Tudom, kifejezetten fura ötlet, hogy pont vele legyen Parental, de fő a változatosság.

fanni_29 kérésére készült ❤️❤️☺️☺️☺️😘

T/N = te neved
R/N/N = random női név

Elég hosszú utat tettem meg Amherstbe, de muszáj volt. Látnom kellett őt, még úgy is, hogy 99%-os valószínűséggel nem is tud a létezésemről.

Amikor leszálltam a buszról, kerestem valakit, aki pontosan meg tudja mondani, hol találom. Erre kábé az ötödik ember volt hajlandó. Ezután már rögtön siettem is a tornaterembe.

Ahogy közeledtem hozzá, úgy váltam egyre idegesebbé. Tizenhat vagyok, és eddig még sose találkoztam vele. Azok alapján, amit róla hallottam, még attól is féltem, hogy esetleg elküld. Sőt. Ez volt a legnagyobb problémám.

Végül megérkeztem a kis tornateremhez, és remegő kézzel nyitottam be. A helyiség teljesen üres volt. Félve léptem be, és kerestem őt a tekintemmel.

- Bocs, de az edzés nem most van - lépett ki az irodaféleségből.

Lefagyva néztem őt. Meg se tudtam szólalni, csak a számat harapdáltam.

- Na jó, kivele, mit akarsz itt? Nincs erre időm! - mordult rám, mire észhez tértem.

- Én csak... épp téged kerestelek.

- Azt sejtettem, de... jó, bocs, de dolgom van - fordult meg, hogy visszamenjen, de én elkaptam a kezét. - Mi van?

- Tessék - vettem ki a kabátom zsebéből a papírt és a kezébe nyomtam.

- Mi ez?

- Csak nézd meg - sütöttem le a tekintetem.

Hallottam, ahogy széthajtja a papírt. Próbáltam elképzelni, hol járhat az általam alaposan memorizált sorok közt.

- Ez valami tévedés lehet - mondta, mire felpillantottam rá.

- Nem. Ismersz egy R/N/N nevű személyt, igaz?

- Ja, kábé még a gimiből. Miért?

- Ő az anyám. Nem szeret rólad beszélni, sőt utál téged. De annyira kíváncsi voltam, ki lehet az apám, hogy lehamisítottam az aláírását, hogy elmehessek egy DNS vizsgálatra - hadartam.

- Szóval te lennél, az én... az nem lehet.

- Anya tizennyolc volt, mikor megszülettem.

- Dereng valami. Akkor te most vagy olyan tizenhat körül, ugye?

- Igen.

- Hogy hívnak?

- T/N.

- Illik hozzád - mosolyodott el. - Közel laktok ide?

- Nem. Nagyon messze. Nem is tudom, hány órát buszoztam. Anya úgy tudja, egy barátnőmmel töltöm a napot. És az a gond, hogy lassan mennem kéne. Délután van már, és mire hazaérek...

- Maradj nálam éjszakára. Csak ki tudnál találni valamit, nem? Szeretnélek megismerni.

- Tényleg? Nem hittem volna, hogy a már majdnem betegesen szoknyapecér Lance Tucker ennyire odáig van, amikor felbukkan a lánya.

- Hé! Jó, igazad van, de akkor is.

- Bocsi - sóhajtottam mosolyogva.

- Egyébként igen. Nagyon szeretnélek, megismerni. Aztán lehet beszélnék anyáddal, hogy gyakrabban láthassalak.

- Tényleg? Istenem, köszi! - öleltem meg, de ahogy észheztértem, elhúzódtam. - Bocs...

- Semmi baj. Na, gyere ide - ölelt magához.