Az éjszaka förtelmes volt Madisonnal. Az ágy legeslegszélén feküdtem, hogy Madison egyáltalán ne érjen hozzám, mert nem akartam vele eleve egy ágyban aludni. De azért a földön mégsem aludhattam, az hogy nézett volna már ki? Viszont mondhatni azt, elfogadható volt így aludni, még akkor is, hogy alig aludtam többet hat óránál. Rengeteget szenvedtem, mire sikerült elaludnom, mivel kényelmetlen volt összegörnyedve feküdni az ágy szélén.

Amikor mindenki fent volt már, elmentünk szemetet és elhalt növényeket szedni, hogy széppé varázsoljuk a kertet, amit az áradás elborított. Állítólag Ocean Park anyukájának vagy nagymamájának - a jó ég se tudja, mivel fogalmam sincs ki ez - a kertje ez. Finnerty tanár úr össze is hívta a diákokat, hogy elmondja a tudnivalókat.

- A mai feladatunk az lesz, hogy ezt a kertet olyan széppé varázsoljuk, mint amilyen az áradás előtt volt. - mondta a férfi, mi pedig figyelmesen hallgattuk. - Jutalmatok a büszkeség és az értékes tudás, hogy segíthettetek egy közösségnek.

- Hűha... - hallatszott fel mögöttem egy elégedetlen hang. Hátra fordultam, és Travisszel találtam szembe magam, mivel meglehetősen közel állt hozzám. Amikor meglátta, hogy hátra fordulok, rám mosolygott ravaszul, mire én megforgattam a szemeimet.

- És pluszban kaptok még egy óra kimenőt villanyoltás előtt. - tette hozzá Alex tanár úr, amire már sokkal lelkesebb lett mindenki.

Mi Min Hóval összedolgoztunk. Néha-néha láttam Kittyt is, aki szintén szorgosan dolgozott. Bánt, hogy összevesztem vele, mivel nem érdemelte meg. Emiatt arra is ráfáztam, hogy nem aludhatok vele egy sátorban. Nem tudom, ő eleve Yurival akart aludni, vagy csak azért alszik vele, mert velem összeveszett? Viszont én ki akarok vele békülni, mert nem szeretem, ha haragban vagyunk, úgyhogy majd beszélek vele, ha ezzel végeztünk.

- Segítsek? - kérdezte tőlem Travis.

- Nem, de köszi. - ráztam meg a fejemet, miközben gereblyéztem tovább.

- Nagyon jól áll a kezedben az a gereblye. - mondta, mire hirtelen megálltam, és ránéztem.

- Tessék? - vontam fel a szemöldökömet. - Jól áll a kezemben a gereblye?

- Igen. - bólintott. - Olyan aranyosan csinálod.

- Inkább fogd be és csináld te is a dolgod, Travis. - jelent meg a fiú mögött Min Ho.

- Nahát, Min Ho. Hogy vagy, haver? Mi újság a csajokkal? - kérdezte Travis, mire a koreai fiú mellém lépett, és átkarolta a vállamat. - Ó... Szóval ő a barátod, Abigail?

- Igen. - vágtam rá, mire Min Ho alig tudta elrejteni meglepettségét, hogy Travisnek ne tűnjön fel, ahogy meglepte ez a válaszom.

- Min Ho, nem is mondtad, hogy a kis vörös a te barátnőd. - nézett rá a nőcsábász a mellettem állóra.

- Talán kellett volna? - vonta fel a szemöldökét.

Travis már szólásra nyitotta volna a száját, amikor félbeszakította az a mondat "Itt van Ocean Park". Mi is odanéztünk, és egy kék autót láttunk meg. Egy koreai srác lépett elő, mire mindenki sikoltozni kezdtünk. Min Ho és én egymásra néztünk, majd együtt elindultunk oda, ahol a többiek is voltak. Madison már szokásosan lefoglalta magának a híres sztárt, ahogy általában szokta. Viszont így sikerült jobban megtudnom, kié ez a kert, mert eddig nem voltam tisztában azzal, hogy ki ez a pasas. Azt vágtam, hogy valami híresség, de nem sokat hallottam róla, de megtudtam, hogy ez a nagymamája kertje, nem pedig az anyukájáé. Ez pedig akkor bizonyosodott be jobban, amikor egy idős hölgy is kiszállt az autóból.

- Üdv! Édesanyám, Dami üdvözletét küldi önnek, Mr. Park. - merészkedett oda Min Ho is, én pedig mosolyogva figyeltem.

- Dami... Az édesanyád rendkívüli nő! - mondta teljes ámulattal Ocean Park, mire a koreai fiú mosolyogva bólogatni kezdett, miközben mellkasára tette a kezét. - Nem mesélte, amikor összefutottunk a Sundance-en? Megmelengetett engem egy fázós éjszakán.

- Már elnézést? - ráncolta a szemöldökét Min Ho, de a pasas már nem figyelt, mert a rajongóival volt elfoglalva. Én ezen csak jót nevettem.

- Hát ez furi volt. - löktem vállon, mire ő csak a fejét csóválta.

Miután megvoltunk a takarítással, visszatértünk a sátrainkhoz. Igazából szabad elfoglaltság volt, de nekem muszáj volt lepihennem és átöltöznöm, mert leizzadtam és az éjszaka nem sokat aludtam, így elfáradtam. Csak aztán eszembe jutott, hogy kéne beszélnem a testvéremmel, ezért elvetettem a pihenést és inkább Kittyék sátra felé vettem az irányt.

- Kitty, beszélhetnénk? - kérdeztem bátortalanul.

- Persze. - bólintott, majd beljebb hívott.

- Figyelj, nagyon sajnálom, hogy olyan csúnyán viselkedtem veled tegnap reggel. - sütöttem le a szemem, és a cipőm orrát kezdtem kémlelni.

- Én voltam a hibás, amiért nem mondtam el neked. Megbeszéltük, hogy mindig mindent elmondunk egymásnak és...

- Nem, nem! - szóltam közbe. - Igazságtalanul viselkedtem, mert én sem mondtam el mindent.

- Min Ho. - mondta ki Kitty, mire rákaptam a tekintetem.

- Honnan...? - akadt el a szavam.

- Ugyan már, pont engem akartok becsapni? - nevetett fel. - És egyébként is, túl látványosan csináljátok és rosszul titkoljátok.

- Uram isten. - temettem az arcom a tenyerembe, miközben a fejemet ráztam.

- Ekkor gondoltam azt, hogy ha már nem mondtad el, akkor biztos meg volt rá az okod, mivel nem tartozik rám. Ezért titkoltam el én is Dae-t. - vonta meg a vállát a tesóm.

- Azért nem mondtam el, mert attól féltem, hogy elleneznéd. - mondtam ki az igazságot, mire ő a szemöldökét ráncolta.

- Miért ellenezném? - nézett rám értetlenül.

- Mert te nem vagy - voltál - jóba Min Hóval, ezért azt gondoltam, hogy ki leszel akadva. - magyaráztam.

- Jaj, dehogy! Amúgy is, nekem nincs beleszólásom abba, hogy kivel vagy és kivel nem. - mosolygott rám.

- Akkor szent a béke? - kérdeztem boci szemekkel.

- Szent a béke! - öleltük meg egymást. Ekkor jött egy értesítő a telefonomon. Megnéztem, amikor láttam, hogy Min Ho írt, mire elmosolyodtam.

"Gyere a sátramba, van egy kis meglepetésem."

- Ő írt? - kérdezte Kitty, mire bólogatni kezdtem.

- Igen. Azt írja, van egy meglepetése a sátrában. - néztem rá a lányra, aki szintén elmosolyodott.

- Éreztem én, hogy jó ember ő legbelül. - mondta, mire vállon csaptam.

- Nem csak legbelül. - ráztam meg a fejemet.

- Jól van na. De most eredj! Nézd meg, mit tartogat számodra. - hesegetett, én pedig bólintottam, és sietni kezdtem a sátor felé.

Amikor odaértem, és beléptem a sátorba, még a lélegzetem is elállt. Gyertyák világítottak mindenhol, az ágyon rózsaszirmok, melyek szívet formáltak és a kedvencem, csokis eper volt az asztalon.
Beljebb sétáltam, hogy jobban körül tudjak nézni. Egy kis dobozkát is találtam, amin egy cetli volt.

"Nyisd ki"

Ez állt mindössze rajta. Én pedig mi mást tudtam volna tenni, mint kinyitni. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne, mitől a szavam is elállt.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. - lépett mögém Min Ho, miközben a derekam köré fonta a karjait.

- Ez csodálatos! - ámultam és bámultam. - Ez az egész!

- Akkor tényleg tetszik. - puszilta meg az arcom.

- Az nem kifejezés! - fordultam vele szembe.

- Feltehetem? - kérdezte, a nyakláncra mutatva, mire bólintottam, és a kezébe adtam az ékszert. A fiú finoman kitűrte a hajamat a nyakamból, majd feltette a nyakláncot. - Gyönyörű!

- De mégis miért kapom? - néztem rá csillogó szemekkel.

- Mert fontos vagy nekem! És te voltál az, aki ráébresztett arra, hogy én többet szeretnék. - mondta, mire a szívem hevesen kezdett dobogni.

- Többet? - tátottam el a számat.

- Úgy érzem, hogy készen állok egy igazi kapcsolatra, ezért... - vett egy mély levegőt. - Abigail Song-Covey, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? - tette fel a kérdést, én pedig a szám elé kaptam a kezem.

- Igen... Úristen, igen! - legyeztem magam a kezemmel. Azonnal megöleltem őt, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Úristen, te jó ég... olyan hihetetlen ez az egész. A fiú, aki a világot jelenti nekem most megkért, hogy legyek a barátnője. Ennél csodálatosabb napot el sem tudtam volna képzelni. Amilyen rosszul kezdődött, úgy látszik, hogy olyan jól is fog végződni.

Min Hóval elmentünk utána a tengerpartra sétálni, ahol levetettük a cipőinket és mezítláb sétáltunk kézen fogva. Végre ettől a naptól kezdve már nem kell senki előtt titkolnunk, hogy szeretjük egymást, hanem most már nyilvánosan is ölelkezhetünk és csókolózhatunk, mint bármelyik másik szerelmespár.

Min Ho hirtelen megállt, én pedig érdeklődve fordultam felé. Már kérdezni akartam tőle, hogy mi a baj, amikor a kezemnél fogva odahúzott magához, az ajkait pedig az enyémekre tapasztotta. Én a kezeimet beleakasztottam a nyakába, miközben a nyelvemmel bejutást kértem a szájába, amit ő örömmel engedett. A fiú a derekamról lecsúsztatta a kezét a fenekemre, amire rámart, a számat pedig egy kisebb sóhaj hagyta el. Min Ho elmosolyodott, és kitűrte a pólómat a farmeromból, majd meg is szabadított tőle. Így hát én is levettem róla a pólóját. Csakhogy én tovább folytattam ezt... A kezem lejjebb vándorolt, és kicsatoltam az övét, kihúztam azt a nadrágjából, majd a homokba dobtam. Ezt pedig ő is megtette, és megszabadított a nadrágomtól, így már fehérneműben álltam előtte. De aztán Min Ho kikapcsolta a melltartómat, és a pántját lesimította a vállamról, így az leesett.

A fiú lefektetett a homokba, majd fölém kerekedve elkezdte végig csókolni a testem. A csókjai egyre jobban fokozták az élvezetet, ahogy lejjebb és lejjebb ért. Aztán a hasam aljától a mellkasomig végig húzta a nyelvét, mire hátra vetettem a fejemet, ő pedig rátért a nyakamra. Közben kezével végig simított a testemen és a melleimen, én pedig beletúrtam a hajába. Egyszer csak Min Ho rám nézett, mire vágyakkal csillogó szemekkel néztem rá.

- Akarod? - kérdezte, én pedig mi mást tudtam volna tenni, mint bólintani. Akartam őt, az övé akartam lenni. Úgy éreztem, hogy most már készen állok rá és nem fogom megbánni.

A fiú lassan lehúzta rólam a bugyit, azután pedig a saját alsógyatyájától is megszabadult. Újból fölém hajolt, a kezével megtámaszkodott a fejem mellett, majd éreztem, hogy finom mozdulattal belém hatol. Felszisszentem egy pillanatra a fájdalomtól, ami élesedett, amikor ő egyre beljebb került bennem.

- Abbahagyjam? - nézett rám aggodalmasan. - Ha fáj, akkor nem csinálom tovább.

- Ne. - ráztam meg a fejem, majd nagyot nyeltem.

- Szólj, ha nagyon fáj és akkor abbahagyom. De óvatos leszek, ígérem! - mondta, aztán lágyan megcsókolt, miközben éreztem, hogy a fiú csípője mozogni kezdett.

A tempó lassú volt, hogy meg tudjam szokni, és próbált óvatos lenni amennyire csak lehetett, hogy ne okozzon nagy fájdalmat. Tudtam, hogy az első közösülés nem az élvezetről szól, mert fájdalommal járhat, de egy kis idő után már kezdtem hozzászokni. Ilyenkor Min Ho nagyobbakat kezdett lökni rajtam, amikor az első nyögés is elhagyta a számat. A körmeimet belemélyesztettem a fiú hátába, mire ő is felnyögött.

Ekkor hirtelen fordult a helyzet. Min Ho átfordított, így én kerültem felülre, ő pedig alulra. Csak én nem igazán tudtam, hogy mit is kéne csinálnom. Totálra elvörösödtem, hiszen sosem csináltam még ilyet. Ő pedig észrevette ezt, így a kezével rásegített, és elkezdte a csípőmet mozgatni. Amikor már kezdtem ráérezni a dologra, akkor elengedett, miközben egy hangos sóhaj elhagyta a száját.
A fiú felült, körbe ölelte a hátam, én pedig az ő nyakát, amibe beletemettem az arcom. Aztán Min Ho rámart a melleimre, majd elkezdte csókolgatni őket, mire a hajába túrtam. Majd éreztem, ahogy a koreai fiú izmai megfeszülnek, miközben felsóhajt, amire én beleharaptam az ajkába. Kiszálltam az öléből, aztán pedig eldőltünk egymás mellett a homokban, és összebújtunk.