Másnap reggel Even már rám várt a Kollégium előtt,hogy együtt menjünk be az Egyetemre.
Ő már szólt,hogy Kórházban voltam.A szüleimet sehogy sem tudta elérni Even,de muszáj lesz beszélni velük.
Az Egyetemen sokan lézengtek,de valami történt.A sok ember láttán egyszerűen megijedtem.
-Even.-szorítottam rá a karjára amivel ő meg húzott befelé.-Nem fog menni!-engedtem el.
-Emi ne csináld,muszáj le fogsz maradni.
-De nem érzem magam készen erre.Félek.
-De együtt lesznek ma óráink melletted leszek.-suttogta mire beleegyeztem.
Az első órám Francia.
Leültünk Evennel és vártuk az óra kezdetét,és az nagyon hamar elkezdtük.Mellettem üres volt a hely de nem sokáig Harry jött be bunkózva a tanárral.Leült de úgy lecsapta a cuccait,hogy azonnal ijedtem kaptam rá a tekintetem.Jobban összehúzzam magam és kicsit messzebb csúsztam tőle.Olyan érzés fogott el Harry iránt ami sosem,féltem tőle.
Féltem tőle és az összes férfitől vagy fiútól aki nem Even.
Eventől azért nem féltem mert ő volt aki megmentett.
A göndör fiú hirtelen nézett rám,szinte égetett a tekintete ami engem kémlelt.Nem tudom,hogy mit vizsgált a számon azt a csúnya heget vagy az szemöldökömnél a másik heget...esetleg a piroskás arcomat?De közelebb ült,meglepődtem.
Ránéztem ő meg csak biccentett.Istenem az egyik felem azt akarja,hogy beszéljünk a másik meg távol akarja tartani őt.
-Mi a baj?-hajolt a fülemhez.Csak megráztam a fejem.Összehúzta a szemöldökét és úgy próbált megfejteni aztán Evenre nézett,Even meg rá.
Kínosan éreztem magam köztük már csak a magasságunk miatt is.
A szünetben kimentünk Evennel és leültünk az egyik padra.
-Sziasztok!!-ült le Jen is.
-Szia!
-Figyu kezdem azt hinni,hogy együtt vagytok.-nevetett fel.
-Nem vagyunk,Even olyan mint a testvérem.
-Így van!-helyeselt az említett.

Este anyuékkal beszéltem és hát sírtak rendesen mikor ezt megtudták.Anyu mondta,hogy eljönnek a hétvégén és,hogy üdvözlik Event aki segített meg minden.
Jennek programja volt én meg egyedül ültem az ágyamon.
Kopogtattak én meg megijedtem.
Lassan mentem az ajtóhoz és egy cipő kíséretébe nyitottam ki.Hozzáteszem Jen tű sarkúja.
-Azt hittem ki se nyitod.-suttogta Harry.
-B-bocs.
-Annyit dadogsz mostanság Emilia.Ezt otthagytad!-adott oda egy füzetet.
-Köszi...-vettem el a kezéből.
-Mi ez?-nézett a csuklómra,jaaaa,hogy a kötés.
-Semmi...
-Mindkét kezeden kötés van.
-Semmi Harry.
-Jó,na csá.-ment el.
Az egyik csukló kötés az sérülés a másik az meg....vágdosás.
Csak néztem a hűlt helyét de aztán vissza jött és rám nézett.
-Tudod Emilia kurva önző,hogy nem mondod el a bajod!-mérgelődött de én csak hirtelen vetettem a karjaiba magam.Olyan biztonságot és nyugalmat sosem éreztem senki mellett.
Szerintem neki furcsább volt ez a helyzet mint nekem.De nem igazán beszéltünk csak elment és én meg ön sanyargatva aludtam el.

Reggel már szedhettem be a gyógyszereket tök jó.
Ma péntek van,anyukám holnap jön meg apu is és ennek marhára örülök.
Gyorsan felvettem a nadrágom ami most vagy nagyobb lett vagy én lettem kisebb de a skinny nadrág lóg...konkrét.Övet tettem bele mielőtt még meglátnák a bugyimat és felvettem egy kötött pulcsit ami szintén vagy nagyobb lett vagy megint csak én lettem kisebb.
A hajamat kiengedve hagytam és elindultam.
Event megkértem,hogy ma ne jöjjön mert egyedül is muszáj lesz járkálnom.
Szóval így tettem.A hajamat ide-oda fújta a szél és kicsit fáztam is.Bár tegnap mikor Jen este hazajött elmondta fodrász akar lenni és,hogy csinál valamit a hajammal....igen szóval levágta elég profi amúgy ugyanis jó lett.A vállamig ér és tetszik is így.Még Even se látta szóval lesz min meglepődnie.
Belépve a hatalmas kapunk ismét félelem fogott el,de nem tudom miért.
Aztán mikor már a harmadik órámon voltam nyugodtabban lélegeztem fel.
Mivel ma csak ennyi órám volt megvártam kint Event.
-Oda nézzenek!-húzott azonnal magához egy ölelésre.-Te aztán nem vagy semmi anyukám.Dögös vagy nagyon.-kacsintott.
-Ne túlozz!-nevettem fel.
-Nem,nem túlzok.Megyünk ebédelni?
-Elmehetünk.
-Várjatoooook!!-üvöltött utánunk Jen.-Ebéd?
-Menjünk.-kuncogtam rajtuk.
Ők nagyba úgy ettek mint akik sose én meg háromszor ettem bele a salátámba és egyszerűen hányingerem volt.
-Mindjárt jövök.-álltam fel.Nos ahogy beértem a mosdóba szaladtam a wcre mert hánynom kellett.
Nem erőszakoltak meg azok a fiúk szóval szűz vagyok és nem terhes de viszont rohadtul unom ezt.Nem mondtam senkinek de alig tudok enni és hányok is.Lehet csak a gyógyszerek.
Kimentem hozzájuk de nem vártam,hogy ott lesz Zayn,Liam,Louis és Niall is.Koronaként még Harry is.
-Nézzenek oda,Emilia!-Vigyorgott Louis.
-Baj van?-Even mindent meglát.
-Csak szarul vagyok.Vissza megyek a Kollégiumba.
-Elkísérlek!-állt fel Even és Harry egyszerre.
-Öm....
-Egyedül megyek.-motyogtam.
-Nem mehetsz egyedül!-rivallt rám Even.
-Ja szóval majd én elkísérem,ülj le Eve.-motyogta Harry gúnnyal a hangjába.A táskámat megfogta meg a kabátját és engem maga előtt tolva indultunk meg.
Nagyon csöndben ballagtunk egész úton egymás mellett.
-Tetszik a hajad így.-motyogta a földet bámulva.
-Köszi.-motyogtam.
-Miért nem voltál mostanában?
-öm...hosszú.-suttogtam.
-Emi...-sóhajtott.
-Nem tudok most erről beszélni...sajnálom Harry.
Már nem kellett tovább kísérnie mert a Kollégium előtt voltunk.Így aztán bementem és elzárkóztam mindentől.
Kérlek komizz!🥰❤️💞