Emilia

Sokat tűnődtem,hogy mi lett volna ha az egész meg sem történt volna.De Harryt az életemből sosem tudnám kitörölni.
A testem egyik része örökké hozzá fog kötni,a könnyek,az érintések és az összes csók.
De egy részem teljesen kerülni akarta,nem akartam ugyanaz a lány lenni aki voltam.A telefonszámom megváltozott de az elmém még felidézte őt,ahogy a motorral behajt az iskola területére.
Nem tudom és nem is akarom megtudni,hogy keresett e valaha azóta,de nem is tudom,egy év az egy év.
De boldog vagyok,ha arra gondolok,hogy valaha részem volt.Azt a korszakomat juttatja eszembe amikor megtanította,hogy maradjak erős mikor minden rossz,azt a részt mikor megtanította ki vagyok valójában és ez az érzés melegséggel tölti el a szívemet.
Nem tudhatom,hogy az élet mit hoz vagy,hogy miken kell még keresztül menjek,de már készen állok,hogy megvívjam a harcot,mert ő iránta is egy igazi harcot kellett megvívjak.
De a lányból nő lett és belőle férfi.
Az idő szalad de mi nem.
Közben mindig is azt hittem,hogy az irodalommal fogok tovább foglalkozni,de aztán beleszerettem a fotózásba és ez lett a munkám is és nem csak a hobbim.Szeretek csendben fotózni bár most a tenger hangos a lemenő nap közben.De nem csak ez hanem sok motor és autó megy el napi szinten,de sosem veszik észre,hogy milyen gyönyörű ez a hely.
Hallottam ahogy valaki közeledik de nekem most a tájra kell koncentrálnom nem másra.
De mikor az illető szinte mellettem volt felpillantottam a gép mögül.
-Em?
-Harry?

Itt az új rész,szép napot!💞💞