Megint csak gondolkodnom kellett de aztán eszembe jutott a lila pulcsi.
Gyorsan felöltöztem és engedtem Jent előre.
Szokásos rohanás az egyetemre.
Szokásos hely,szokásosan várni életem értelmére.Sok idő eltelt és Harry sehol.A tanár meg pont engem hívott ki.Semmi kedvem nem volt ehhez de muszáj voltam.
-Á Mr.Styles betévedt.-hallottam meg a tanár hangját mire hátra fordultam.
Mikor megláttam,hogy egy csajjal jön be azt hittem odamegyek és megfojtom úgy érzem sok mindent elfelejtettem,nem tudtam,hogy valami kurvával tér be.
Harry engem végigmérve szemöldök húzogatva ment fel a helyünkre.Most úgy megütném esküszöm.Ki ez a kis ribanc?Mit képzel ez magáról,hogy megcsal??De akkor hirtelen fejbe vágott,hogy most nem vagyok a barátnője.
-Kisasszony befejezné?-mutatott a táblára a tanár úr.
Sóhajtottam és befejeztem pedig legszívesebben neki dobnám a krétát a tanárnak.
Nagy nehezen mentem vissza a helyemre.
-Lila??Komolyan?-kuncogott én meg csak szemetforgattam.
-Tudod,hogy jól áll nekem.-néztem rá őt is meglepve.-És tudom,hogy szeretnéd ha kevesebbet takarna.De ez nem megoldható most ha csak nincs ollód.-álltam fel mert kicsöngettek,gyorsan hagytam ott kitágult szemekkel.Nem halok bele ha egy kicsit kiélvezem,hogy mennyire ismerem Harryt.

Egyedül mentem el a kávézóba.Miért nem lehetne,hogy most azonnal elmondjak mindent Harrynek és akkor azonnal velem lesz??
-Szia Emi.-ült le mellém Jen.
-Szia.-mosolyodtam el.
-Mizujs?
-Semmi és veled?-néztem rá.
-Semmi...mi van veled meg Harryvel?Mostanába nekem úgy tűnik,hogy össze vagytok gabalyodva.
-Igen.Nincs ellenemre.-rántok vállat.
-Úgy tudtam.Annyira cukik lennétek.-kezd vigyorogni nagyon.
Elmosolyodtam majd mikor végeztem elindultam.Tudtam,hogy esni fog az eső és mikor meghallottam a mellettem az autót ami egyre lassabban megy ránéztem.
-Szállj be elfogsz ázni.-nézett rám Harry a lehúzott ablaknál.Meg se szólaltam csak beszálltam mellé.
-Fázol?-nézett rám.
-Nem.-néztem a szemeibe.
Elindult én meg őt néztem.Hiányzott a közelsége,hiányoztak a lusta reggelek amiket az ágyban töltöttünk.Annyira hiányzott.
Csak vele akartam lenni,most mégis egyedül vagyok.
-Mmm mi a baj?-nézett rám.
-Semmi.-hajtottam le a fejem,a könnyeim hirtelen törtek utat.Tényleg nem tudom leplezni a fájdalmam.
-Em.-simította egyik kezét az arcomra.
-Csak fáradt vagyok.-suttogtam.
-Nem vagy fáradt.Valami fáj csak nem mondod el mi.Semmi baj jó?-fogta meg a kezem.-Ha szeretnéd veled maradok.
Bólintottam mire ő is.
Tényleg velem maradt mert rengeteget beszélgettünk és nevettünk.
De aztán mikor este közel bújtunk egymáshoz úgy csókolt meg ahogy régen tette.
Csak most annyi különbséggel,hogy most rendesen visszacsókoltam.
-Nem akarlak kihasználni.-suttogta.
-Nem teszed azt Harry.-tettem a mellkasára a fejemet.
-Tudom.Mert te több vagy nekem annál.

Remélem tetszett!❤️❤️❤️