- Jungkook? - szóltam bele a telefonba, miután felvettem.

Hosszú percekig csörgött, viszont nem volt erőm kikelni az ágyból és elsétálni a szoba másik végébe, ezért csak nagy nehezen vettem rá magam, hogy felvegyem. Túl kitartó volt az illető, amikor pedig megpillantottam Jungkook nevét a kijelzőmön, majdnem elájultam.

- Szia, Jimin - válaszolta, hangján pedig hallani lehetett, hogy valami nagyon nem oké. - Beengedsz? Itt vagyok a házatok előtt.

- Oh, hát... itthon vannak anyáék, de egy pillanatot kérek és megoldom! - mondtam neki, majd azonnal letettem a telefont és az ágyamra dobtam.

Leszaladtam a nappaliba, ahol anya és apa is tévézett. Hogyan kellene becsempésszem Jungkookot a szobámba úgy, hogy ők ne vegyék észre? Vettem egy mély levegőt, mire sikeresen magamra is vontam édesanyám figyelmét, aki kérdőn nézett rám, hogy még is miért állok a nappali közepén és bámulom őket. Huszonöt éves létemre komolyan ennyire parázok attól, hogy a szüleim esetleg találkoznak Jungkookkal, akit amúgy már rengetegszer láttak a gimis balhék miatt.

- Itt van az egyik munkatársam, szóval beengedem. Kérlek, majd ne zavarjatok, mert fontos papírokat egyeztetünk és ha elrontjuk, akkor nekünk végünk. - mondtam, mire most már apa is hátrapillantott rám.

- Rendben van - vonta meg a vállait anya, majd visszafordult a tévé felé, ahogy apám is.

Vettem egy mély levegőt, majd a bejárathoz mentem, ahol Jungkook már biztosan várt. A biztonság kedvéért kiléptem az ajtón és be is csuktam magam után, hogy tudjunk pár szót beszélni, mielőtt még beszöktetem a szobámba. Esküszöm ez úgy hangzik, mintha egy tizenhat éves lány akarná beszöktetni a tizennyolc éves barátját a házukba.

- Szia - mosolyodtam el, amikor megpillantottam.

- Szia - válaszolta, majd azonnal odalépett hozzám és megölelt.

Behunytam a szemeimet és nem bírtam elrejteni a hatalmas mosolyomat. Nem sokszor ölelkeztünk eddig, de még mindig ezt tartom az egyik legédesebb gesztusnak, hiszen órákig képes lennék ölelni őt. Mivel jóval magasabb nálam, így simán elveszek a karjai között, plusz egyfajta biztonságérzetet is nyújtanak.

- Minden rendben van? - kérdeztem tőle, mire bólintott egy aprót. Hát, ez nem volt túl meggyőző. - Túl hamar végeztél. Beszéltél Yunaval?

- Aha, beszéltem. De ezt nem beszélhetnénk meg inkább bent? - pillantott le rám, én pedig elléptem tőle, mert igaza van. Nem a házunk tornácán kellene megbeszélni a fontos dolgainkat.

- Az van, hogy anyáék még mindig nem tudnak rólad, én pedig nem szeretném, hogy most találkozzatok újra egymással, mert akkor biztosan nem hagynának békén. Szóval amilyen gyorsan csak tudsz, fel kellene rohannod az emeletre. Oké? - néztem rá, mire beharapta alsó ajkait és próbálta visszafojtani a kitörni készülő nevetését.

- Hány éves is vagy, Jimin? - kérdezte tőlem, nekem pedig igazad kellett adjak neki abban, hogy ez tényleg egy gyerekes megoldás, de más ötletem tényleg nincsen, hogy hogyan tudnánk elkerülni a szüleimet. - Oké, akkor amilyen gyorsan csak tudok átfutok a házon és meg sem állok a szobádig, ami azt sem tudom, hogy hol van. Tényleg, még egyszer sem voltam bent a házatokban sem, szóval nem tudom, hogy merre kell menni.

- A fenébe, ezt el is felejtettem - dörzsölgettem meg orrnyergemet. - Akkor fogd meg a kezem és majd velem átsuhansz a házon, oké? - nevettem fel, mire Jungkook is kuncogni kezdett halkan.

- Oké, főnök! - mondta, én pedig szemforgatás kíséretében megindultam.

Tényleg megtettem a tőlem telhetőt, hiszen úgy szedtem a lábaimat, mintha az életem múlna rajta. Szerencsére a szüleim annyira vele voltak merülve a filmbe, amit éppen néztek, hogy még arra sem figyeltek fel, ahogy rászólok Jungkookra, hogy vegye már le a cipőjét, mert anya mérges lesz. Hálás voltam amiért apáék szobája a földszinten van, így nem állt fent annak a lehetősége, hogy esetleg meghallanak minket. Miközben beszélgetünk. Igen, miközben beszélgetünk, hiszen Jungkook csak is azért jött.

Kiengedtem a benntartott levegőmet, amikor sikeresen beértünk a szobámba és magunkra is zártam az ajtót. Hátamat nekidöntöttem a fának és úgy próbáltam lenyugtatni heves szívverésem. Nyugi, nem látták meg Jungkookot és a kifele menettel sem lesz probléma. Sima ügy lesz.

- Szakítottam Yunaval - szólalt meg egy kis idő múlva. - A szokásoshoz híven higgadtan kezelte és nem kiabált, amin meg is lepődtem. Viszont látszott rajta, hogy rendesen lesokkoltam az őszinteségemmel, de nem akartam neki hazudni.

- Persze, ez érthető - bólintottam egyet, majd közelebb húztam magamhoz a pólójánál fogva, mert látszott rajta, hogy valami nem oké.

- Megkérdezte, hogy nem érzem-e gáznak azt, hogy téged szeretlek - sóhajtott fel.

- És annak érzed? - kérdeztem tőle, miközben gyengéden cirógattam a hasát nyugtatásképp.

- Nem, dehogy - vágta rá azonnal. - Csak volt valami Yunaban, ami most más volt, mint eddig. Nem tudom... Rossz előérzetem van.

- Mármint? Yunaval kapcsolatban? - kérdeztem tőle, mire bólintott egyet. - Figyelj, biztosan mérges rád, amiért szakítottál vele, méghozzá miattam, de kell neki egy kis idő, amíg lenyugszik. Nem hiszem, hogy mit tehetne, amiért rossz előérzeted van.

- Seoyul? Mi van, ha vele zsarol majd?

- Az tény, hogy Yuna nem szent, de nem hiszem, hogy ilyen mélyre lesüllyedne, szóval nem kell parázni, oké? - mosolyodtam el, majd gyengéden végigsimítottam az arca jobb oldalán.

- Oké - sóhajtott fel, de azért bólintott egyet. - Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen bevallok neki mindent, de tök simán ment szerintem ahhoz képest.

- Büszke vagyok rád, amiért őszintén elmondtál neki mindent - mosolyodtam el, majd nyomtam egy puszit a szája szélére.

Nem válaszolt semmit, csak zavartan lesütötte a szemeimet és most teljesen úgy éreztem, mintha szerepet cseréltünk volna. Eddig ő vigasztalt engem, most pedig én tettem ezt. Úgy éreztem, hogy nem mondott el mindent, viszont nem akartam kérdezősködni. Bíztam benne és tudtam, hogy a fontosabb dolgokat elárulta, később pedig, ha valamit tudnom kellene, arról is biztosan informálni fog.

- Szeretlek és köszönöm - karoltam át a derekát, hogy átölelhessem. Most valahogy ölelgetős kedvemben voltam.

- Én is szeretlek, Jimin - puszilta meg a fejem búbját, majd viszonozta a gesztusomat.

Így álltunk hosszú percekig és próbáltam felfogni, hogy az életem úgy látszik, hogy végre pozitív változáson megy át. Végre boldognak érzem magam és iszonyat hálás vagyok, amiért ismét találkoztunk Jungkookkal. Ha Yuna nem lenne, akkor ki tudja, hogy találkozunk-e másodszorra. Ezért hálás is vagyok neki, viszont egyben kicsit sajnálom is őt, elvégre Jungkook engem választott és nem őt. Remélem minden rendben lesz vele és hamar túllép rajta. Na, meg azt is remélem, hogy nem fog később semmi olyat csinálni, ami gyerekes "bosszúnak" számít.

- Nem alszol itt? - kérdeztem tőle, mire látszott rajta, hogy mérlegeli a helyzetet.

- Fel kell akkor hívjam apát, mert vár rám. Úgy tudja, hogy csak beugrottam Yunahoz beszélni vele és már megyek is haza. - nyúlt azonnal a farzsebéhez és elővette onnan a telefonját.

- De csak, ha szeretnél. Nem szeretnék erőszakoskodni, vagy ilyesmi. - tettem hozzá, viszont Jungkook egy apró mosollyal tudatta velem, hogy nyugodjak meg, itt szeretne aludni.

- Szia, apa - szólt bele a telefonba, amint felvette az apja. - Ma nem alszok otthon, jó? Oh, hát Jiminnél vagyok és filmezni terveztünk este. Majd innen megyek dolgozni, hiszen úgy is kocsival jöttem. Majd kérek ruhát, szerintem az a legkevesebb most. - forgatta meg a szemeit, miközben unottan válaszolgatott az apjának. - Igen, beszéltem vele és szakítottunk. Apa, majd ezt megbeszéljük holnap, rendben? Most leteszem. Van nálam kulcs, szóval zárd be nyugodtan a bejárati ajtót. Na, jó éjt, szia! - köszönt el, majd amilyen gyorsan csak tudta, bontotta is a vonalat.

- Na? Engedélyt kaptál arra, hogy itt aludj? - villantottam ki a fogaimat, mire Jungkook elnevette magát.

- Nem is tudom, hogy ki él együtt a szüleivel - lépett hozzám közelebb, de még most sem lehetett levakarni azt a hatalmas vigyort az arcáról.

- Jelenleg te is az apáddal laksz, szóval próbálj valami mással beoltani - haraptam be alsó ajkamat és a hatás kedvéért megböktem a mutató ujjammal a mellkasát.

- Te kezdted - vonta meg a vállait.

- Te meg folytattad - forgattam szemeimet és hagytam, hogy végre közelebb húzzon magához a csípőmnél fogva.

- Akkor megegyezünk egy döntetlenben? - kérdezte, mire mellkasára simítottam mindkét kezemmel.

- Meg - bólintottam egyet, majd lábujjhegyre álltam, hogy felérjem Jungkookot és meg tudjam csókolni.

Tarkójánál kulcsoltam össze az ujjaimat és úgy húztam még közelebb magamhoz - már ha ez egyáltalán lehetséges volt. Kezeit levezette a fenekemhez és volt olyan szemét, hogy bele is markolt, amit egyébként nem szeretek. Vállon csaptam, mire kuncogni kezdett, én pedig egy hatalmas sóhajtás kíséretében elhajoltam tőle.

- Utálom, amikor ezt csinálod - utaltam az előző cselekedetére, de őt ez látszólag nem hatotta meg.

- Tudom. Én viszont imádom a kerek popóidat, szóval... - vonta meg a vállait, én pedig zavartan lesütöttem a szemeimet, hiszen sikerült zavarba hoznia.

- Ugye tudod, hogy az én ruháim nem igazán lesznek jók rád? Mert szerintem vagy két mérettel nagyobb pólókat hordasz, mint én. - jutott eszembe a dolog, amit már akkor mondani akartam neki, amikor befejezte a beszélgetést az apjával.

- Akkor sajnos meztelenül kell aludjak - nevetett fel.

- Persze, még mit nem - forgattam meg a szemeimet, majd a szekrényemhez léptem, hogy keressek neki egy pólót és egy alsót.

Az alsóval még nem is volt akkora gond, viszont a pólóim kilencven százaléka kicsi volt Jungkookra. Feltúrtam nagyjából háromszor a pólóimat, mire kezembe akadt az egyik régi kedvenc pólóm, ami a sok mosástól sikeresen megnyúlt. Kivillantottam a fogaimat, hiszen amikor felpróbálta Jungkook, akkor olyan volt, mintha rá öntötték volna. Először én mentem el gyorsan tusolni, viszont bezártam a szobámba, hogy anyámékkal még véletlenül se fusson össze. Először persze nem tetszett neki az ötlet, de amikor meghallotta anya hangját, úgy döntött, hogy kibír pár percet bezárva. Addig is legalább tudott egy kicsit nézelődni a szobámban. Utána ő is gyorsan letusolt, addig én megágyaztam és kissé féltem, hogy még is hogyan fogunk elférni az apró ágyamon. Jungkook ágya kétszemélyes, ez viszont csak egy és néha még egyedül sem férek el rajta kényelmesen. Úgy döntöttem, hogy elég lesz nekünk egy párna és egy takaró, hiszen kettő sehogyan sem fért volna oda, bármennyire szerettem volna.

Még a lélegzetem is elállt, amikor Jungkook végzett a fürdéssel és vizes hajjal, a kedvenc pólómban és egy szál alsóban besétált a szobámba. Igazán filmbeillőre sikeredett a jelenet, ezért nyeltem egy aprót és inkább ismét a takarónak szenteltem a figyelmem. Behunytam a szemeimet, amikor megéreztem magam mögött Jungkookot, amikor pedig átölelte a derekamnál és nyomott egy puszit a tarkómra, azt hittem, hogy összeesek. Úgy érzem, hogy sosem fogom megszokni, hogy ilyen bátran viselkedik velem ellentétben.

- Nem tudom, hogy hogyan fogunk elférni az ágyamon - motyogtam és kis híján el is nevettem magam a hangom miatt. Mint egy kislány, de komolyan.

- Sok jó ember kis helyen is elfér - vonta meg a vállait, én pedig összeráncolt szemöldökökkel pillantottam rá, hogy még is mikor lett ilyen bölcs. - Most mi az? Van ilyen közmondás.

- Tudom, hogy van - nevettem fel, majd jeleztem neki, hogy másszon be az ágyba.

- Hát ez tényleg kicsi - húzta el a száját. - Hogy tudsz te itt aludni?

- Seoyul simán elfér mellettem - motyogtam, majd bemásztam mellé. - Túl szélesek a vállaid.

- Ja, persze, az én hibám - morogta, mire közelebb csúsztam hozzá, hiszen a fenekem lelógott az ágyról. - Ha megfordulsz, úgy nem lesz jobb?

Hátat fordítottam neki, ahogy azt tanácsolta, ő pedig a szokásához híven átölelt hátulról és nyomott egy cuppanós puszit a tarkómra. Így egy fokkal jobban elfértünk, de azért még most sem volt olyan kényelmes, mint mondjuk Jungkook ágya.

- Ezentúl nálam alszunk, oké? - kérdezte, mire helyeselve bólogatni kezdtem.

Behunytam a szemeimet, amikor bevezette kezeit a pólóm alá és gyengéden cirógatni kezdte a bőrömet. Beharaptam alsó ajkamat, amikor lejjebb vezette a kezét és az alsóm széléhez ért. Nem szólt egy szót sem, csak bevezette kezét az alsómba, én pedig felnyögtem, amikor marokra fogott.

- Ugye nem baj? - tette fel a világ egyik leghülyébb kérdését.

Megráztam a fejem, hiszen felesleges volt válaszoljak, mert szerintem ő is tisztában volt azzal, hogy vágyom rá. Nyakamat csókolgatta, miközben szabad kezével apró köröket rajzolt a hasamra, a másikkal pedig gyengéden kényeztetett. Egyre nehezebben ment magamba folytani a nyögéseimet, ezért alsó ajkamat kezdtem rágcsálni. Hasam görcsbe rándult, a feszültség pedig egyre csak nőtt odalent. Ezért sem bírtam olyan sokáig már, Jungkook nevét nyöszörögve adtam át magam a gyönyörnek és döntöttem neki a hátamat a mellkasára.

- Imádom, amikor a nevemet nyögöd - szólalt meg pár perc múlva, mikor már én is valamennyire magamhoz tértem.

Nem válaszoltam semmit, bár rettenetesen jól esett ez az apró bók. Kikászálódtam az ágyamból, hogy lecseréljem az alsómat egy tisztára, viszont Jungkooknak esze ágában sem volt elfordulni, amikor átöltöztem. Az volt a szerencse, hogy volt rajtam póló így az egy kicsit eltakarta a testem.

- Miért vagy ennyire szégyenlős előttem? - kérdezte, amikor visszamásztam mellé az ágyba és ugyan abba a pózba helyezkedtem el, amiben az előbb is feküdtünk.

- Mert... mert neked sokkal jobb tested van, mint nekem - motyogtam zavartan.

- Mi? - nevetett fel. - Te miről beszélsz?

- Hát, na - sóhajtottam fel. - Te sokkal izmosabb vagy, mint én és hát sokkal férfiasabb a tested, mint az enyém.

- Na, és? Ez miért baj? Csak gondolj bele, ha te is olyan testalkatú lennél, mint én, akkor most valamelyikünk a földön aludna, mert el sem férnénk egymás mellett. - mondta, nekem pedig igazat kellett, hogy adjak neki.

- Jársz edzeni? - kérdeztem tőle, mire bólintott egy aprót.

- Mostanában kevesebbet voltam, mert nem volt lelkierőm hozzá, de általában hetente kétszer-háromszor elmegyek két-három órára.

- Ha következő alkalommal mész, akkor mehetek veled? - kérdeztem tőle, mire felkuncogott.

- Ha ennyire zavar, hogy "férfiasabb" vagyok, mint te, akkor gyere - mutatta idézőjelbe a férfiasabb szót, hiszen én is ezt a jelzőt használtam rá az előbb.

- Rendben - villantottam ki a fogaimat, majd nyomtam egy cuppanós puszit a szájára. - Örülök, hogy itt vagy.

- Örülök, hogy itt lehetek - cirógatta meg az arcom jobb oldalát, mire hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Hát persze, hogy itt lehetsz, Jungkook.