Eltelt a cshuszoki szünet is és a hétvége is. Túléltünk egy unalmas semmittevést és egy tanulószobát szombaton, ezek után már semmi nem állhat az utunkba. Kitty és én továbbra is nyomozunk anyu és Yuri anyjának múltja után, amihez maga Yuri is csatlakozott. Ahhoz képest tök jó hármast alkotunk, ami rendesen meglepett. Yuri egy kellemes csalódás volt számomra és egész jól kezdünk kijönni.

Hárman éppen matek órára tartottunk, amikor Min Ho jött velünk szembe. Leszólított, de közben úgy tett, mintha a sulival kapcsolatban kérdezne. Annyira rossz, hogy titkolóznunk kell, de egyelőre nem tehetünk mást, mert Kittyvel kéne beszélnem. Bár szerintem most már annyira nem ellenezné, viszont sosem lehetek elég biztos semmiben - még akkor sem, ha a tesómról van szó.

- Megőrülök érted... - suttogta a fülembe, mire engem kirázott a hideg.

- Én is érted. - néztem bele mélyen a szemébe, mire ő elmosolyodott.

- Mikor fogjuk abbahagyni a titkolózást? - kérdezte, de én lesütöttem a szemeimet.

- Nem tudom, Min Ho. - ráztam meg a fejem. - Én sem szeretnék már, de nem találtam még alkalmas időt, hogy elmondjam Kittynek.

- Szólj, ha elmondod neki. Viszont most megyek órára, később találkozunk. Szeretlek! - adott egy gyors puszit az arcomra, majd elsietett. Nekem még feleszmélni se volt időm, mert teljesen lefagytam attól, amit mondott. Szeretlek... El sem hiszem, hogy ezt mondta nekem. Ez a szó most a világot jelentette nekem.

Na de várjunk... Várjunk csak, várjunk csak... Hogy mondom el Kittynek azt, ami köztem és Min Ho között van? Hiszen nem vagyok a barátnője. Azt pedig nem mondhatom a tesómnak, hogy csak csókolózunk, meg egyszer majdnem lefeküdtünk. Totál ki lenne rám akadva, ha elmondanám neki, hogy együtt fürödtünk a buli estéjén.

Amikor beléptem a terembe, Kitty mellett foglaltam el a helyem. Ő érdeklődő tekintettel fordította felém a fejét, mire én a vállamat vontam, ezzel jelezve, hogy nem tudom, mit akar. 

- Min Ho mit akart tőled? - kérdezte kíváncsian, mire én hatalmas levegőt vettem. 

- Sulival kapcsolatban kérdezett. - feleltem, a testvérem pedig összeszűkítette a szemeit. - Most mi van?

- Tetszik neked? - tette fel a kérdést, amire majdnem félre nyeltem. 

- Nekem? - mutattam magamra meglepetten. 

- Nem baszki, nekem. Szerinted nem látom a kerítőnői szememmel? - csóválta a fejét. - És szerintem neki is tetszel.  

- Neki? Ugyan már. - nevettem el magam. - Ha nekem tetszene is, Madison állandóan rajta lóg. 

- De neki nincs Min Hóval komoly szándéka. - jelentette ki mindent tudóan, mire én csak pislogni tudtam. Kittynek ez valami különleges képesség lehet, tényleg a zsigereiben van. 

- Te jó Isten. - csóváltam a fejemet. Ekkor belépett a tanár az órára, a társaság pedig egyből elhallgatott. 

ꕥꕥꕥ

Ebédnél nem ettem, mivel nem volt számomra kedvező a kaja, így elmentem gyorsan a kisboltba, hogy vegyek valamit magamnak. Azonban volt ott még valaki, akit a hátam közepére sem kívántam. Travis... A fiú még a buliból.

- Abigail, micsoda meglepetés! - jött felém kitárt karokkal. 

- Nahát, Travis. - próbáltam egy mosolyt erőltetni, az arcomra, mivel nem akartam bunkó lenni. 

- Jössz majd kempingezni te is? - kérdezte, mire én a szemöldököm ráncoltam. 

- Világosíts fel, kérlek! - néztem rá értetlenül. 

- Jövő héten megy az osztály két napra kempingezni a természetbe. Sátrakban alszunk meg ilyenek, tudod. - mondta nagy beleéléssel.

- Persze, tudom, hogy milyen egy kemping. Csakhogy én nem tudtam róla, hogy lesz. - ráztam meg a fejemet.

- Akkor nektek még biztos nem szóltak. - húzta el a száját, miközben vállat vont. - De amúgy jössz?

- Ha szólnak, akkor igen. - bólintottam.

- Királyság, akkor majd ott tali. - kacsintott rám, majd elment. Hát ettől még az étvágyam is elment, inkább nem eszek. Úgyhogy fogtam magam, és kimentem a boltból, majd elindultam vissza a suliba, mielőtt lekések a hatodik órámról. 

Ez a Travis az idegeimre megy. A bulin is rám volt szállva, alig tudtam lerázni magamról, erre még a boltban is összefutok vele. Remélem, hogy a kempingezésen nem fog rajtam lógni, mert akkor biztos, hogy az első fára feltűzöm ruhástól és akkor majd nem tud utánam koslatni. Akinek megesik a szíve rajta, az majd leszedi. 

Visszaérve a suliba, rohantam az órára, mert már majdnem késésben voltam. Csakhogy szédültem, mint a rohadt élet, mivel ma még semmit nem ettem és a lelkemet is kifutottam az iskoláig, hogy visszaérjek. Szó szerint úgy estem be fizikára, mert majdnem elájultam az ajtóban. Min Hóval volt közös órám és Kittyvel. A fiú arcára meglepettség és aggodalom ült ki, amikor meglátott, de egy mosollyal és egy biccentéssel jeleztem, hogy minden rendben van. Leültem Kittyhez, mivel megbeszéltük, hogy együtt fogunk ülni. Ez Min Hónak sem okozott gondot, mert már vele is megbeszéltem. 

- Eljössz velem valami kajáért? - nyaggattam Min Hót órák után. - Ma még nem ettem.

- Eljövök, ez nem kérdés. De miért nem ettél ma? Délután háromnegyed három van. - nézett rá az órájára. 

- Mert az ebéd nem volt jó, a koleszban pedig üres a hűtő. Voltam boltban, de nem tudtam venni kaját, mert az a Travis elvette az étvágyam. - csóváltam a fejemet. 

- Travis? Travis Bolton? - kérdezte, mire megvontam a vállam.

- Nem tudom a vezetéknevét, csak azt, hogy Travis. 

- Világosbarna hajú és zöld szemei vannak? - írta körül a fiú kinézetét, én pedig hevesen bólogatni kezdtem. 

- Igen, ő az. Talán ismered? - ráncoltam össze a szemöldököm. 

- Nagyon is, ezért jobban jársz, ha nagy ívben elkerülöd. - mondta teljes komolysággal, úgyhogy biztosan nem jókedvéből figyelmeztetett. 

- A bulin szólított le, de én már ott láttam rajta, hogy a szeme se áll jól. - ráztam meg a fejem. 

- Teljesen jól mondod. - bólogatott. - Viszont, ha egy ujjal is hozzád ér, letöröm a kezeit. - erre elmosolyodtam, majd adtam egy csókot ajkaira, mire ő egyből a derekamra vezette kezeit. 

- Csak nem féltékeny vagy? - suttogtam ajkai közé, a fiú pedig beleharapott az alsó ajkamba. 

- Ez nem csak féltékenység, az a srác játszik a lányokkal. Én pedig nem fogom hagyni, hogy téged is az ujja köré csavarjon. - döntötte neki a homlokát az enyémnek. 

- Nem is tudna. - néztem bele mélyen a szemeibe, majd lenéztem az ajkaira. - A tiéd vagyok és te az enyém! 

- A tiéd vagyok és te az enyém! - ismételte el, majd mind a ketten elmosolyodtunk. 

- Ma azt mondtad nekem, szeretlek... És én is szeretlek! - csókoltam meg újból, aztán pedig szorosan magamhoz öleltem őt. Úgy szorítottam Min Hót, mintha sosem lenne holnap, akit már soha nem akarok elengedni. Ő is körbe ölelt a karjaival, az arcát pedig a nyakamba temette.