She was the Angel of my life....
She was the only thing what i need,but i was the beast.

Reggel Harry ölelő karjai között ébredtem.A haja kócosan állt,az arca piros és teljesen élettel teli.
Végig simítottam rajta majd a hátamra fordultam és a hajamba túrtam.
Harry pólója a padlón hevert de én lassan felálltam és felvettem azt.
-Direkt takargatod mindig magad?-mormogta.Ijedten néztem hátra.Harry szemei csukva voltak de egy nagy vigyor terült az arcán.
-Szeretek komfortosan lenni.-válaszoltam.
-Akkor gyere vissza az ágyba mellém.-nyitotta ki zöldjeit.
-Mennem kell lassan.-suttogtam és bebújtam vissza hozzá.
-Tudom...csak nem akarom.-komolyodott el.Várjunk honnét tudja,hogy...vagy nem tudja?Vagy mi?
-Tudod,hogy haza megyek?
-Ja,Jen madárka csiripelte.-kuncogott.
-Jaaaa,értem már.-vigyorodtam el de ez hamar lehervadt az arcomról.
-Te nem mész anyukádhoz?-kérdeztem.Egy percre elkomorult és kezdtem aggódni,hogy most lenyakaz.
-De.-motyogta aztán.
-Melyik géppel?-kérdeztem.
-Ami délbe megy.
-Jen csiripelte?
-Pontosan.-bólintott vigyorogva.-Veled akartam menni.Mármint így nyugodtabb leszek,tudom mikor érsz földet és,hogy minden rendben van.-nézett a szemembe.Elmosolyodtam és megcsókoltam.Ennél édesebb fiú nincs a földön.Mivel már tényleg mennünk kellett így gyorsan felöltözött és vissza vitt engem a Kollégiumba.Jentől,Liztől és Eventől gyorsan elköszöntem na meg átöltöztem és már indultunk is Harryvel a reptérre.Sokkal jobb,hogy jön,ha nem jött volna nem tudom mit teszek.
Egyik barátomnak sem említettem a tegnap estét...ez személyes.Nem mintha nem mondanám el a legjobb barátnőimnek de ez más mert Harry lehet,hogy lenyakazna.Nem akarok már vele veszekedni,így most túl jó nekem.
A gépünk felszállt és már alig vártam,hogy Londonban lehessünk.
Az úton végig fogta a kezem ami nyugtató hatásként szolgált.
A gépünk földet ért.
-Egy kicsit gyere hozzám.-vetettem be a kutya szemeket.-Kérlek!-öleltem át a nyakát.
-Neked nem lehet ellenállni.-csókolt meg.
Együtt léptünk ki a kijáraton ahol apu várt az autó mellett állva.
-Apa!-ugrottam a nyakába.
-Úgy örülök,hogy itthon vagy.-mosolygott majd meglátta a mögöttünk álló Harryt.
-Apa...öm bemutatom Harryt.-mosolyodtam el majd magam mellé húztam a magas fiút.
-Örülök,hogy találkozhatunk Uram!-fogott apával kezet.
-Én is Harry!-mosolygott apa.-Nos akkor induljunk.-csapta össze a tenyerét.Bepakoltuk a csomagtartót és már el is indultunk haza.
Az út csendes volt...túl csendes,de mikor a házhoz értünk és leparkoltunk azonnal kiszálltam és be siettem anyuhoz.
-Em!-vigyorgott ő is meg én is és egy nagy ölelésben részesítettük egymást.
-Anyu eljött a...az egyik barátom.-motyogtam zavartan mert fogalmam sincs,hogy hívjam Harryt hirtelen.Nem mondhatom,hogy A barátom mert nem A barátom...igaz,hogy ő az első nekem minden téren de Harry más és nem akarom,hogy ebből baj legyen.
-Ó...ki az?-Anyu mosolya mögött volt valami...furcsa.
-Harry a neve.Ne nagyon faggasd kérlek...öm nehezen nyílik meg.
-Rendben.-bólintott kedvesen.
Harry és apu is bejött,Harry bemutatkozott anyunak is aki látszólag teljesen odáig van Harryért.
-Na?-kérdeztem mikor bezártam magunk mögött a szobám ajtaját.
-Mi az?-ült az ágyra és körbe nézett.-Király szoba,arra vártam,hogy pink lesz a fal meg minden.-kuncogott fel majd újra komor lett.
-Mi a baj?-kérdeztem és leültem mellé.Nem válaszolt csak a földet kémlelte.-Harry...
-Semmi Em.Jól vagyok.
-Tudom,hogy jól vagy Hazz...csak aggódom szótlan vagy.-álltam fel.
-Hazz?-vigyorodott el majd megfogta a kezem és az ölébe húzott.-Ne aggódj bébi kimerítő volt az út,ennyi.
-Jól van.-öleltem át jó szorosan.
-Te vagy a legjobb.-tolt el magától,hogy a szemébe nézhessek.-Az egész életemben te vagy a legjobb.

Remélem tetszett!Szép estétxx
💋💋