Sóhajtottam és felálltam.
Tudom,hogy most nem gondolkodik józanul.
-Jól van.Én lefekszek aludni.-suttogtam.
Így is tettem.Fáradt voltam már.Nem volt kedvem egy veszekedéshez.

Reggel már az ő ölelő karjai között ébredtem.
Az ölelő karok között amik azért vannak,hogy jól elbújhassak köztük.
Adtam egy puszit a szájára és csak néztem ahogy a szemeit lassan nyitogatja.
-Szóval menjek haza?-másztam rá mire elvigyorodott.
-Igen.Össze is pakolok neked Emilia ha kell.-simította a kezét az arcomra.
-Pakolj Harrod's.
-Emenaa....-nézett rám egy önelégült vigyorral.
-Szeretlek.-bújtam a nyakába.
-Én is.Nagyon nagyon szeretlek.-ölelt át amennyire csak tudott.-Elmehetnénk valahova.Úgyis szombat van.
-Jó.-bólintottam izgatottan.
-De előbb vedd be a gyógyszereket.
-Megyek apu.-kuncogtam.Bevettem őket majd elvégeztem a reggeli teendőimet.
Harry is ezt tette de közben folyton engem nézett,hogy minden rendben e.
Miután kényelmesen felöltöztünk,Harryvel elindultunk autóval a közeli erdőbe.
Kijelölt utakon mentünk.Nagyon jót tett,hogy megtudtunk beszélni olyan dolgokat amik szerintem fontosak voltak.
Fontos,hogy Harryvel úgy tudjak kommunikálni,hogy érezze a törődésem.
Tudom miken ment keresztül.Örültem,hogy mindenbe beavat így tudja,hogy nincs egyedül,mert én itt vagyok neki.Tudtam,hogy ezért fél annyira.Már az anyját elveszítette....
-Szóval akkor most megfogsz halni?-ült le a földre és óvatosan az ölébe húzott.
-Nem fogok szerelmem.Ez nem halálos.
-Em.Te vagy a mindenem.Nem akarlak téged is elveszteni.-sóhajtott miközben jobban átölelt.
-Nem fogsz.Annyira szeretlek.
-Nagyon szeretlek.-csókolt meg.
Még többet sétáltunk de mivel későre járt így elmentünk enni és vissza haza.
Felvettem Hazza pólóját és az ágyba bújtam.
A telefonom csörögni kezdett.Azonnal felvettem.
-Igen?-szóltam bele.
-Jó estét!Mr.Lewis vagyok.
-Oh Mr.Lewis.Gond van?
-Valami elkerülte a szemem a labor vizsgálatokon.Annyira figyeltem,hogy nincs e más betegsége ami a rohamot okozhatta,hogy elkerültem egy egészen picike dolgot.
-Micsodát?-kérdeztem egyre idegesebben.Harry a fürdőből kijött és engem kémlelt.
-Nos hát kisasszony,maga terhes.-mondta mosolygós hangon.-Gratulálok.Ha bejön holnap akkor a kollégám fogadja a nőgyógyászaton.-a szemem kikerekedett és csak néztem.
-Rendben.Köszönöm.
-Viszontlátásra.-köszönt el tőlem és én is tőle.
-Mi a baj?-kérdezte Harry.
-Oh istenem.-fogtam a fejem.
-Bébi.-húzott magához.-Mi a baj szerelmem?Megijesztesz.
-Harry a labor eredményemben valamit nem figyelt az orvos.
-Mit?
-Hát ez egy igen apró és fontos dolog.
-Emilia mi a baj?
-Harry.Terhes vagyok.-Suttogtam.Teljesen elfehéredett.Egy szót nem tudott kipréselni magán.
Lassan állt fel és az ablakhoz lépve csak nézett ki.
-Bébi.-suttogtam.Felálltam és átöleltem hátulról.Nem ez a legjobb alkalom arra,hogy gyerekünk legyen.De mit tegyek?Nekem nem lesz jobb attól,ha elvetetem.
-Szükségem van levegőre.-sóhajtott.Felöltözött és olyan gyorsan ment el ahogyan egy férfi csak eltud.
Teljesen összetörtem.Most mi a baja?Múltkor még babát akart.Jó igaz nem mostra célzott.
A tükörben közben a hasamat néztem.
Kicsit híztam.Hogy nem vettem észre?
Hogy venném észre mondjuk,ha Harry folyton csak azt motyogja nekem,hogy milyen szexi és kívánatos vagyok.
Pont nem azt figyelem.
Szóval akkor most egy icipici élet növekedik bennem.Furcsán jó érzés.
Felhívtam Event,hogy jöjjön át mert kell a legjobb barátom.
Nem kellett sokat várjak és megérkezett.
-Szia Em baj van?
-Even van egy nagyon apró dolog amit el kell mondjak.-húztam az ágyra,hogy leüljön.
-Jól van.Mondd csak.
-Terhes vagyok.-néztem rá mosolyogva.
-Úristen!!Terhes vagy?De hát akkor most te anya leszel?Harry meg apa?-az utolsó szón elnevette magát mire megcsaptam.
-Hagyd abba.Igen apa és anya leszünk.
-Gratulálok.-mosolyodott el kedvesen és átölelt.-Jó anya leszel biztos vagyok benne.
-Remélem.-sóhajtottam.Even lassan elment én meg Harryt vártam.
Órákon át csak vártam rá.
De ő nem jött.
Nem tudom meddig ültem az ágyunkba és vártam életem szerelmét aki a babám apja.Fogalmam sincs.Csak elaludtam későn,reménykedve,hogy holnap haza jön.

Reggel meglepődtem,hogy Harry sehol sem volt.
Szóval akkor neki ennyit jelentek.
Felöltöztem és elmentem egyedül az orvoshoz.
Jó volt látni a pici pöttyöt az ultrahang felvételen.
Azt a pici pöttyöt ami számít rám.Ránk...
Nyolc hetes terhes vagyok.A doktornővel megbeszéltem mindent.Elmondta,hogy nyugodtan szülhetek normálisan attól függetlenül,hogy epilepsziás vagyok.Csak szedjem a gyógyszereket és nagyon figyeljek oda magamra meg a babára is.
Írt még fel kiegészítő gyógyszert amik segítenek ebben az időszakban.
A haza utam hosszúnak tűnt.
Az egyetemet betudom így is fejezni.Ez engem nem akadályoz meg egy kis élet felnevelésében.
Lehet,hogy életem egyik legmeghatározóbb döntése is ez,de tudom,hogy nem fogom megbánni.
Már csak egy a kérdés.Harry akar engem és a babát?