Arra keltem hogy lassan nyílik a kapu gyorsan felkaptam az oldal táskát és beleraktam a testvérem tartalék ruháját amit nekem adót kinyitottam az ajtót és vissza zártam gyorsan a fal hoz simultam és vártam. 2 őr jöt kisurantam mögöttük. Egyenesen az ebéd löben elvettem egy almát reggelinek és  tovább mentem bementem a szobámba és az oldal táskát eldugtam az ágyalá Connor még aludt kimentem és egy őr állt előttem - Dr. John utasítása hogy meny és takarisd fel a vért SCP-173 cellájában kövessen - na baker azt jelenti hogy 3 börtöntöltelékre van bízva az életem de remélem hogy most nem romlikell a kapu nem úgy mint múltkor - nem kell tudom az utat - és ott hagytam - minek egyáltalán minek újra meg újra meg újra ugyan azt a tesztet végezni miközben az eredmény nem változik - már SCP-173 cellája előtt voltam csak 1 D-osztályút hoztak - de én mondtam ártatlan vagyok nem én voltam - és az őr közben ott hagyott minket - se baj csak 1 hónap és szabad vagyok - ennek a mondatnak a hallatán elnevetem magam - bocs de ez akkora nagy hülyeség - ekkor megsértődött - bocsde miért is? - akormár éreztem hogy ez az első napja - mert ez nem ígéret hanem fogadás a kutatók fogadnak valamibe hogy te hamarabb purcanszki 1 hónapon belűl - igaz kegyetlen de igaz - és te ezt honnan tudod? - na most fog bekatanni - mert már 34 éve vagyok itt - ekkor be pánikolt - kell lennie kiút nak mindig van kiút - tipikus újonc - csak egy van és az a túlvilág - a kapu meg mögötünk meg kinyilt - egy hasznos tanács enél ha élni akarsz ne pislogj csak nézd és semmi mást ne csinálj - megfogtam egy felmosót és elgezdtem felmosni eltelt 1 perc már hallottam a nyak csigolyák ropanását - sosem birlyák ki 1 perc alatt - csak néztem és mostam. Eltelt 1 óra de még mindig néztem őt pislogás nélkül mert itt van szorosan mellettem ezért csak az egyik szememet csukombe és váltogatom de inkább hunyorítok mert úgy látom és nem szárad ki a szemem és nem kell váltogatnom de ne túlságosan. Elvégeztem a takarítást éppen jeleztem az őrőknek  hogy nyisákki. Eltelt 2 perc mire kinyitották kimentem és visszamentem a szóbába Connor telefonált valakivel de nem érdekelt inkább hagytam és elmentem az ebédlőbe és kajáltam valamit mindenki beszélgetet valakivel úgyhogy visszamentem megint megjelent egy őr- Dr. John azt mondta hogy meny most SCP- 096 celájába takarítani - felrugom a Plútóra ezt a gyereket most SCP-096 celájában voltam takarítottam és csak takarítottam de ő meg gubaszt a sarokban és csak sír és sír nem nézek rá mert SCP-173 ellentéte ha nézem akkor fog bepöceni és akkor szószerint egy fém ajtó nem álítjameg a sebessége az ember távolságától füg és ha elkapja brutálisan széttépi az SCP név kívül mi úgyhívjuk hogy szégyenlős srác(shy guy) vagy dráma királynő nem értelmes ezért nyugodtan raktak egy belűlről is egy ajtó gombot nem tudja kinyitni úgy hogy otthagytam sírni nála ez természetes ha nyugodt akkor sír deha bepöcen akkor ordít és akkor neked véged csak ha te néztél rá. Vissza mentem a szóbámba pihenni. de azt láttam hogy Connor keres valamit az ágyamnál - mit keresel az ágyamnál?- Connor felugrot ietében - oh szia Dave én csak arra voltam kiváncsi hogy mit rejtegetsz abba a táskába félig ébren voltam hogy lássam azt a titkot - Connor abban tartom a.....taknyos zsepit szóval jóbb ha békén hagyod ekkor megint jőn egy őr Dr.jhon azt mondta hogy most menj kitakarítani SCP-049 celáját- ekkor már ideges voltam - énmeg azt mondom Dr.jhonnak hogy bassza meg magát mert én márkezdem unni hogy ráncigál engem mintegy bábút-. Az őr elment én meg mentem a tesomhoz takarítani mikor az kapuhoz értem akkor megjelent egy tudos - meg kaptam az üzenetét Mr.Dave- már sejtettem hogy ez Dr.Jhon - miért én kellek magának miért nem Connor ő úgyis halhatatlan és én meg nem- a kapu már nyílt - mert ez a büntetése hogy engedéj nélkül lépetbe a labórba de ez az utolsó hely és már letelt a büntetése örüly hogy nem neutronizátuk mint az ősszes keter rangu SCP-t - ja igen a keter rangu SCP-k azok akikk nagyon veszélyesek az embere ezért meg kell őket semisíteni de a felét aligtudják ezért csak probálják. Bementem a tesóm SCP-049 örült hogy újralát de gyorsan jeleztem hogy figyelnek minket ezért viselkedjen természetesen a védő felszerelést meg magamon kellet hordanom az íréntése miat - majd este beszélünk és egyébként még egyszer köszönöm a ruhát -sutogttam az arcomat meg jóbban eltakarva nehogy lásák hogy mozog a szám mert ha látják akkor meg elkezdenek fagatózni és a végén meg kiderül hogy a testvérem. Eltelt páróra végesztem a takarítással kimentem és vissza szaldtam a szobába nehogy Connor mégis csak meg akarja nézni a "taknyos szebkendöket" és jó sejtettem Connor már a kezében tartotta a táskát éppen nyitotta volna ki de közbeléptem ki kaptam a kezéből a táskát és felvettem - ha sehol nem hagyhatom főleg melleted akkor magammal visszem minden hova- Connor már sejtvalamit - az előbb azt montad hogy taknyos zsebkendő van szóval akkor te hazudtál szóval kiengesztelésűl meg kell mondanod mi van abban a bőrtáskában- gondolkodás nem kellet rávágtam hogy- nem- és ott hagytam a sajátlevében fortyogni. bementem az étkezőben mindenki engem nézet mert mindenki felismerte a bőr táskát ami az oldalamon lógót az egyik D-osztályú ide jött. Egy ideig bámult de végül csak megszólalt - honnan szereztél ilyet, tudod mit ezt elveszem - épen nyúlt volna érte de egyből rácsaptam a kezére - azt majd lesheted - megint megpróbálta de ezúttal más módon elővet egy kést és megvágta a kezemet. Ekkor már tétováztam nekirohantam és a kését bele szúrtam a vállába és otthagytam a másik is elővet egy kést és a hátamba szúrta ami kimondottan fájt tudtam egyből begyógyul ki vettem és nyomtalanul eltűnt a sérülés ekkor már mindenki elkezdet félni mert azt hitték hogy egy SCP vagyok de az nem értem hogy miért. Connor is tud ilyet csak másmódon de tőlem miért amikor elfordultam mindenki eltűnt még az is aki elakarta lopni a táskámat. Elvettem a kajámat ami a kedvencem pörkölt nokedlivel és uborkával de 2 őr megfogta a karom és egy szobába vezetett ahol egy tudós várt engem - üdv Dave halom problémád akadt az ebédlőben, miért? - ere egyszerű volt a válasz - mert egy D- osztályú nem hagyott enni és nekem ugrott én csak megvédtem magam, elmehetnék végre kérem - egy hosszadalmas csend után meg kaptam a választ - igen de legközelebb kerüld a bajt mert nem akarom elveszíteni az alanyaimat köztük téged elég ha a teszt őlmeg de azonkívül senki sem halhat meg, megértetted? - bólintottam és ott hagytam a "kedves" tudóst és amikor bezárúlt az ajtó beintettem neki vissza mentem a szobámba és az oldal táskát meg a párnámalá dugtam és ledőltem pihenni.