Még mindig sajog a hátsóm a tegnapi után. Nem is beszélve a fejemről, ami széthasad. Egy dolgot megtanultam azok után, hogy soha többet nem iszok bele olyanba, aminek esetleg köze lehet Sebastianhoz. Mármint rossz értelemben (alkohol vagy ilyesmi).

Legyűrve a másnaposságot lassan a szobámba érek. Az ajtóban óvatosan hátrapillantok, hogy meglessem, követ e a sátánfajzat. Semmi. Ezek szerint lesz egy csöppnyi időm előkészíteni magam. Életem első együttlétét tegnap életem át és nem igazán számítottam az ilyen korai ismétlésre. Kezdetnek megteszi az, ha leülök az ágyra.

Percekkel később nem változik semmit a jelenlegi helyzet. Kezdek beleunni ebbe az egészbe, így inkább felkelek és az ablakhoz ballagok. Az ég enyhén felhős, de épp ez a csodálatos ebben az időben, ahogy a Nap sugarai áttörnek a felhőrétegen. Nagyot sóhajtok. Érzem, hogy a frusztráltság egyre jobban felgyülemlik bennem a várakozás során. Összeráncolom homlokom és a szemeim lecsukom.
- Sebastian! Hol a francba vagy. Azt hiszed, egész nap ráérek?
- Hiányoztam, Bocchan? – hirtelen egy kéz csusszan a derekamra, ami meglep. Tágra nyílt szemekkel fordulok oldalra, ahol Sebastian gyönyörű és ördögi szemeivel kerülök szembe. Sebastian kap az alkalmon és az enyhén nyitva maradt számra hajol. Finoman átcsúsztatja a nyelvét és végigsimít az enyémen. Még mindig zavarba ejt, hogy milyen jól tud csókolni.
- Megvárattál – két csók között, egy levegővétel mellett mormogom panaszosan sérelmem.
- Bocsásson meg nekem.
- Akkor gondoskodj róla, hogy megbocsátsak! – megfordulok teljes testemmel, így könnyeben hozzáférhetek. Kezeim közé fogom arcát és megpuszilom arcát. Aztán beleharapok.
- Milyen vadóc lett hirtelen – közelebb hajolok füléhez és lágyan belefújok. Egy percet sem akarok vesztegetni, és nem is tagadom, hogy szükségem van rá. Most. Akarom.

Az ágyamhoz visz és az ölébe ültet, ahol egyből nekilát megszabadítani a feleslegessé vált ruhadaraboktól. Nem. Most én is szeretnék tenni érte valamit. Teljes erőmmel elfektetem az ágyon, és lejjebb csúszok, hogy elérjem a tagját. Először övétől szabadítom meg, innentől már sokkal könnyebb a dolgom. Leszámítva azt, hogy ezt soha életemben nem csináltam. Előveszem, megragadom és makkjára hajolok. Nyelvem hegyével kényeztetem, közben felpillantok Sebastianra. Időközben felült, hatalmas kezét fejemre téve. Nem szeretném sokáig várakoztatni, sem őt, sem engem. A nyalogatásból áttérek a torkos módszerre, bár nem igazán merem megtenni, így elsőnek amennyire tudom a számba engedem és úgy kényeztetem, majd ezt ismétlem, egyre mélyebbre engedve. Egyszer csak hallom Sebastian erőteljes nyögését. Azonnal elhúz tagjáról.
- Bocchan. Elégh lesz... Hadd folytassam én – átkarolja karcsú testem és maga alá fektet.
- Várj! – visszafogom hangom – az ajtó... Nem akarom, hogy meglássanak.
- Emiatt ne aggódjon. Gondoskodtam erről. Nem fognak megszakítani.
-Nem álok jót magamért ha mégis...
Válaszul egy kaján vigyort kaptam, és egy franciát. Alsó testrészemhez nyúl és egyből a bejáratomnál izgat. Nem várattat meg, azonnal két ujjal hatol belém, mire összerándul testem és erősen belemarkolok hátába. Kis idő elteltével mozgatni kezdi az ujjait bennem, s mikor már kezdek hozzászokni, egy harmadikat is hozzáad. Nem kell túl sok, Sebastian merev és méretes farkával belémhatol tövig. Sokkal könnyebben megy ez alkalommal.

A szobát betölti az intenzív nyögések és a levegőben lehet érezni azt a fajta erotikus feszültséget, mely nem mindennapi. Bár nem sokat tudok érzékelni környezetemből a démoni játék miatt. Mozgása egyre gyorsabb lesz. A kielégülésig aligha pár lökés kell, amit meg is kapok, ezzel mindkettőnket csúcsra röpítve. A mámorító élményt követően finoman ajkaimra hajol és köszönet képpen milliószor viszonzom. Édes nyála átfolyik enyémbe. Számat magányosan otthagyja és arcomon keresztül a fülemhez kanyarodik és megharapja. Felsikítok.
- Úgy látszik megtaláltam az egyik gyengepontját – testem remeg és megszorítom karját, miközben egyre nehezebb levegőért kapkodnom. Az újult erővel felálló tagom jelzi, hogy készen állok a következő menetre.
- Sebah... - számat összehúzom és alsó ajkamba kényszerülök harapni – nem bíromh.
- Tartson ki egy kicsit.
- Siess. Könyörgöm!

Több se kellett, Sebastian ismét bennem van. Össze se tudom számolni hányszor szólítottam nevén a csodálatos aktusunk alatt. Egyszerűen képtelen vagyok nélküle élni.
Nyelve felfedező útra indul a nyakam felé, ahol elidőzik egy keveset. Mélyen beleszív bőrömbe, ami biztos, hogy egy gyönyörű foltot fog hagyni. Majd a kulcscsontom, mellkasom és a mellbimbóim következtek. Kemény bimbomat ingereli, aminek persze megvan a hatása. Hajába túrok és vékony hangom kiengedem.
- Olyan gyönyörű, mikor uralkodhatok rajta. Mit gondol?
- A tied vagyok. Azt csinálhsz amit. Akarsz.
- Ilyeneket ne mondjon. A végén olyat teszek, amit nem kellene.
Könnyedén karjaiba vesz, és leül az ágynak arra a részére, ahonnan tökéletesen láthatjuk magunkat a fal melletti álló tükörből.
- Sebastian! Ez meg? Egyenesen szembenézek magammal.
- Nem nyerte el tetszését, Bocchan?
- Nem! Ez eléggé zavarbaejtő.
- Az a célom... - elvigyorodik és csípőmre teszi mindkét kezét – Mozogjon!
Arcom teljesen vörössé válik és zavaromban próbálom eltakarni az arcom, hogy ne láthassam magam ilyen helyzetben. Komornyikom természetesen ezt észreveszi és ez ellen tesz is. Kezeimet a hátam mögött összefogja. Legszívesebben sikítanék.

Elég kiábrándító, amikor a saját arcodat kell bámulnod szex közben.
- Sebastiahn. Nem akarom ezt.
- Nézd meg magad jó alaposan. Pontosan ezt látom. A fiatal és friss léted – és folytatja.
- El fogok menni... Sebastian! – zihálok – Fordíts meg! A TE arcodat akarom látni, ha elmegyek, nem az enyém! – kell egy kis idő, de végül enged a már-már parancsnak mondható kérésemnek.
- Yes, my Lord!
Átkarolom nyakát és szorosan magamhoz húzom. Amikor már alig férek a bőrömben maradni, nyakára borulok és a forró levegőt egyenesen bőrére lehelem. Itt a lehetőség. Ne csak én szenvedjek azzal a folttal a nyakamon. Szenvedj te is. Fogamat belemélyesztem puha bőrébe és úgy, ahogy ő is tette, elkezdem szívni és csak reménykedek, hogy látszani fog.

Nem szükségesek a szavak ahhoz, hogy tudattassuk a másikkal, hogy közel a vég. Szaporábban vesszük a levegőt és érezni azt az izgalmas és őrjítő feszültséget lebegni körülöttünk, ami szabályosan a vesztünket jelenti. Néhány lökés után, Sebasrian hasára fröccsen fehér folyadékom, majd ahogy összeszűkülök, társam is részesül a gyönyörben.
- Bocchan, nem hiszem, hogy képes lenne a mai teendők elvégzésére. Kérem pihenjen – közelebb húz magához, így kényelmesen rá tudom hajtani a fejem a mellkasára. Felpillantok, hogy szemeibe nézhessek, de ekkor ugyanazzal a perverz mosollyal találom szembe magam, mint általában – Hogy később folytathassuk.

Egyszer még meg fogom ölni. 

// lesz majd hozzá kép is, csak most nem tanálom azt  képet, amit ide szánnék... Szóval lehet, hogy inkább valami rajzocskát készítek hozzá, de ahhoz a türelmetek kérem :3 Köszönöm a kitartást, remélem ez is lett olyan szintű, mint az előző. 

Értetek írtam //