33

A nap jól telt de izgatott voltam,hogy elmondja már az egészet.
-Beszélhetünk?-mentem oda és Harryt a karjától fogva felhúztam a szobámba.-Mondd el.
-Em.-sóhajtott.Leült mire mellé ültem.-Mit akarsz hallani?
-Az egészet.
-Csak miattad jöttem haza,aztán dumáltam a régi haverommal és megbeszéltük,hogy akkor oda megyek hozzá.Te utánam jöttél most itt vagyok.A suliban meg azért nem voltam mostanában mert az anyámmal voltam...a tesómmal is találkoztam akit évek óta nem láttam.
-Nem tudtam.-suttogtam.
-Semmi baj.
-Mi van Christinel?
-Mi lenne vele?-kezdett nevetni.
-Nagyon oda van érted.
-Ja hát...ja.Nem érdekel.Csak szexelni akar,amúgy is egy igazán romlott csaj,ki nem állhatom.
-Én se kedvelem.-valltam be.
-Valóban?Na nem mondod.-röhögött fel.-Tudom,hogy utálod nyugi.
-Akkor rendben.-mosolyodtam el.
-Emi...te érzel valami olyat irántam?
-Milyet?-pirultam el.
-Tudod.Komolyat.
-N-nem tudom....-néztem le.
-Rendben,csak tudod nem igazán akarom,hogy komolyan kötődj,nem nekem való vagy.-puszilta meg a fejemet.
Mi van?Most szívat?Csak bólintottam és nem kérdeztem többet.
Már tényleg fogalmam sem volt,hogy Harry mit gondol.Mintha lenne egy csomó személyisége.
-Csak tudod mert te olyan jó kislány vagy.
Jó kislány vagyok?Istenem komolyan már azt sem tudom ki ő....

Nem volt utána sokáig velünk és jobb is volt.
Két napja érkeztem vissza az Egyetemre.
Viszont változás én nem akarok annyira jó kislánynak tűnni.
Szóval igazából egy teljesen átalakítottam a ruhatáramat,persze nem volt nehéz.
Ma az egyetemre a teljesen új én megy vissza,aki kizárja azt a fiút...
Gyorsan besütöttem a hajamat.
Valamit kéne kezdeni vele...talán befestetni vagy valami.Egy kék mom jeanst vettem fel meg egy fekete pólót.
Utálok már az egyetemre bejárni.Harry teljesen tönkre tett.
Lehet ez volt a célja.Istenem,hogy lehettem ennyire hülye?
A teremben nagyon kevesen tartózkodtak.Leültem és agyalni kezdtem a jővőmről.
Az lenne a legjobb,ha kiiratkoznék.Boldog lennék.
A barátaim nagy zajjal csatlakoztak hozzám és elkezdtek mesélni a karácsonyukról.
-Na és neked Em?
-Elment.-motyogtam.Even furcsán nézett a háttérben mire arra néztem és megláttam Harryt bejönni a bandájával.Furcsa volt a többiek csak nevetgéltek ő meg csak szomorúan bámult.
-Lehet,hogy itt hagyom a sulit.-motyogtam.
-Mi van?
-Igen.-suttogtam.
-Em ne butáskodj.
-De ti ezt kurvára nem értitek!Nem is akarjátok észre venni mert olyan rohadtul boldogok vagytok,szóval nekem ne beszéljétek bele a fejembe,hogy olyan jól érzem magam mert legszívesebben a kocsi alá ugranék!-keltem ki magamból majd a cuccaimal viharoztam ki a teremből.Nem érdekel ki hallotta és ki nem.
Már nem tud érdekelni.
-Emilia!-húzott magához Harry.
-Te meg mit akarsz?-néztem rá dühösen.
-Mi a baj?
-Te!Meg az egész!Utállak és hagyj békén,egy rohadt nagy színész vagy aki csak azért van itt,hoy tönkre tegyen.-válaszoltam.Mindenki minket nézett de leszartam.Elindultam egyenesen a kijárat felé.
-DE ÉN SZERETLEK!-kiabált mire megfordultam és ránéztem.
Bocsánat,hogy nem volt rész de nehezen jön mostanába össze az ihletem.❤️❤️

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top