Reggel arra ébredtem,hogy Harry szorosan ölel miközben a nyakamba szuszog.Ilyenkor olyan édes,hogy elfelejtek neki mindent.Nos ez az én nagy hibám.
Végig simítottam arcán aztán lassan kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe igyekeztem.
Miután rendbe szedtem magam felöltöztem,persze otthoni ruhába mivel ma ki sem mozdulok.Az ablakhoz mentem,a hó még mindig szépen esett és ez egy óriási mosolyt csalt az arcomra.
Észre se vettem meddig álldogálhattam itt csak azt vettem észre,hogy két kar ölelte át a derekamat és magához húz.
-Jó reggelt.-dörmögte Harry a fülembe reggeli rekedtes hangján.
-Neked most van reggel?-vigyorogtam és a kezére tettem az enyémet.
-Uhum.-kuncogott a nyakamba.-Jó sok hó esett.-állapította meg.
-Igen.
-Még szerencse,hogy kocsival jöttem.-sutyorogta.Várjunk csak!Kocsival?Tegnap még motorral volt.
-Kocsival?-fordultam felé.
-Oh...-csapott a fejére.
-Lebuktál.-vigyorogtam még mindig.
-Hmmm nem is tudom ki mondta,hogy kinnt esik a hó.
-Jó szándék vezérelt.
-Engem is.-vigyorgott kajánul.
-Harold!-csaptam a mellkasára.-Szóval kocsival vagy.
-Igen,örült lennék ilyen időbe motorozni.
-Pedig örült vagy.
-Haha.Szerintem fogd be a szád.-tetette a sértődött lányt.-Bár befoghatom.-jött egyre közelebb mire konkrétan lefagytam.Vágyom rá és közben legszívesebben pofon is vágnám.Milyen érzés ez?Sírnék és mosolyognék egyszerre.Észre vette,hogy lefagytam így kérdően nézett rám.
-Csak...elgondolkodtam.
-Min?
-Lényegtelen.-legyintettem majd újra az ablak felé fordultam.Újra átölelt hátulról.
-Nekem egy valami jutott eszembe.
-Mi?-érdeklődtem.
-Hogy te vagy a Szépség,én meg a Szörnyeteg.-suttogta megtört hangon.
Nem tudtam mit válaszoljak erre.Harryre néztem aki meg rám,egy válasz sincs ami erre helyes lenne ezért csak szorosan átöleltem őt.Nem nagyon ölelkeztem még vele,de bármikor az ölelésében vagyok sokkal több biztonságot érzek mint bárhol máshol,ilyet utoljára otthon éreztem.
Még egy kicsit a szobámban lógtunk de aztán hamarosan indulnia kellett így elbúcsúztam tőle.
Az ablakból néztem ahogy elhajt.Üresség töltötte meg a lelkemet.
Vajon valaha érezte azt amit én?Hiányoztam valaha neki?Volt már,hogy üresnek érezte magát mert én nem voltam ott?Magamnak is be kell vallanom,hogy nem biztos....de akkor miért csinálja ezt?Annyit gondolkodtam ismét,hogy csak azt vettem észre,hogy a telefonomon üzenetem jött.
Harry:Ne gondolkozz annyit Emilia.
Elvigyorodtam,ugyanakkor érdekelt,hogy honnan tudja.
Én:Miből gondolod ezt?
Küldtem el neki.
Harry:Csak gondolom.Ismerlek.
Én:Jól gondoltad.
Az ágyamra ültem és úgy vártam,hogy vissza írjon.
Nem írt ezért én írtam.
Én:Kérdezhetek valamit?
Harry:Mindegy mit mondok úgyis megkérded,mi lenne a kérdés?
Most kérdezzek rá?Totál hülye lennék.De érdekel...
Én:Nos,szoktál hiányolni valakit?
Harry:Fura kérdés...
Harry:De nem. :"D Miért hiányozna nekem bárki?Ugyan Em,te se gondoltad komolyan.
Tényleg egy tuskó.A telefonomat az asztalra tettem majd a laptopomat megfogva bújtam be az ágyba.
Órákon át filmet néztem.Nem érdekelt hányszor villant fel a telefonom,nem mentem oda.
Csak egy pici remény volt bennem,hogy Harry engem kivételesen hiányol.Tényleg igaza van.Tényleg nem kellett komolyan gondolnom.
Este hat óra.Tehát konkrétan evésen,a mosdóba járkáláson és a filmezésen kívül semmit nem csináltam.
Már éppen éreztem ahogy elkábulok az álmosságtól de akkor az ajtó ki vágódott.
-Emilia,mi a jó büdös francot csinálsz?-jött be Harry és közben felkapcsolta a lámpát,aztán rám nézett és meglátta ahogy a csipszet tömöm a számba a film közepette.-Gondolhattam volna.-kuncogott fel.
-Kapd be!-motyogtam.-Mit akarsz?-tettem le a laptopot és a csipszet magam mellé.
-Nem írtál vissza,nem hívtál vissza.Azt hittem már,hogy valami bajod esett.-magyarázkodott.
-És mit érdekel téged az?
-Csak.Jól vagy?
-Nagyon.-nevettem fel.
-Tessék.-fogta meg a telefonom majd a kezembe adta és leült a lábam mellé.
A telefonomat megnézve egy csomó üzenet és hívást találtam.
Elkezdtem vissza olvasni Harry üzeneteit.
Harry:Ahjj Em....nem úgy értem.
Harry:Em?
Harry:Tudod,hogy csak te hiányzol nekem.
Harry:Komolyan.Nem hazudok.Szerinted miért vagyok annyit veled?
Harry:Emilia!
Harry:Em írjál már!!!!
Harry:Emi!Oda megyek!
Ezek után meg csak nem fogadott hívások voltak.De várj.Hiányzok neki?
-Hiányzok neked?
-Tudtam,hogy ez lesz az első amit megfog a kis agyad.-kuncogott.-De....ja...-hajtotta le a fejét.Ennél cukibb lehet?
-Ahhh olyan kiszámíthatatlan vagy.-nevettem fel majd átöleltem amin meglepődött de viszonozta.
-Mostantól ölelkezünk?-érdeklődött.
-Baj?
-Nem.Máshol is ölelkeznék veled.-suttogta.Aztán rájöttem,hogy mire célzott.
Harry megint itt aludt de most nem fogtuk a hóra,még akkor sem ha éppen még mindig havazott.Most csak azon járt az eszem,hogy én vagyok az egyetlen aki hiányzik neki.
Vajon igazat mond?
Kérlek komizz!😊