Jungkook szemszög:

- Nem szeretnél beszélni a bent történtekről? - pillantott rám apa, amikor kikanyarodtam Yuna háza elől.

- Nem igazán - válaszoltam, majd felkapcsoltam a rádiót, hogy ne kelljen beszélgessek vele.

Csak sajnos ő nem törődött bele ebbe és azonnal kikapcsolta, miután elvettem onnan a kezem. Megadóan sóhajtottam egyet, majd megkérdeztem tőle, hogy még is miről szeretne beszélni.

- A barátnőd mindig ilyen féltékeny? - kérdezte apa, én pedig azonnal rá pillantottam és lehet, hogy a kelleténél egy fokkal agresszívabban válaszoltam.

- Ne nevezd a barátnőmnek.

- Miért, talán nem az? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- De... de az, csak van neve, szóval szólítsd úgy - mondtam és idegességemben a kormányt kezdtem markolászni.

- Aha, rendben - motyogta. - Egyébként megértem, hogy miért akadt ki Yuna ennyire Jimin miatt. Mármint nekem nincsen semmi bajom vele, nagyon örülök, hogy ismét jóba lettetek, de azért na. Jimin még is csak Yuna volt férje, te pedig a barátja vagy és gondolom zavarja, hogy ilyen jól kijöttök egymással.

- Nem érdekel, hogy zavarja, apa. Azzal haverkodok, akivel csak akarok és hiába vagyunk együtt, attól még nincsen beleszólása ebbe. Amúgy sem ismered Jimint, ahogy Yunat sem, szóval kérlek hagyjuk ezt a témát. Mostanában minden olyan kurva szar, hogy egy kis nyugalomra van szükségem. Jó messze Yunatól. - mondtam neki határozottan, ő pedig bólintott egyet és hála égnek leesett neki, hogy nincsen kedvem vele beszélgetni.

Elmosolyodtam, amikor végre megérkeztünk a házamhoz és megpillantottam Jimin kocsiját is megérkezni. Egy kicsit aggódtam, amikor szem elől veszítettem, hogy talán meggondolta magát és inkább haza ment. De szerencsére itt van, szóval még mindig velem szeretné tölteni a mapi napot. Apa kijelentette, hogy lefürdik és alszik egyet, mert túl hosszú volt ez a nap, hiába van még csak fél kettő. Megértem, a temetés engem is rendesen megviselt, de szerencsére Jiminnek sikerült egy fokkal jobb kedvet varázsolnia nekem. Alig vártam, hogy ismét kettesben legyünk, mert ismét meg akartam csókolni őt és egészen addig ölelni, amíg csak lehetőségem van rá.

- Kérsz inni vagy esetleg éhes vagy? - kérdeztem tőle, amikor már csak ketten voltunk a konyhában.

- Egy pohár vizet elfogadok - mosolyodott el, én pedig már vettem is elő neki a poharat. - Apudat nem zavarja, hogy itt vagyok?

- Nem - mondtam, majd elé tettem a kért vizet. - Csak nem érti, hogy miért hagytam ott Yunat.

- Én megértem - motyogta, majd lassan kortyolgatni kezdte az italát.

- Belefáradtam abba, hogy a szarságait hallgassam, de komolyan. Most is csak magával törődött és az volt a legnagyobb baja, hogy ott voltál te is. Amúgy is Seoyul a lányod és... - elhallgattam, amikor Jimin szó nélkül felpattant a székről, amin eddig ült és átölelt.

Annyira meglepődtem, hogy vissza sem öleltem, csak álltam és hagytam, hogy a fejét a mellkasomba temesse. Végül azért csak kapcsoltam és viszonoztam hirtelen ért ölelését, ő pedig vett egy mély levegőt.

- Igazad van, Jungkook. Yuna mindig is magát helyezte előtérbe, ez ellen sajnos semmit sem tudsz tenni. De mindenképp beszélned kell vele erről, mert amikor elmondtam neki a véleményemet, akkor nem hitt nekem és meg is sértettem. Talán ha te is őszintén beszélsz az érzéseidről, akkor végre elhiszi, hogy milyen önző is valójában. Ez miatt meg szerintem nem kellene felhúznod magad, mert így is nehéz időszakon mész keresztül. - mondta pontosan azt, amit hallani akartam és amire szükségem is volt.

Egy kis megértésre, biztatásra és szeretetre. A három legfontosabb dolgot megkaptam Jimintől és ezzel nem tudtam mit kezdeni. Hogy mit akartam csinálni? Szakítani Yunaval, kiszállni az életéből és összejönni Jiminnel, mert vele valahogy minden más. Hiába vagyunk mindketten fiúk, vele igazán boldog vagyok és nem érzem magam elnyomva. Ezzel szemben Yunat is szeretem, de egyre inkább úgy érzem, hogy talán még sem ő a nagy ő. Hiába volt velem amikor csak tehette, sokszor idegesített és nem igazán hagyott békén. Persze tudom, hogy ezt mind jó szándékkal tette, de sokkal jobban örültem volna neki, ha mondjuk Jimin van velem és próbálja bennem tartani a lelket.

- Mindig tudod, hogy mit kell mondani - motyogtam, majd eltoltam magamtól annyira, hogy szemeibe nézhessek. - Köszönöm.

Mielőtt bármit is reagálhatott volna az ajkaira tapadtam és arcát a két tenyerem közé fogtam. Még szerencse, hogy apa aludt, így nem kellett attól tartanunk, hogy ránk nyit esetleg. Nem is tudom, hogy mit reagálna, ha meglátna minket csókolózni, amikor nekem barátnőm van.

- Gyere, menjünk fel a szobámba - kulcsoltam össze az ujjainkat, majd meg is indultam az emelet felé.

Némán követett engem, viszont látszott rajta, hogy kellemetlenül érezte magát. De miért? Gondolkoztam azon, hogy rákérdezek, viszont úgy is azt válaszolná, hogy nincsen semmi, csak nem akar zavarni. Azért hívtam át magamhoz, mert zavar, igaz? A biztonság kedvéért bezártam az ajtómat, mert ki tudja, hogy apa meddig fog aludni, ha egyáltalán alszik. Leültem az ágyam szélére, viszont Jimin megállt az ajtó mellett és feszengve bámult engem. Ne már, eddig sosem volt ennyire zavarban. Akkor most mi történt?

- Nem jössz ide? - kérdeztem tőle, jobb kezemet pedig ki is nyújtottam, hogy nyomatékosítsam arról, hogy szeretném, ha idejönne hozzám.

Hezitált egy kicsit, de utána bólintott egy aprót, majd megfogta a kezemet, én pedig ki is használtam az alkalmat, hogy odahúzzam magamhoz. Lábaim közé állt, ujjait pedig a tarkómnál kulcsolta össze. Elmosolyodtam, amikor gyengéden simogatni kezdte a bőrömet és birizgálni a hajamat.

- Mi a baj? - kérdeztem tőle, mert egyre feltűnőbb lett, hogy valami nem oké.

- Semmi, csak... csak folyton azon kattog az agyam, hogy mi lesz velünk ezután.

- Miután? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Nem tudom. Mondjuk, hogy mi lesz holnap, vagy ha kibékülsz Yunaval. Akkor úgy fogunk tenni, mintha nem történt volna közöttünk semmi? Mert akkor jobb lesz, ha most elmegyek.

- Nem, nem fogunk úgy tenni, mintha semmi sem történt volna - ráztam meg a fejemet. - És nem akarom, hogy most elmenj.

- Akkor mit akarsz? - sóhajtott fel, én pedig anélkül válaszoltam neki, hogy átgondoltam volna a dolgokat.

- Téged akarlak.

Nem válaszolt semmit, csak lehajtotta a fejét és beharapta alsó ajkát. Nem tudom, hogy mi járt a fejében és min agyalt, de ismerem már annyira, hogy tudjam, ő is akar engem. Ezért is húztam közelebb magamhoz, majd eldőltem az ágyon Jimint ölelve. Végigsimítottam arca jobb oldalán és nem bírtam ki, hogy ne túrjak bele a hajába. Éreztem, hogy szívverése mennyire felgyorsult, pedig még semmi sem történt közöttünk.

- Tudnál választani köztem és Yuna között? - tápászkodott fel Jimin, viszont nem mászott le rólam, hanem a hasamra ült lovagló ülésben.

Vettem egy mély levegőt és mindkét kezemet a tarkómhoz tettem, hogy támasztani tudjam a fejemet, ezzel is húzva egy kicsit a válaszadást. Ez egy bonyolult kérdés és kellene pár magányos, csendes óra, amikor átgondolhatom a dolgokat. Legszívesebben azonnal rávágnám, hogy Jimint választom, viszont még sem ment. Irtó helyes és szexi volt, ahogy rajtam ült és hiába kívántam mindennél jobban, akkor sem tudtam azonnal választ adni neki, mert bármennyire is nem akartam, ott volt Yuna. A nő, akivel eddig minden a legnagyobb rendben volt. Viszont mióta ismét találkoztam Jiminnel, valami megváltozott. Sosem mertem beismerni magamnak, hogy talán már a gimnáziumban éreztem valamit a srác iránt és az, hogy újra találkoztunk, mindent rendesen felkavart. Jimin mindig is rendes volt hozzám, még akkor is, amikor bunkó és flegma voltam vele. Mai napig nem változott a hatalmas szíve és sajnos sikerült elérjem, hogy megtetsszek neki, mert tudom, hogy ez történt. Már csak azt kellene tisztáznom magamban, hogy ha választásra kényszerülök, akkor ki mellett döntök.

- Értem, szóval őt választanád - hajtotta le a fejét és már mozdult is, hogy leszáll rólam, viszont nem engedtem neki.

Megragadtam mindkét combját és visszanyomtam magamra. Nem hagyhatom, hogy elmenjen, mert szükségem van rá.

- Nem, nem választanám őt - mondtam határozottan. - Csak össze vagyok zavarodva.

- Értem - bólintott egy aprót, de hangján hallani lehetett, hogy megbántottam.

Felültem az ágyon, így jóval közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen még mindig az ölemben ült. Az álla alá nyúltam, így muszáj volt rám néznie, ugyanis eddig lefele bámult és kerülte a szemkontaktust.

- Kérlek, adj még egy kis időt nekem - suttogtam a lehető leghalkabban. - Muszáj négyszemközt beszéljek Yunaval is.

- Szerintem a kis idő nálad és nálam is mást jelent.

- Ez az időszak nagyon nehéz volt most nekem, szóval nem volt alkalmam beszélni vele - motyogtam, hiszen eddig teljesen abban a hitben voltam, hogy megérti min megyek keresztül.

- Igen, ezt tudom és meg is értelek. Nem ezzel van a problémám, hanem... - vett egy mély levegőt, majd végignyalt alsó ajkán.

- Hanem?

- Nem csak neked van szükséged rám, hanem nekem is rád - mondta. - Nem tudok távol lenni tőled és nem is akarok, mert egyszerűen nem megy. Túl messzire mentünk már ahhoz, hogy mindent elfelejtsünk és úgy tegyünk, mintha semmi sem történt volna közöttünk.

- Nem fogunk mindent elfelejteni, Jimin - mosolyodtam el, majd gyengéden simogatni kezdtem az állát.

- Nem?

- Túl messzire mentünk már ahhoz, hogy mindent elfelejtsünk - ismételtem meg a mondatot, amit az előbb ő is mondott. - És bevallom őszintén, hogy szeretnék még messzebbre elmenni.

- Mármint? - nyelt egy aprót, majd csillogó szemei egészen a lelkemig hatoltak.

- Csókolj meg, Jimin - kérleltem, ő pedig nem is várakoztatott meg sokáig.

Olyan lendülettel tapadt ajkaimra, hogy elveszítettem az egyensúlyomat és vele együtt hátradőltem az ágyra. A derekánál fogva szorítottam még közelebb magamhoz, amikor pedig megmozdította a csípőjét, egyszerre nyögtünk fel. Oldalra döntötte a fejemet és most ő volt az, aki nyakamra tapadt. Először csak apróbb puszikkal, majd csókokkal, végül pedig már meg is szívta a fehér bőrömet. Kezeit bevezette a pólóm alá és miközben nyakamat kényeztette a felsőtestemet cirógatta. Egyszerre mozdultunk, hogy levegyük rólam a pólómat, mire muszáj volt elmosolyodjak. Mondtam én, hogy egy rugóra jár az agyunk. Behunyt szemekkel hagytam, hogy a létező összes pontomat körbecsókolja, amikor pedig szájába vette a jobb mellbimbómat, nem bírtam tovább csendben maradni.

- Vissza szeretném adni, amit ma kaptam tőled - húzta végig fogait egészen a köldökömig.

- J... jó - motyogtam, ajkaimat pedig beharaptam, amikor Jimin a nadrágomhoz ért.

Felpillantott rám, szemei az eddigieknél is százszor jobban csillogtak, én pedig már ettől a nézéstől is kő kemény lettem. Kigombolta a nadrágomat, majd letolta a sliccem, én pedig megemeltem egy kicsit a csípőmet, hogy azokat is levehesse rólam. Meztelenül feküdtem alatta, viszont ez egyáltalán nem zavart, sőt kicsit az egómat is, hogy Jimin szinte minden másodpercben a felsőtestemre pillantott és többször is végigsimított rajta a puha ujjaival.

- Oh, baszki - nyögtem fel, amikor megéreztem ajkait a farkamnál.

Összeszorítottam a szemeimet és hagytam, hogy Jimin azt tegyen velem, amit csak akar. Meg sem próbáltam csendben maradni, hiszen Yunaval hetek óta egymáshoz sem értünk, így hiányzott már ez az érzés. Jimin olyan profin csinálta, mintha nem ez lenne az első alkalom neki, pedig tudom, hogy az. A haját markolásztam és a nevét nyögdöstem, miközben ő egyre gyorsabban mozgatta a fejét. Hamar elélveztem, hiszen olyan profin csinálta, hogy esélyem sem volt ellenállni neki. Végignyalt alsó ajkain, amikor elhajolt tőlem, én pedig elmosolyodtam, mert még így is rohadt édes volt, hiába most szopott le az előbb. Jeleztem neki, hogy feküdjön le mellém, ő pedig szótlanul tette, amit kértem. Nyomtam az hosszú puszit a homlokára, majd jó szorosan magamhoz öleltem és vállára hajtottam a fejemet.

- Most csináltad először? - kérdeztem tőle, mire bólintott egyet. - Túl jó voltál, nem hiszek neked.

- Te is túl jó voltál, Jungkook - kuncogott fel, én pedig nyomtam egy puszit a nyakára.

- Le akartalak nyűgözni - motyogtam két puszi között.

- Sikerült - kereste meg a kezemet, majd összekulcsolta az ujjainkat.

Arrébbfordította a fejét, hogy jobban odaférjek a nyakához, én pedig nem is késlekedtem, ott pusziltam és csókoltam, ahol csak lehetőségem volt rá, miközben ő a csupasz hátamat cirógatta a körmeivel. Tetszett ez az idilli pillanat, ahol végre senki sem zavart meg minket és nem kellett attól félnünk, hogy esetleg valaki ránk nyit. Jimin még mindig túl jó volt hozzám és még most is úgy gondolom, hogy nem érdemlem meg őt.

♡◇♡

ÚRISTEN, 10K. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! ❤