Egy újabb nap, kipihenten kinyitottam a szemem és azt láttam hogy Connor megint keresi a táskámat - neked is jó reggelt  bunkó - Connor felnézet - miért lennék én bunkó?- felkeltem és megmostam az arcom - mert a dolgaim közt turkálsz olyasmit ami semmit sem jelent az csak egy bőr táska ami nekem fontos de a többinek nem. ekkor kivettem a párna alól és felvettem az ebédlőbe mentem de most üres volt vagy mert félnek vagy -ekkor egy kórusnyi keserves ordítozás halladszódot tudtam hogy ez SCP-990 műve ő nem létezik fizikailag csak elme állapotban az az álomban megmutatja a világvégét és az emberek elhiszik ezértelkezdenek pánikólni ezért órdítoznak ekkor azt csinálják hogy elviszik SCP-999-hez SCP-999 egy slime aki nagyon aranyos mert ez az egyetlen SCP aki semminek sem tud ártani máshogy is hívják csikiszőrny mert mindig szereti csiklandozni azokat akik bemennek hozzá. De nekem van ennél fontosabb dolgom is, hogy meg regelizzek. evés közben sem vettem le a táskámat, Clara meglátta hogy csak én vagyok az étkezdében - szia Dave, ne tud meg hány emberen kellet segítenem mindenki ugyan azt a rémálmot mondták és... te hogy hogy nem...- válat vontam - nem tudom lehet hogy nem vagyok jó a korusához - Clara fogatta a szemeit - beszéltem Connoral és azt mondta  hogy van nállad valami bőr táska - felraktam az asztalra - tudom de nem érti meg hogy semmi nincs benne maga a bőr táska fontos nekem csak nekem senki másnak, csak anyit mondok hogy ez családi - Clara elvet egy almát és le ült elém - Clara van egy titkom és csak azért mondom el mert barátok vagyunk titokban és szeretném ha nem mondanád el senkinek - Clara közeleb hajolt - halgatom - elvettem a tollát és a karomba döftem - Dave jézusom te normális vagy, most minden csupa vér - mikor kihúztam nem volt ot semmi heg még a seb is eltűnt mintha meg sem történ volna - de ezt...gyorsan tusz regenerálódni, ha ezt meg tudják akkor téged is bezárnak mint SCP és azt gondolom nem szeretnéd ha meg szerencséd van akkor talán mászkálhatsz egy bizonyos helyeken mint SCP-073 - felált a székről és a kijárat felé tartott - nézd a jó oldalát lehet jól kifogsz  jönni SCP-682 vel - és nevetve elment -CONNORNAK NE MOND EL!!-Clara vissza fordult - nem fogom SCP-682 - és megint elnevette magát - de legalább nem vagyok egy 10 méteres ember útáló  hűlő-

ha valaki tudni akarta hogy néz ki

Feláltam és vissza mentem a szobámba Connor az ajtóban várt - na jó kérlek mondel hogy mivan benne én csak ennyit akkarok tudni semmi mást - le ültem az ágyra - egy családi emlék az van benne és nem is kell elmagyaráznom hogy kinek a rokona vagyok - és akkor elővettem a táskámat és kivettem belőle egy pestis doktor maszkot és felvettem és hogy még nagyobb hatása legyen azt mondtam mit szokot mondani - én vagyok a gyógymód -(angolul ezt mondja I am the cure) levettem és vissza raktam - akkor SCP-049 a testvéred? - a táskát beraktam a párna alá, kinyitottam az ajtót és a kijáratnál megáltam - és ez ketönk közt marad hogy SCP-049 a bátyám, oké? - mikor meg fordultam Clara állt mögöttem - HOGY MIVAN?! most azonnal velem jössz -Clara megfogta a karom és az egész létesítményen végig ráncigált és SCP-049 cellájába rángatott kamerákat kikapcsolta és berángatott - szia tesó - és amit kimondtam felpattant - te mit csinálsz it ilyen kór - ezt ő tőle kérdezd és az ablak felé mutatott -ő kicsoda - nagy levegőt vetem - ő a barátom barátnője és meg tudta hogy testvérek vagyunk, de semmi gond ő velünk van - bekapcsolta a mikrofont - addig nem engedlek ki amig nem kapok magyarázatot SCP-049 - leültem az ágyra Sam is követve a példámat - oké a nevem Sam Mortenzen és a testérem Dave Mortenzen aki itt van mellettem, francia országban születünk - és akkor ránéztem - tényleg?- és mondott valamit franciául - mikor a szüleink meg haltak akkor én vigyáztam rá amikor ránktaláltak akkor volt a karomban és védtem de nem tudták hogy rokonok vagyunk mert azt mondtam hogy ő vagy a következő betegem és utána eltelt 35 év, és elfelejtettelem és mikor ide jöt hozzám és elmondta akkor ismét emlékeztemrá és egy táskát adtam neki benne egy tartalék ruhámmal ha most felveszi akkor nem fogja tudni hogy mejikünk az igazi, igen elég jól hasonlítunk kivéve a beszédet - Clara kinyitotta az ajtót, kimentem és vissza zárta - egyébként egy kicsit érzödik a hangodból a francia de jó tudni majd találkozunk Sam - és kimentem - remélem is Dave. Mikor Clarával elváltak utjaink útközben össze futottam Dr.Brightal más hogy is nevezik az SCPk réme - hello Dave - ha ez megtudja hogy én is egy SCP vagyok akkor bezár és kínoznifog megfigyelés céljábol ez egy szívtelen alak egyszer rávette a többi kuatót hogy majdnem megkövezték az egyik nek az eredményeit de már rég lefokozták 1 szintüre amint meg tudták hogy mit csinál az SCPk el azzal a mondattal "a midolgunt bisztonságosan elzárjuk és megfigyeljük humánusan azaz nem kínozuk hanem ellátást adunk nekik és nem bántjuk csak ha muszáj" erre vissza emlékezve már nem is féltem tőle - önnek is Dr.Bright  van egy feladatom meny és takarísd fel SCP-682 nek a celláját a sav medencét már le eresztetük tekék it egy felmosó - elmentem SCP - 862 cellájához az őrök be engedtek - aztán csilogjon - mindjárt a szája fog csillogni mikor bent voltam azt nem mondák hogy mellete kell felmosnom 10.perc elteltével megszólalt - tudod hogy utálom az embereket - fogattam a szemem -igen tudom és most arra akarsz célozni hogy most engemet is meg akarsz őlni - felnevettet - nem, mondom az embereket de te nem vagy az te közénk tartozol, terjednek a hírek egy SCP től ahogy ti hívjátok mi úgy hívjuk a kézbesítő majd te is meg fogod ismerni ,a lényeg te közénkvaló vagy ezért nem őlek meg hamár itt tartunk kérlek a felmosóval megvakarod a harmadik bordámat. - megfogtam és meg vakartam neki - köszönöm - és folytattam a felmosást. Már majdnem kész voltam - és mond hiányzik neked? - ekkor értetlenül nézett rám -tudod - és akkor elnevettem magam, és akkor ő is értette -elsőre undorító volt de már kezd hiányozni - végeztem a felmosással készültem volna kimászni mikor - figyelj szeretnél egy barátot? - megfordultam - mindig kell új barát, de ezt más hogy is meg tudom mutatni - ekkor kimásztam a medencéből, ami megtelt saval de nem teljesen volt a savban és belenyúltam, mikor kivettem lehettet látni ahogyan nyomtalanúl gyorsan be gyógyúl - hasonlítunk, ki hitte volna de mázlidvan hogy nem kell neked egy saval teli medencében élned - elmosojodtam - majd találkozunk, ja és hívj Davenek. - kimentem és oda adtam Dr.Brightnak - kész - és tovább halladtam egyenesen a szbámba és ledőltem aludni.