SCP-022 (A Hullaház)
Besorolási osztály: Euclid
Különleges elszigetelési eljárások: SCP-022 lezárására a 022-827-es incidenst követően páncélterem ajtót szereltek fel. Ez a zár mindig zárva marad, kivéve, ha SCP-022-1 egy példánya megjelenik. SCP-022 eredeti ajtaja a 022-827-es incidens során megsemmisült, és a pótlási kísérletek kudarcba fulladtak. Biztonsági kamerákat szereltek fel SCP-022-1 megfigyelésére.
Abban az esetben, ha SCP-022-1 egy példánya megjelenik, az automatizált rendszereknek el kell égetniük, amint elhagyja SCP-022-t. Ekkor a páncélterem ajtaját ki lehet nyitni, hogy beengedjék a takarító személyzetet. Ha az automatizált rendszerek nem tudják elpusztítani SCP-022-1 példányát, akkor az elhárító csapatoknak engedélyezik a belépést és a semlegesítést. Semmilyen körülmények között nem léphet be élő ember SCP-022-be, kivéve a 4. osztályú személyzet parancsára, tesztelési céllal. A 4. osztályú személyzet elrendelheti SCP-022-1 példányainak elfogását és fogva tartását is; azonban SCP-022 elszigetelő létesítményeiből nem távolíthatók el.
Leírás: SCP-022 egy hullaház a nagy-britanniai [SZERKESZTVE] kórház alagsorában. Egészen 198█-ig nem jelentettek rendellenes eseményeket a hullaházban. Először 198█ novemberében érkeztek jelentések furcsa tevékenységről. Az alapítvány hamarosan karantén alá helyezte a területet, és hivatalos közleményben közölték, hogy az egész épületet lebontották. A furcsa tulajdonságok hirtelen megjelenésének okát még mindig vizsgálják.
A hullaházban időnként kinyílik egy véletlenszerűen kiválasztott fiók/ajtó, és egy letakart lepedő alatt egy holttestet lehet felfedezni. Körülbelül hat perc múlva a hulla megelevenedik, és megpróbálja elhagyni a hullaházat. Ekkor a hulla az SCP-022-1 jelzést kapja. Néhány esetben a hulla túlságosan sérült vagy bomlott ahhoz, hogy sikeresen elhagyja SCP-022-t, vagy ahhoz, hogy felkeljen az asztalról, amelyen fekszik. Ebben az esetben SCP-022-1 jellemzően addig küzd és rángatózik az asztalon, amíg a holttest ki nem fullad. Ha az SCP-022-1 egy példánya az asztalon maradva lemerül, az asztal visszacsúszik a fiókba, amely ezután becsukódik. A jelentések szerint az ilyen eseményt követően azonnal érezhető az égett szövet szaga.
SCP-022-1 példányait fenntartó energiaforrás jelenleg ismeretlen. A példányok nem lélegeznek, nem esznek és nem alszanak, és a testük nem termel hőt. Az SCP-022-1 példányok elemzése a lejáratot követően nem találtak rendellenes szerveket vagy vegyi anyagokat; úgy tűnik, hogy teljesen emberi holttestek.
A példányok fizikai ereje is meghaladja a normál emberekét. Bár a közvetlen tesztelés problematikusnak bizonyult, a kutatók becslése szerint az erőnövekedés körülbelül 500 N (112 font) emelőerővel nagyobb, mint amit egy hasonló állapotban lévő emberi testtől várnánk. Az elemzés folyamatban van annak megállapítására, hogy ez a hatás összefüggésben van-e az ismeretlen erőforrással, vagy egy teljesen különálló jelenségről van szó.
Amikor a testrészeket leválasztják SCP-022-1-ről, a legnagyobb tömegű rész megtartja a hatását; az összes többi darab inaktívvá válik. A fej vagy az agy elpusztítása nem semlegesíti az SCP-022-1-et; ehelyett a törzs és a végtagok maradnak életben. Úgy tűnik, hogy a szövetek teljes megsemmisítése az egyetlen módszer SCP-022-1 példányainak sikeres megszüntetésére. Ha az SCP-022-1 példányai önmagukban maradnak, egyszerűen elpusztulnak; minden mozgás megszűnik, és úgy tűnik, hogy ismét normális holttestekké válnak. Az, hogy ez mennyi időt vesz igénybe, attól függ, hogy mennyire sérült a test és milyen gyorsan bomlik el, és két naptól három hétig terjedhet.
A nyomozás során kiderült, hogy az SCP-022-1 szerepét betöltő holttestek megfelelnek azoknak a holttesteknek a leírásának, amelyeket a jelentések szerint országszerte a hullaházakból loptak el. Az átadás mechanizmusát jelenleg vizsgálják.
SCP-022-hez bármilyen új anyag hozzáadása eddig lehetetlennek bizonyult. Bármilyen tárgy, amely belép SCP-022-be, röviddel az ajtó átlépése után eltűnik, és nem hagy nyomot. Ez vonatkozik az élettelen tárgyakra és a biológiai mintákra is. Lásd a 022-001-es és 022-002-es kiegészítést.
Amíg az SCP-022-1 egy példánya rendelkezik működő szájjal, nyelvvel és légcsővel, addig képes teljes mértékben kommunikálni a kutatókkal. A részleteket lásd a 022-751-es interjúnaplóban.
022-001 kiegészítő: Kérelmet nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy a déli fal egy részének eltávolításával új bejáratot alakítsanak ki SCP-022-be. A kérelem jóváhagyásra vár.
022-002 kiegészítő: A közvetlenül az SCP-022 feletti szoba padlóján egy halom anyagot fedeztek fel. Úgy tűnt, hogy minden anyagot tartalmaz, amit az SCP-022-be küldtek, kivéve az embereket. Minden anyag töröttnek és elhasználódottnak tűnt. A fém alkatrészeket nagy mennyiségű rozsda borította, a biológiai részek pedig a bomlás különböző stádiumaiban voltak. A tesztek kimutatták, hogy az SCP-022-be helyezett tárgyak és a fenti tárgyak megjelenése között eltelt idő pontosan 183 másodperc. A beléptetett emberek azonban nem jelennek meg az említett halomban. Ehelyett úgy tűnik, hogy az emberek beépülnek a hullaházba, és később az SCP-022-1 példányaiként megelevenedhetnek.
Interjúnapló 022-751
A következő interjúk mindegyike nagyjából ugyanígy kezdődik; az SCP-022-1-es példánya általában hisztérikusan viselkedik, amíg az Alapítvány személyzete le nem tudja nyugtatni/féken tartani. Ezeket a részeket kihagytuk.
Dátum: Március █ 198█
Interjúalany: SCP-022-1-2
Interjúztató: Dr. ██████
Megjegyzések: SCP-022-1-2 volt az SCP-022-1 második példánya, amelyet az Alapítvány felfedezett, az elsőt az Alapítvány ügynökei azonnal megsemmisítették. SCP-022-1-2 teste egy 54 év körüli ázsiai férfié volt. A mellkasát összevarrták, ami boncolásra utal.
[INTERJÚ KEZDETE]
Dr. ██████: Kérem, azonosítsa magát.
SCP-022-1-2: A nevem John █████████. Mi... mi a fene folyik itt?
Dr. ██████: Ezt próbáljuk kideríteni, John. Hogy került ebbe az... állapotba?
SCP-022-1-2: Én... nem tudom. A kocsimmal jöttem hazafelé a... mindegy. Vezettem, és balesetet szenvedtem.
Dr. ██████: Akkor mi történt?
SCP-022-1-2: Semmi! Itt ébredtem fel! Kérem... ez csak [érthetetlen] lehet.
Dr. ██████: Emlékszik, hogy autóbalesetet szenvedett, majd itt ébredt fel a hullaházban? Van fogalma arról, hogy került ide?
SCP-022-1-2: Nem én kerültem ide! Nem érti! Ez nem én vagyok! Nem én vagyok!
Dr. ██████: Hogy érti azt, hogy "ön nem ön"?
Ekkor SCP-022-1-2 nagyon izgatottá vált, és fizikailag le kellett fogni. Ehhez hat ügynökre volt szükség, mivel SCP-022-1-es esetekhez kapcsolódóan megnőtt az ereje. Végül SCP-022-1-2-t sikerült megnyugtatni, és a kihallgatás folytatódott.
Dr. ██████: Elmagyarázná, hogy mire gondolt?
SCP-022-1-2: Ezt. Ez. Nem. Én. Láttam a tükörképemet az acélban. Nem valami öreg ázsiai fasz vagyok! Ez nem én vagyok!
[INTERJÚ VÉGE]
Az utolsó kijelentést követően SCP-022-1-2 elkezdte a fejét a falba verni. Miután még jobban lefogták, több órán keresztül érthetetlenül sikoltozni kezdett, mielőtt elhallgatott. További hat napig küzdött, bár láthatóan képtelen volt beszélni, míg végül abbahagyta a mozgást. Ez idő alatt a bomlása természetes ütemben folytatódott. A holttestnek a kihallgatást követő vizsgálata során nem lehetett megállapítani a halál okát, mivel számos belső szervét eltávolították. Az egyetlen sérülés, amely nem egy korábbi műtét/boncolás következményének tűnt, egy sérült légcső volt.
Dátum: Március █ 198█
Interjúalany: SCP-022-1-5
Interjúztató: ██████
Megjegyzések: SCP-022-1-5 nem sokkal azután éledt fel, hogy D-5619-et az SCP-022-be küldték, majd eltűnt. Az SCP-022-1-5 teste egy körülbelül 12 éves lányé volt, akinek hiányzott a jobb karja és a törzsének nagy része. Az SCP-022-1-3-mal történt incidenst követően SCP-022-1 minden példányát fizikailag lefogták, mielőtt bemutatták volna az értékes személyzetnek, és ez alól SCP-022-1-5 sem volt kivétel.
[INTERJÚ KEZDETE]
Dr. ██████: Kérem, mondja meg a nevét.
SCP-022-1-5: Mit tettetek velem, rohadékok?
Dr. ██████: Kérem, mondja meg a nevét.
SCP-022-1-5: Mi a faszt tettetek velem?!
Dr. ██████: Kérem, mondja meg a nevét.
SCP-022-1-5: Tudjátok, hogy mégis ki a faszom vagyok!
Dr. ██████: Akkor frissítse fel a memóriámat, kérem.
SCP-022-1-5: Én vagyok a kísérleti nyúl, akit épp most baszott el. Ne mondja, hogy elfelejtett engem, Dr. Seggfej.
Dr. ██████: ...maga D-5619?
SCP-022-1-5: A hús-vér ember. És csak hogy tudd, te seggfej, a nevem [SZERKESZTVE]! Most pedig cserélj vissza, te rohadék! Változtass vissza, baszd meg!
[INTERJÚ VÉGE]
Ekkor Dr. ██████ több kérdést is feltett SCP-022-1-5-nek, hogy ellenőrizze a személyazonosságát. Bár a személyazonossága megerősítést nyert, hogy valóban D-5619-ről van szó, további hasznos információt nem sikerült szerezni SCP-022-1-5-től. Egy zárkában tartották, amíg két nappal később le nem járt az ideje. Három hét elteltével D-5619 teste SCP-022-1-7-ként elevenedett meg. SCP-022-1-7 egy rövid interjú során azt állította, hogy egy 89 éves nő.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top