RitaNmeth0, remélem tetszik ❤️

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

– Miss V/N, Mr. Stark beszélni szeretne magával a műhelyében – szólt P.É.N.T.E.K, mire sóhajtva összecsuktam a könyvem, és máris mentem, tudva, hogy Tony elég morcos lesz, ha nem jelenek meg rögtön.

– Na, mesélj, mit szeretnél? – kérdeztem sóhajtva, mikor beléptem Tony műhelyébe.

– Szóval, mivel Barnes itt van egy ideje, jobb lenne, ha elkezdené megtanulni, hogy kell kezelni a mai kütyüket, de nekem se időm, se kedvem nincs erre, viszont szerintem neked mindkettő van, úgyhogy ez a te feladatod lesz.

– Kedves vagy, mint mindig – morogtam, majd kimentem a helyiségből, majd Bucky keresésére indultam, és szokás szerint a szobájában találtam meg.

– Buck, bejöhetek? – kukkantottam be a szobába.

– Persze, gyere – mosolyodott el, aminek nagyon örültem, elvégre már sokkal nyugodtabb, és egészségesebb, mint mikor idekerült.

– Szóval, az van, hogy Tony rámsózta a feladatot, hogy megtanítsalak a telefon, a tévé és az egyéb kütyük használatára.

– Ó. És gondolom ennek nem örülsz.

– Miből gondoltad? – ültem le mellé az ágyra.

– Mert azt mondtad "rádsózta" – rajzolt idézőjeleket a levegőbe.

– Jaj, nem úgy értettem, csak azzal indokolta, hogy ráérek, vagyis semmi fontosat nem csinálok.

– Bocs, hogy vádaskodtam. Kedves tőled, hogy elvállatad, és nem vesztél össze emiatt Starkkal.

– Ugyan, kedvellek – mosolyogtam. – Kezdhetjük?

***

Elég szórakoztatóan telt a délutánunk és az esténk. Bucky pedig nem tűnt olyan reménytelen esetnek, mint ahogy Tony gondolta. A telefonomat feláldoztam erre a kis tanításra, és a szuperkatona elég jól boldogult vele, így aztán a tévé kezelésébe is belekeztünk, de, mikor hallottuk, hogy kész a vacsora, úgy gondoltuk, elég volt mára.

– T/N, hol voltatok egész délután? – kérdezte Natasha.

– Ja, csak megtanítottam Buckyt, hogy kezelje a telefont. Ja, és Tony, nem olyan reménytelen, mint hitted – fordultam a milliárdos felé.

– Jól van na! – legyintett. – Rogersből indultam ki.

– Köszönöm, ez nagyon kedves – mondta sértetten Steve.

– Na jó! Ne most folytassátok a Polgárháborút, oké? Mi itt vacsoráznánk – szóltam rájuk. – Bucky, holnap pedig mutatnék neked néhány jó dalt. Mit szólsz?

– Ha te kapcsolsz zenét, az már régen rossz – fogta a fejét Tony.

– Szerintem nincs baj T/N zenei ízlésével – vont vállat Pietro.

– Ezt csak azért mondod, mert azzal szórakoztok, hogy mikor bekapcsolja az Unstoppable-t, te megpróbálsz minél több kört lefutni az alatt a három perc alatt.

Na, igen. Ezután a vacsiból egy nagy vita lett, amit végül én nyertem Tony ellen, aki duzzogva vonult el feltehetőleg valamelyik páncélját bütykölni.

– T/N – fogta meg a karom Bucky, mikor felfelé indultam. –, köszönöm a mai napot. Nagyon jól éreztem magam veled, és remélem nem tettem kárt a telefonodban.

– Semmiség. Egyébként, nyugi, semmi baja. Várom már a holnapot. Jó éjt – nyomtam egy puszit az arcára, majd elindultam fel az emeletre.