Alig öltöztem fel és siettem utána de neki semmi nyoma.
Harry ne hagyj el kérlek!
Anyut is hívtam aki szintén nem vette fel.Miért ilyenkor nem veszi fel nekem senki?
Mivel a sulit említette így felöltöztem normálisan és mentem a suliba.
Zayn a bejáratnál cigizett és mikor rám pillantott azonnal eldobta a csikket és felém tartott.
-Mi ütött Harrybe?
-Tegnap még semmi baja nem volt.-motyogtam-Azt se tudta reggel,hogy ki vagyok.
-Tudom Em.Azzal jött hozzám,hogy nem emlékszik de reggelre egy terhes csajnál ébredett.-megráztam a fejem.
-Zayn.Én ez már nem megy.
-Hé.Semmi baj.Megoldjuk,jó?-simogatta az arcom.-Mi történt ami miatt ez van?
-Nem tudom.Tegnap...volt egy kisebb balesete és az orvos annyit mondott,hogy enyhe agyrázkódása van.
-Hát ezek szerint ez nem annyira enyhe.-zavartan néztem Zaynre de tudtam,hogy igaza van.Bementünk az épületbe azon belül is az előadóba,mert ott lesz óránk.
Harry a régi barátaival üldögélt akik nagyon furcsán néztek rá.
-Ebbe mi ütött?-állt mellénk Jen.
-Agyrázkódás?-Zayn hangja volt most a legbizonytalanabb hang amit hallottam.
Harry rám pillantott és meglepődött.
Persze én leültem a szokásos kis helyünkre.Nem számítottam rá,hogy mellém csapódik.
-Terhes vagy és suliba jársz?
-Harry neked meg baleseted volt és nem emlékszel semmire?-pont ugyanolyan hangnemben kérdeztem az egész kis kérdésem ahogy ő.
Furcsán nézett rám.Szeretem őt de most annyira elegem van,hogy megtudnám folytani.Pedig nem tehet róla.
-Amúgy Harry vagyok.
-Tudom.-bólogattam.
-Okéé....vágom terhes vagy és és goromba,bocs a zavarásért.-kuncogott majd elült.
Megráztam a fejem és Zaynékre néztem.
-Oké.El kell csalni az orvoshoz.
-Csald én belefáradtam az egész mindenbe.-sóhajtottam.
-Em.-nézett rám Jen.-Megoldjuk.
Az összeomlott életem ennél szarabb már nem is lehetne.
Nem tudom a többiek sikerrel jártak..de én otthon ültem és tanultam.
Csak reménykedni tudtam,hogy minden a helyére áll.
De azonban Harry nem volt sehol én meg megörültem.
Tudtam ennek itt és most vége.
De ha már vége akkor legyen ennek az egésznek úgy vége ahogy kezdődött.
Zaynek írtam vagy ötször hátha mégis sikerül neki rávennie Harryt.
Nem válaszolt.Kétségbeestem.
Akkor még jobban mikor meghallottam,hogy valaki a csengőre feküdt.Az ajtót szaladtam kinyitni.
-Igen?-nyitottam ki.Harry ott állt az ajtóban és ő is pont olyan zavarodottan festett mint én.
-Mindent elmondtak és voltam orvosnál.Oh te jó ég.Em segíts.-ölelt magához miközben megéreztem sós könnyeit lefolyni.
A szívem darabokra hullott.
Ott álltunk egymást ölelve miközben én már azt hittem vége ennek az egésznek.
De azonban nem így lett.Harry visszajött hozzám és úgy ölelt mint soha senki.
Addig öleltem ameddig meg nem nyugodott.Mikor megéreztem,hogy már nem reszket az ijedtségtől elváltam,hogy a szemébe tudjak nézni.
-Jól vagy?-suttogtam.
-Jól.-bólintott és a hasamra vezette a kezét.-És ti?
-Mi is kicsim.-simogattam a fejét.
-Kaptam valami gyógyszert.-húzott beljebb és bezárta az ajtót.
-Sűrűn kell szedd?
-Igen.De már szedtem be belőle és igazából Zayn egy csomó mindent mesélt és elkezdtem amolyan dolgokat látni és érezni.A doki szerint nem komoly a baj ez pár napos max.
-Jó.Azért jól rám ijesztettél.
-Tudom.Sajnálom.-simogatja hátamat.-Szeretlek Em.
-Én is Harry.Ne hagyj el kérlek többet a babánk se szeret az apukája nélkül lenni és én se.-sóhajtottam könnyes szemekkel.
-Sss.Nem hagylak.Semmi baj kicsim.-ölelt magához szorosabban.
Sosem gondoltam volna,hogy majd valakihez ennyire ragaszkodni fogok,hogy az a valaki a világot fogja nekem jelenteni.
Azt sem gondoltam volna,hogy majd ő lesz az aki a világot fogja nekem jelenteni.Életem szerelme.Mikor megpillantottam sokkal többet éreztem abban a percben.Valami kézzel meg nem foghatót.Valami olyat amit még én magam sem tapasztaltam meg.
Sosem voltam szerelmes aztán jött ő.
Az ő zöld szemeivel,göndör hajával és az eszméletlen lelkével.
Csak néztem őt ahogy lassan alszik el mellettem és közben annyi mindent felidézett bennem.De egyetlen egy dolgot nagyon,hogy én mennyire is akartam,hogy ez így legyen.

Utolsó előtti💔