Jungkook mellett ébredni még mindig a világ legjobb érzése volt. Jelenleg az sem érdekelt, hogy halk horkolására keltem fel, hiszen egymást ölelve aludtunk el, így az orra közvetlen a fülemnél volt. Elmosolyodtam, hiszen annyira jót aludt, hogy még a szája is nyitva volt résnyire. Fogalmam sincs, hogy meddig bámulhattam, de arca minden kis szegletét végigtanulmányoztam.

- Miért nézel? - szólalt meg Jungkook rekedtes hangon, mire azonnal behunytam a szemeimet, hogy úgy tegyek, mint aki alszik. - Tudom, hogy nem alszol - bökött oldalba mutató ujjával, mire felröhögtem.

- Jó reggelt - mosolyodtam el, majd nyomtam egy puszit az izmos felkarjára.

- Neked is, babám - ásított egyet, én pedig közel voltam ahhoz, hogy elsírjam magam. Babám? Komolyan így hívott? - Jól aludtál?

- Igen - bólintottam egyet. - Te?

- A lehető legjobban - tűrte félre a szemeimbe lógó tincseket.

- Akkor jó - hunytam be a szemeimet, amikor lehajolt hozzám, hogy megcsókolhasson.

Ez már a második "nyugis" reggelünk, amikor csak fekszünk egymás mellett az ágyban és beszélgetünk, néha pedig csókolózunk is. Annyira szeretném, hogy ezek mindennapossá váljanak, de addig ez nem lehetséges, amíg Jungkook nem beszél Yunaval. Ez így nem mehet tovább, mert nem folytathatjuk ezt a háromszöget.

- Mikor beszélsz Yunaval? - kérdeztem tőle, mikor arcélemet kezdte puszilgatni.

- Ma mindenképp beszélek vele - mondta, én pedig bólintottam egyet és csak reménykedni tudtam abban, hogy igazat mondd és nem húzza tovább az elkerülhetetlent.

A hasam korgása szakított félbe minket, ezért úgy döntöttünk, hogy lemegyünk reggelizni. Még csak fél tíz volt, így nem siettünk és mosolyogva néztem végig, ahogy tojásrántottát készít, hiszen nem engedte, hogy segítsek neki. A finom illatokra Jungkook apja is megjelent, így hárman reggeliztünk meg. Egy fokkal most már neki is jobb volt a kedve, ezek szerint sikerült kipihennie magát.

- Ebéd után beugrok Yunahoz - mondta az apjának, aki bólintott egyet.

Önző vagyok, ha azt akarom, hogy szakítsanak? Nem is tudom, hogy mi lesz velem, ha ismét kibékülnek és úgy döntenek, hogy együtt maradnak. De hát ezek után csak nem. Sikerült elbizonytalanítanom magam és az étvágyam is hamar elment. Nyeltem egy aprót és a kapott narancslevet is nehezemre esett meginni. Úgy kellett letuszkolnom a torkomon és attól féltem, hogy esetleg viszont látom. Jungkook észrevehette, hogy valami nem oké, mert az asztal alatt gyengéden megrúgta a bokám, hogy nézzek rá, viszont ez nem történt meg, mert szerintem a tekintetem mindent elárult volna. Szó nélkül követtem őt, amikor megindult a szobája felé, viszont megálltam az ajtónál, amikor beértünk oda.

- Mi a baj? - kérdezte Jungkook, amikor nem követtem őt az ágyba.

Nyeltem egy aprót, de nem válaszoltam neki, mert közel álltam ahhoz, hogy elsírjam magam. Jesszus, mi ütött belém? Nem is tudom, hogy mikor sírtam utoljára, most viszont rettenetesen közel voltam ahhoz, hogy kitörjön belőlem az összes kimondatlan szó, könny formájában.

- Jimin - kelt fel az ágyról, majd odasétált hozzám.

Hátam az ajtónak nyomódott és egyre homályosabban láttam, mert most már tényleg rettenetesen közel álltam a síráshoz.

- Ha nem mondod el, akkor nem tudjuk megbeszélni - fogta arcomat két keze közé, bennem pedig ekkor törött el valami és folyt végig az első könnycsepp az arcomon.

- Nem akarlak elveszíteni - motyogtam és vettem egy hatalmas levegőt, mert könnyeim folyamatosan potyogni kezdtek. - Jungkook... nekem tényleg nagyon szükségem van rád.

- Nem fogsz elveszíteni - mondta határozottan, viszont nem tudtam hinni neki.

- Nem akarom, hogy Yunat válaszd. Tudom, hogy ez önző, de... de nem akarom, hogy őt válaszd helyettem.

- Nem önző és nem fogom őt választani, Jimin. Nem szeretem már őt, elmúlt. Rendben? De muszáj vele beszéljek és emberként elintézni az ügyet. - cirógatta gyengéden az arcomat, miközben végig a szemeimbe nézett.

- Nem szereted?

- Hogyan szerethetném, ha itt vagy te? - kérdezte, én pedig zavartan lesütöttem a szemeimet. - Szóval kérlek ne sírj, mert már réges-rég eldőlt, hogy mi a döntésem.

- Mi? - kérdeztem meg, hiszen hallani szerettem volna a szájából.

- Te. Téged választalak és nem Yunat. Téged szeretlek és ez ellen nem tud senki semmit tenni. - nyomott egy apró puszit a számra, a szívem pedig heves dobogásba kezdett.

- Én is szeretlek, Jungkook - mondtam ki azt, ami már hónapok óta nem hagyott nyugodni.

Ismét megcsókolt, én pedig tarkójánál kulcsoltam össze az ujjaimat és húztam még közelebb magamhoz. Ha ma beszél Yunaval és szakít is vele, akkor minden rendben lesz. Mondjuk nem tudom, hogy mit fog reagálni, de biztosan ki fog akadni, az biztos. Nem tudom, még mindig össze vagyok zavarodva és nem tudom, hogy mi lesz. Azt hiszem ez csak azután derül majd ki, hogy beszélnek. Addig én otthon fogok őrlődni a négy fal között? Nagy valószínűséggel ez fog történni és egészen addig tiszta ideg leszek, amíg fel nem hív majd Jungkook, vagy nem értesít valahogyan a fejleményekről.

Jungkook szemszög:

Behajoltam a kormány felöli ablakon, hogy egy utolsó csókot adhassak Jiminnek, mielőtt ő elindul haza, én pedig Yuna háza felé veszem az irányt. Olyan őrültség, amire készülök, viszont abban igaza van Jiminnek, hogy felesleges tovább húzni ezt az egészet, mert már tegnap este eldöntöttem, hogy mi lesz. A szívem a gimnazista haveromat választotta, én pedig úgy döntöttem, hogy most az egyszer nem a józan eszemre hallgatok.

Ideges voltam, amikor leparkoltam Yuna háza elé és hosszú percekig csak ültem a kocsiban és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Nem tudtam, hogy hogyan kellene felvázoljam neki a helyzetet. Mindenképp őszinte akarok vele lenni, még ha tisztában is vagyok azzal, hogy ki fog akadni. Nem akarok már tovább színészkedni, végre boldog szeretnék lenni. Most pedig már elérkeztünk egy olyan szintre, hogy be kell valljam saját magamnak is; Yuna mellett nem lehetek igazán boldog.

Mivel volt kulcsom a lakáshoz, így azzal mentem be és a nappaliban találtam meg Yunat, aki Seoyullal tévézett éppen. Elmosolyodtam, hiszen nagyon hasonlítottak egymásra, bár azért Jimin génjei is szembetűnők a kislányon.

- Kook bácsi! - vett észre először a csöppség, mire kivillantottam a fogaimat és már le is hajoltam, hogy odafuthasson hozzám és megölelgessen, ahogy azt mindig teszi.

- Minden rendben van? - kérdeztem tőle, mire bólintott egy hatalmasat.

- Nézzük éppen a kedvenc mesém. Jössz te is?

- Persze, csak előtte beszélek gyorsan anyával, oké? - borzoltam össze a haját, mire ő kiabálva visszarohant a kanapéra és közölte velem, hogy nem szeret. Utálja, ha piszkálják a haját, viszont én már csak azért is összetúrom neki, amikor csak lehetőségem van rá.

Yuna nyomott egy puszit a lánya kócos hajára, majd felkelt mellőle és a konyha felé vette az irányt. Esküszöm, hogy azt a helyiséget utálom a legjobban az egész lakásban. Mindig ott kezdtünk el veszekedni általában és zsúfoltnak is találtam. Úgy döntöttem, hogy nem ülök le, hiszen meg kell tartanom a tisztes távolságot kettőnk között. Csak arra nem számítottam, hogy Yuna odalép hozzám és szorosan átölel, amikor becsuktam magunk után az ajtót.

- Azt hittem, hogy nem jössz vissza - suttogta, én pedig nyeltem egy aprót kijelentésére.

- Tudhatnád már, hogy mindig visszajövök - motyogtam, majd eltoltam magamtól. Nem szabad meglágyuljak, most tényleg nem. - De megígérem, hogy ez az utolsó alkalom.

- Mi? - lépett egyet hátra döbbenten Yuna és látszólag nem értette, hogy mire is célzok.

Vettem egy mély levegőt és beharaptam alsó ajkamat. Még mindig nem tudtam, hogy hogyan kellene felvezetnem neki azt, hogy az ex férjét választom helyette. Olyan abszurd az egész, hogy még én magam sem hiszem el igazán. Az a baj, hogy nem akarom megbántani őt, de muszáj leszek kerek-perec felvázolni neki a helyzetet.

- Beleszerettem valaki másba, Yuna - szólaltam meg, viszont hangom a szokásosnál jóval halkabb és vékonyabb volt.

- Mi... mi van? - nézett rám továbbra is értetlenül. - Ez valami... valami vicc?

- Sajnálom, de nem. Komolyan szeretem őt és irántad már elmúltak az érzéseim.

- Jimin? - ejtette ki száján a volt férje nevét, én pedig hirtelenjében még levegőt is elfelejtettem venni.

Nem válaszoltam neki, viszont tisztában voltam azzal, hogy igennek vette a hallgatásom. Tenyereibe temette az arcát és hallottam, hogy vesz egy hatalmas levegőt. Vártam, hogy kitörjön és kiabálni kezdjen velem, elhordjon mindennek, sőt még meg is üssön, viszont ez nem történt meg. Némán álltunk, Yuna még mindig a tenyereibe lélegzett, én pedig a szám szélét harapdálva bámultam a hűtőn lévő mágneseket, amiket Seoyul kaphatott.

- Nem tartod ezt undorítónak? - szólalt meg ki tudja mennyi idő múlva Yuna, de még mindig nem vette el a kezeit az arcától.

- Mármint?

- Mármint? - pillantott rám, viszont arra nem számítottam, hogy szemei vörösek lesznek. - Jungkook, ő a volt férjem. Érted? A gyermekem apja és te most közlöd velem, hogy beleszerettél? Egy fiúba? Vagyis bocsánat, egy férfibe? Mert mind ketten felnőtt férfiak vagyok már. Ezt nem hiszem el. - nevetett fel, viszont hangján hallani lehetett, hogy mennyire lesokkoltam.

- Tudom, Yuna - motyogtam. - Nem tehetek róla, nem én irányítom az érzéseimet.

- És ő? Ő is szeret téged? - kérdezte, mire hezitálás nélkül bólintottam egyet. - Honnan tudod?

- Mondta.

- Mondta? Szóval ezek szerint kavartatok is a hátam mögött, jól következtetek? - tette karba kezeit és kezdtem úgy érezni, hogy egyre jobban közeledik a teljes kiborulás felé.

- Igen, jól következtetsz - mondtam az igazat, hiszen nem akartam hazudni neki. Baj, ha szarul éreztem magam, amiért igazat mondtam neki? Nem akartam megbántani, de hazudni sem állt szándékomban.

- Mióta?

- Nem tudom pontosan, de nagyjából két hónapja.

- Ez miatt egyáltalán nincsen bűntudatod? Csak mert lényegében most ismerted be, hogy két hónapja csalsz engem és ezt amúgy úgy tetted, mintha éppen azt közölted volna velem, hogy vettél magadnak egy új pólót a H&M-ben. - feszítette be állkapcsát, mire muszáj volt lehajtanom a fejem.

- De, rettenetesen szarul érzem magam ez miatt és többször is el akartam neked árulni, viszont... viszont nem mertem és én sem hittem, hogy ennyire komollyá változnak majd a dolgok. - mondtam.

- Értem. Nem tudom, hogy kit kellene erre mondjak. Nem gondoltam volna, hogy pont te fogsz megcsalni engem, méghozzá a volt férjemmel, de ezek szerint találtál benne valamit, ami belőlem hiányzik. - húzta gúnyos mosolyra ajkait. - Remélem boldogok lesztek ezután, együtt - nyomta meg az utolsó szót szándékosan.

- Nem akarok haragban elválni tőled, Yuna. Azért is jöttem ide, hogy emberi módon megbeszélhessük a dolgokat.

- Már bocsánat, de én meg nem akarok jóba lenni veled azok után, hogy bevallottad, hogy két hónapja csalsz a Jiminnel. Sőt most olyan sok ocsmány dolgot tudnék a fejedhez vágni, viszont nem éri meg. De annyit már most leszögezek, hogy nem fogom hagyni, hogy Jimin akkor jöjjön ide, amikor kedve tartsa! - váltott át hirtelen éles hangra, ami egyáltalán nem tetszett nekem.

- Ezt, hogy érted?

- Majd meglátjátok. Most pedig menj innen! - indult meg felém ezzel is nyomatékosítva utolsó mondatát. Most megfenyegetett?

- Yuna, nem kell így reagálnod - próbáltam hatni rá, viszont olyan volt, mintha tudomást sem vett volna rólam. - El sem köszönhetek Seoyultól?

- Most már nincsen hozzá semmi közöd, szóval nem! - tolt tovább a bejárati ajtó felé, én pedig nagyokat pislogva hagytam neki.

- Yuna... - sóhajtottam fel, viszont anélkül, hogy bármit is mondott volna, rám csukta - vagyis inkább csapta - az ajtót.

Nagyokat pislogva álltam még jó pár percig mozdulatlanul, viszont utána észbe kaptam, hogy el kellene onnan menjek, ezért beültem a kocsimba és már el is hajtottam onnan. Üresnek éreztem magam. De miért? Hiszen tényleg nem szeretem már Yunat, ezért nem kellene ilyen rosszul érezzem magam. Szám íze keserű volt és hányingerem is lett, ezért úgy döntöttem, hogy jobban teszek, ha haza indulok. Viszont ahelyett, hogy valóban megindultam volna a házam felé, Jimin szülei háza felé vettem az irányt. Szükségem volt rá, hiszen csak ő képes megszüntetni ezt a kelletlen érzést, amit még én magam sem tudok, hogy honnan érkezett és, hogy egyáltalán miért. Az is bánt, hogy el sem köszönhettem Seoyultól, pedig nagyon a szívemhez nőtt a kicsi. Vajon látom őt még valaha? Vagyis a fontosabb kérdés, Jimin látja őt még valaha? Yuna biztosan ki fog találni valamit, amivel keresztbe tehet neki, de még sem tilthatja el előle, hiszen a gyerek apja. Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi nagyobb balhé, ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy Jiminnek mennyire fontos a lánya.