Jungkook nagyjából ötödjére kezdte el olvasni Seoyul kedvenc meséjét, amit én is jó párszor felolvastam már neki elalvás előtt. Én csak ültem mellette az ágyon becsukott szemekkel és hallgattam. Arra kellett rájöjjek, hogy Jungkooknak még a hangja is tetszik. Van egyáltalán valami ebben a srácban, ami negatív, de most tényleg? Kedves, őszinte, törődő, szókimondó és nagyon is magabiztos.

Jungkook eleresztett felém egy félmosolyt, pont amikor őt bámultam. Viszonoztam apró gesztusát és mosolyogva figyeltem, ahogy Seoyul a fiú térdére hajtja a fejét. Ezek szerint hamarosan bealszik majd, lehet, hogy már csak kétszer kell végigolvasnia a fánkról szóló rettenetesen izgalmas történetet. Ásított is egyet a csöppség, én pedig úgy döntöttem, hogy végre hasznossá teszem magam, ezért betakargattam, nyomtam egy puszit az arcára és megsimogattam a fejét, mint minden elalvás előtt. Apró gesztusok, de Seoyul például nem tud jó éjt puszi nélkül elaludni, ahogy a tőlem kapott nyuszi plüssének is ott kell lennie a karjaiban, mert mindig azt ölelve alszik el.

– Jó éjt babám – suttogtam, majd elhajoltam tőle és visszaültem Jungkook mellé, akin látszott, hogy nagyon unja már a mese olvasást, de azért nem hagyja abba, mert nem akarja, hogy Seoyul hisztizni kezdjen.

Vállára döntöttem a fejemet, hangján pedig lehetett hallani, ahogy elmosolyodott, miközben arról beszélt, hogy a fánk megevett vagy tíz embert. Micsoda idilli pillanat, mit ne mondjak. Mondjuk ha úgy vesszük, akkor tényleg az volt. Seoyul aludt Jungkook térdén, én pedig a vállán pihentettem a fejemet. Ilyen Yunaval sosem volt, hiszen sosem volt az az összebújós ember. De azért jó érzés csak így pihenni a számodra legfontosabb emberekkel.

– Szerintem kidőlt – súgta oda nekem a mellettem ülő, mire bólintottam egy aprót, majd lemásztam az ágyról.

– Akkor átviszem anyámhoz – mondtam, viszont Jungkook jelezte, hogy ne. – Miért?

– Miért ne aludhatna a matracon? Mi meg akkor aludnánk a hatalmas ágyadon. – suttogta iróniával teli hangon.

– És ha felkel és meglát minket?

– Mi hamarabb fent leszünk, nyugi! – paskolta meg gyengéden a combomat.

Mérlegeltem egy kicsit a helyzetet es arra jutottam, hogy Jungkooknak igaza van. Seoyul átlagban nyolc előtt kel fel, mi majd felkelünk egy kicsit hamarabb, hogy elkerüljük a kellemetlen helyzetet. Mondjuk szerintem nagyobb baja lenne az, hogy nem mellette aludtam, mint az, hogy meglátta, hogy Jungkookkal egy ágyban alszunk.

– Oké – adtam be a derekam, Jungkook pedig egy hatalmas mosollyal tudatta velem, hogy nagyon örül annak, hogy sikerült rávennie.

Az tény, hogy nagyon szívesen aludnék vele összebújva, de egyelőre nem terveztem Seoyult is beleavatni abba, hogy Jungkook és köztem van valami, ami barátságnál több. Nem is tudom, hogy egyáltalán fel fogná-e a dolgokat, hiába négy éves már és hiába nem buta. Tudom, hogy Yuna teletömte a fejét mindennel, de azért reménykedek benne, hogy nem hitt el neki mindent. Meg azt is remélem, hogy nem mondott semmi olyat, mert azért még is csak a lányáról van szó, akinek már így is feltűnt, hogy az apja nem él velük.

– Hahó – zökkentett vissza Jungkook a jelenbe azzal, hogy megbökte arcomat.

Seoyul már a matracon aludt a nyusziját szorongatva és nyakig betakarózva. Amíg én agyaltam a volt feleségemen és a lehetséges tettein, addig Jungkook rendezkedett.

– Köszi – erőltettem magamra egy fáradt mosolyt.

Kiosontunk a szobából, hiszen még csak kilenc óra lehetett, majd kikísértem Jungkookot cigizni az udvarra. Anyáék is kijöttek velünk és rajtam kívül mindenki bagózott, szóval kicsit kívülállónak éreztem magam, de nem éreztem úgy, hogy nekem is rá kellene gyújtsak. Szóval csak álltam mellettük és hallgattam, amint anya elhordja mindennek a főnökét, aki az előbb hívta, hogy reggel be kellene ugrania dolgozni, hiába lenne alapjáraton szabadnapos. Megértettem, hogy kiakadt és hálás is voltam azért, amiért nekem nem kellett dolgozzak hétvégenként. Legalább a szombatom és a vasárnapon nyugis, plusz akkor amúgy is mindig Seoyullal vagyok, így duplán jól jártam a munkámmal.

– És egyébként, Jungkook, mint Yuna munkatársa, mit gondolsz róla? – szólalt meg anya, miután pár percre beállt közénk a csend.

Szerintem olyan gyilkos szemekkel nézhettem anyára, mint még soha és nem értettem, hogy ez a téma még is honnan jött neki. Nem akartam Yunaról beszélni – főleg nem Jungkookkal –, de ezt anyám egyszerűen nem képes felfogni. Valahogy mindig felhozza és már rohadtul elegem van belőle.

– Muszáj megint róla beszélnünk? – forgattam meg a szemeimet.

– Csak kíváncsi vagyok – vonta meg anya a vállait, én pedig apára pillantottam, hogy hátha segít majd leállítani anyámat, de úgy tűnt, hogy ő is kíváncsi Jungkook véleményére. Remek.

– Ugyan az a véleményem, mint Jiminnek – mondta, ezzel rendesen meglepve a szüleimet és engem is.

– Mármint? – kérdezte a két ősöm egyszerre.

– Mivel együtt dolgozunk, így ismerem már eléggé ahhoz, hogy önzőnek és akaratosnak mondjam. Plusz Jimin is mesélt már róla, így egy véleményen vagyunk.

Meglepett, hogy Jungkook ilyen nyugodtan és magabiztosan válaszolt. Azt hittem, hogy majd nekem is közbe kell szóljak, de úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van és Jungkook tartja a frontot. Olyan jól elbeszélgetett anyámmal, hogy teljesen feleslegesnek éreztem magam és már azon gondolkoztam, hogy bemegyek  amíg ezek pletykálnak. Nem igazán jött be, hogy ennyire szót értettek egymással, mert ismerem anyát és tudom, hogy valami rosszban sántikál. Mindig ezt csinálja, nem bír megmaradni a seggén, valamit mindig szervezkednie kell.

– Mi a baj? – kérdezte Jungkook, amikor már csak ketten voltunk az udvaron.

Ő rágyújtott egy következő cigire, én pedig a lábammal lökdöstem a homokot, hogy addig se kelljen rá nézzek. Nem akartam vele vitázni, de csak egy kicsi választott el attól, hogy kiakadjak és részletezzem a nemtetszésem. Nem válaszoltam neki, úgy tettem, mintha nem hallottam volna, hogy megkérdezte, hogy mi a bajom. Eldobta a cigijét, amire még csak most gyújtott rá, majd közelebb lépett hozzám és az államat felemelve kényszerítette, hogy ránézzek.

– Mi a baj? – kérdezte megint, mire sóhajtott egyet.

– Semmi – mondtam, viszont látszott rajta, hogy elszánt és nem fog békén hagyni, amíg el nem mondom neki, hogy mi bánt. – Az anyám.

– Mert? Tök normális és jól elbeszélgettem vele. – nézett rám értetlenül.

– Nem, Jungkook, anya nem tök normális. Biztosan megint tervez valamit, aminek te is a része leszel és már előre rosszul vagyok tőle.

– Mit tervezne? – nevetett fel, viszont én ezt most kicsit sem találtam viccesnek.

– Honnan tudjam? Kérdezd meg te tőle, úgy is olyan nagy spanok lettetek. – forgattam meg a szemeimet, mire Jungkook ismét felnevetett. – Hagyd már abba a nevetést, nagyon idegesítő!

– Bocsánat főnök – mondta még mindig vigyorogva, mire megütöttem a mellkasát egy kicsit erősebben.

– Mindegy, nem érdekel – motyogtam és el akartam tőle lépni, viszont ő derekamnál fogva visszatartott.

– Nem tusolunk együtt? Úgy hamarabb végzünk. – suttogta, mire azonnal megráztam a fejem. – Miért nem?

– Mert a lányom srégen alszik a fürdővel, a szüleim meg egy emelettel alattunk lennének, azért!

– Csak tusolnánk, abban nincs semmi fura – nyomott egy apró puszit a fülemhez. Az ajtóhoz pillantottam, ami szerencsére csukva volt, így csak reménykedni tudtam abban, hogy anya nem kukkol minket.

– Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e – döntöttem oldalra a fejemet, hiszen időközben a nyakamat kezdte puszikkal ostromolni.

– Szerintem jó ötlet – szívta meg gyengéden a bőrömet, mire kiszaladt belőlem egy apró sóhaj. Oké, meggyőzött.

Jungkook szemszög:

Nem bírtam levakarni a vigyort az arcomról, miután Jimin belement abba, hogy együtt tusoljunk. Olyan rég láttam már meztelenül, hogy alig vártam, hogy ismét fedetlenül álljon előttem. Folyamatosan figyelmeztettem magam, hogy itt sajnos több nem lehet közöttünk, mint egy-egy lopott csók, ugyanis túl sokan tartózkodunk egy fedél alatt. Csak hát hogyan kellene ellenálljak Park tökéletes Jiminnek? Főleg, miután levette magáról a pólóját és a nadrágját is, így már csak egy szál alsóban álldogált előttem. Végignyaltam ajkaimon és muszáj volt minden apró porcikáját megnéznem magamnak, mert egyszerűen nem bírtam betelni vele.

– Ha így fogsz méregetni egész végig, akkor külön tusolunk – jelentette ki, majd beállt a zuhany alá és behúzta a világoskék függönyt, ami sajnos nem volt átlátszó. Kidobta az alsóját, én pedig felkuncogtam gyerekességén.

Miután én is meztelenre vetkőztem, bementem utána és nem tehetek róla, de ismét végigmértem. Túl jó teste van, az a helyzet. Most viszont Jimin is  végigtanulmányozta a felső testem és jól megnézett magának. Nem is látott még engem teljesen meztelenül, csak én őt. Közelebb léptem hozzá és nyomtam egy puszit a homlokára, mire eleresztett egy apró nevetést.

– Látod, hogy nem is volt olyan rossz ötlet a közös tusolás – mondtam, mire bólintott egyet.

A tusfürdőért nyúltam és engedélyt kértem Jimintől, hogy behabozzam az egész testét. Előszőr hezitált egy picit, viszont utána bólintott egy aprót, nekem pedig nem is kellett több; szét is kentem az egész testén a kókusz illatú tusfürdőt. Némán tűrte, ahogy jó alaposan átjártam testét a szivaccsal, sőt még be is harapta alsó ajkát, annyira koncentrált arra, hogy ne adjon ki semmilyen hangot. Vicces volt, viszont egyben aranyos is, ahogy néha összerezzent és behunyta a szemeit.

– Miért vagy ilyen feszült? – kérdeztem tőle, persze választ azt nem vártam, mert tisztában voltam azzal, hogy gyilkos tekinteten kívül mással nem fog szolgálni. – Könnyen segíthetek azon, hogy ne legyél ennyire befeszülve – hajoltam a füléhez, hogy még hatásosabb legyen a mondanivalóm.

Tudom, hogy kíván engem, érzem rajta és én is rettenetesen kívánom őt. Olyan rég értünk már egymáshoz, hogy egyszerűen képtelen vagyok még egy hetet várni. Most azonnal meg akartam érinteni és még az sem zavart, hogy Jimin szülei, illetve Seoyul is a házban tartózkodik. Felszisszent, amikor háta a hideg csempéhez ért, én pedig ezt az alkalmat választottam ki arra, hogy megcsókoljam. Egyszerre sóhajtottunk fel, a víz csobogása miatt pedig szerencsére nem lehetett annyira hallani.

– Nem bírok tovább várni, Jimin – motyogtam, majd kezemet le is vezettem a férfiasságához.

Nem ellenkezett, ezért is kezdtem mozgatni a kezem, Jimin pedig a csempének döntötte a fejét és hol a vállaimat, hol a hajamat markolászta. Miközben kezemet egyre gyorsabban kezdtem mozgatni, nyakát leptem el puszikkal és legérzékenyebb pontját szándékosan meg is jelöltem. Hallani a nevemet Jimin szájából a világ egyik leggyönyörűbb dolga, főleg ha közben izgalmi állapotban van. Letérdeltem elé, hogy számaimat is használatba vehessem, Jimin lábai pedig már remegtek a feszültség miatt. Nem is kellett már olyan sok neki ahhoz, hogy elélvezzen, én pedig felálltam, hogy megtartsam, hiszen alig bírta magát tartani. Vállamra hajtotta a fejét és úgy próbált mélyeket lélegezni, az én számról pedig levakarhatatlan volt a mosoly. Végre nem zavart meg minket senki.

– Azt a kurva – káromkodott, mikor magához tért, mire nyomtam egy cuppanós csókot a szájára. – Azt hiszem erre most szükségem volt.

– Örülök, hogy segíthettem – villantottam ki a fogaimat, viszont szinte azonnal fel is szisszentem.

Jimin követte példámat és leguggolt elém, majd anélkül, hogy bármit mondott volna; szájába vette a farkamat. Meg kellett kapaszkodjak a csempében, hiszen olyan hirtelen ért gesztusa, hogy még időm sem volt rá felkészülni. Rutinosan mozgatta fejét, pedig eddig csak egyszer kamatoztathatta tudását. Alig kaptam levegőt és tényleg nagy önkontroll kellett, nehogy elkiáltsam magam. Egy hangosabb káromkodás elhagyta a számat, amikor Jimin felpillantott rám. Ennyi kellett ahhoz, hogy elmenjek, de tényleg. Az a csillogó szempár, ami ártatlanságot tükröz, miközben előttem guggol és kényeztet. Nem tudom, hogy hogyan csinálja, de talán ezt imádom benne a legjobban. Olyan ártatlanul tud rám nézni, miközben olyan mocskos dolgokra is képes.

Nem bántam meg, hogy ma együtt tusoltunk, hiszen már túlságosan nagy volt a vágy közöttünk, így nem hiszem, hogy amúgy is kibírtunk volna még egy hetet anélkül, hogy egymáshoz érnénk. Plusz Jimin tényleg sokat stresszel Yuna miatt, ezért muszáj volt most már tényleg kezelésbe vegyem. Na, meg annak is örülök, hogy viszonozta a gesztusom, és gyönyört okozott nekem.