségemnek a tárgyaláson, a mi javunkra meg egyedül Yuna állapotát tudnám most így kapásból felhozni.

Arcomat a tenyereimbe temettem és vettem egy hatalmas levegőt. Megfájdult a fejem és rohadtul melegem lett a kocsiban, ezért lehúztam egy kicsit a mellettem lévő ablakot.

– Mi az, Jimin? Jól vagy? – kérdezte, mire megráztam a fejem.

– Nem, rohadtul nem vagyok jól – mondtam, a kelleténél talán egy fokkal flegmábban, mint terveztem. – Bo... bocsi – motyogtam a flegma hangnemem miatt.

– Mindjárt ott vagyunk. A GPS szerint már csak két perc kocsival. Addig kibírod? – kérdezte, én viszont csak bólintottam egyet és nem válaszoltam semmit. – Igyál egy kis vizet – nyújtott át nekem egy üveget, én pedig megköszöntem neki, majd jó pár korttyal ittam belőle. Jól esett és egy kicsit lehűtött, hiszen jó hideg volt.

Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, de tényleg nagyon rosszul éreztem magam pár másodpercre. Azt hiszem bepánikoltam a hirtelen kapott információk miatt. Nem gondoltam volna, hogy ez áll a háttérben. Azt hittem, hogy Yuna megzsarolta Jungkookot, hogy menjen vissza hozzá, vagy különben megölet engem, vagy mondjuk azt is el tudtam volna képzelni, hogy kibékültek. A fenébe, tudom, hogy Jungkook csak jót akart nekem, de attól még mindig úgy gondolom, hogy el kellett volna mondani a dolgokat, már akkor, amikor ő is szembesült velük. 

Amíg Jungkook lerendezte a papírokat, addig én leültem az egyik kanapéra és kortyolgattam az üvegből, amit még a kocsiban kaptam Jungkooktól. Már nem voltam rosszul, de Jungkook ragaszkodott ahhoz, hogy leüljek, én pedig nem akartam vele veszekedni, ezért csendben tettem, amit kért. 

– Gyere – eresztett el egy halvány mosolyt, amikor odaért hozzám.

Felém nyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam azt és kéz a kézben indultunk meg a liftek felé. Most ért hozzám először emberek előtt és ez büszkeséggel töltött el. A bőröndjeinket elvileg felviszi majd a portás a szobánkba, így azzal nem kell törődnünk. Még akkor sem engedte el a kezemet Jungkook, amikor a liftben voltunk. 

– Most haragszol rám? – kérdezte a lehető leghalkabban.

– Nem haragszom – eresztettem el egy apró mosolyt, mire látszott a mellettem állón, hogy mennyire megkönnyebbült. – A kocsiban sem haragudtam, csak éppen nem gondoltam volna, hogy ez miatt kerültél engem majdnem egy hétig.

– Nem kerültelek – vágta rá azonnal. – Csak minél hamarabb találni akartam egy ügyvédet.

Ekkor értünk fel a negyedik emeletre, így a beszélgetésünk abbamaradt. A szobánk száma 416 volt és amint beléptünk oda, eltátottam a számat. Hány csillagos is ez a szálloda? Elvileg négy, de elnézve a nappalit, többre tippelnék így első ránézésre. A hatalmas franciaágyat már az ajtóból kiszúrtam, a hatalmas ablakokról nem is beszélve. A hálóból nyílt egy ajtó balra és jobbra is. Hirtelen teljesen kiürült a fejem és csak a szobára tudtam koncentrálni, a jelenlegi problémáimra nem. A fürdő volt jobbra, és hát azt kell, hogy mondjam, hogy maga volt a mennyország, volt külön zuhanyzó és kád is és szerintem tágasabb volt, mint az otthoni szobám. A mosdó feletti hatalmas tükör eltakarta majdnem az egyik falat, a színes törülközők pedig nagyon illettek a szoba dizájnjához. A hálóból balra kanyarodva volt egy kisebb konyha, de ketten kényelmesen elfértünk ott is. A konyhából pedig ki lehetett menni az erkélyre, ahonnan be lehetett látni Szöul egyik legszebb környékét. Tényleg nem jutottam szóhoz, de ahogy láttam Jungkooknak is bejött a hely. Időközben megérkezett a portás a bőröndjeinkkel, így ki tudtuk pakolni a ruháinkat, hogy ne gyűrődjenek az itt létünk alatt.

– Azta, ez valami csoda – motyogtam, mikor már a konyhában ültünk és a Jungkook által csinált kávét ittuk. 

– Nem számítottam ekkora luxusra – mondta, én pedig teljesen egyetértettem vele. 

– Köszönöm – mosolyodtam el, mire Jungkook egy amolyan 'ugyan' tekintettel le is tudta ez egészet. – Nem, tényleg köszönöm. Azt is, hogy nekiálltál ügyvédet keresni nekem. Viszont ezt még meg kell beszélnünk, ugye tudod? – kérdeztem tőle.

– Igen, tudom – bólintott egyet, majd figyelemmel kísérte, hogy felkelek a székemről és odasétálok elé. 

– Mi lenne ha ez a pár nap alatt nem hoznánk fel semmilyen problémát? Elvégre pihenni jöttünk ide, nem? – vezettem ujjaimat Jungkook tarkójához és gyengéden cirógatni kezdtem a haja alját.

– De – mosolyodott el. – Sok probléma van, de három napot csak várhatnak.

– Oh, szóval három napot leszünk itt? – kérdeztem vissza, hiszen eddig ezt sem volt hajlandó elárulni.

– Eredetileg négy napot terveztem, de nem kaptam úgy szabit, így maradt a három nap – mondta, mire rávágtam, hogy az is tökéletes lesz. – Mielőtt nem beszélünk a problémáinkról, annyit még el szeretnék mondani, hogy tényleg sajnálom, amiért magán akcióba kezdtem.

– Nem baj, Jungkook – sóhajtottam fel. – Szerencsére nem rossz dologba kezdtél bele, hanem a jó szándék motivált. 

– Tudom, de akkor is... – sütötte le a szemeit. – Együtt sokkal többre megyünk, mint külön.

– Ebben teljesen igazad van, ezért is fogjuk innentől együtt csinálni a dolgokat, rendben? – nyúltam álla alá, hogy elérjem, hogy rám nézzen.

Mostanában egyre többet változik a szerep, és én vigasztalom Jungkookot, pedig ő sokkal erősebb személyiség, mint én. Most is igazából neki kellene engem vigasztalnia, amiért a hátam mögött szervezkedett, nem nekem őt, de túl nagy lett hirtelen a bűntudata. Nem ezt akartam elérni, szóval ezért sem hagytam, hogy továbbra is rossz kedve legyen.

– Rendben – válaszolta, majd a derekamnál fogva beleültetett az ölébe. 

– Most már ejthetjük ezt a témát? – kérdeztem, mire Jungkook bólintott egyet, viszont ezzel párhuzamban már előre is hajolt, hogy megcsókolhasson.

Még közelebb bújta hozzá, hiszen minden apró porcikáját érezni szerettem volna. Kezei a fenekemre csúsztak és gyengéden meg is markolt, amitől akaratlanul is nyögnöm kellett. Kissé túl szenvedélyesre sikeredett a csókunk, ezért is toltam el magamtól, mert ha tovább folytatjuk, amit elkezdtünk, akkor lehet, hogy le sem tudtunk volna állni. 

– Na, igyuk meg azokat a kávékat és nézzünk körbe a szállodában is – tanácsoltam, majd felkeltem Jungkook öléből.

– Rendben van, főnök – villantotta ki fogait, én pedig viszonoztam gesztusát, hiszen ezek szerint sikerült jobb kedvre derítenem. Hát, a csók csodákra képes ezek szerint.