Jimin sietősen kapkodta lábait egymás után a sötét folyosókon, azon az útvonalon amit kijelöltek a diákok - inkább rabszolgák - számára a belső kör tagjai. Félt. Félt, ugyanis ha rájönnek a késésre, annak nagyon csúnya következményei lesznek.

Félve nyitott be a tanteremnek nem nevezhető ám mégis annak használt hatalmas, ablakok nélküli helyiségbe. Minden szem rászegeződött és ekkor már tudta: hatalmas bajban van.

Ha nem lenne elég az a fajta kínzás és terrorizálás amit eddig kapott, mostantól azok a hétköznapi dolgok amiket a mai napig megengedtek számára újra meg lesznek vonva tőle. De nem akármilyen hétköznapi dolgokról beszélünk, hanem a legegyszerűbbekről, mint a szabadság, a barátok, a mobiltelefon és a szülők.

Mert ez a Szcientológia.

Egy intézet, ami külső szemmel egy iskolának látszik, amiről az emberek azt hihetik: Az idejáró gyerekeknek remek sorsuk és csodálatos tanáraik vannak.

Tévednek.

Amit hallanak vagy látnak, mind hazugság.

Egyedül az itt dolgozók tudják, hogy mi is ez a hely pontosan.

Még Jimin sincs tisztában vele, csupán annyit tud: Ha nem teszi azt amit parancsolnak, szorul a hurok.

Mindezeket pedig egy hatalmas és láthatatlan, csak a belső kör tagjaival érintkező és kommunikáló Nagy Testvér szabja meg.

Ugyan olyan ember mint mindenki más.

De hatalma van.

Mert a Szcientológián ha nincs hatalmad csak egy hálátlan, mocskos, tiszteletlen és önző patkány, egy féreg vagy akinek meg kell tanítani mi is az engedelmesség.

És jelen pillanatban, mikor Park Jimin betette a lábát az osztályterembe, megpecsételődött a sorsa. Elkésett.

Megszorult az a bizonyos hurok.

Ahoy guys!

Boldogságos Új esztendőt!:)) ❤

Remélem tetszeni fog majd nektek ez a YoonMin fanfiction. ^^
Nem ígérek semmit - tanulva az előzőekből - de igyekszem és rendszert próbálok majd kiépíteni.
Hwaiting guys, véleményt szívesen fogadok! :)