-Szia.-nézett rám Even miközben próbáltam kitalálni mi történt.De nem ment.-Emi,emlékszel valamire?-jött közelebb Even.-Megakartam szólalni de nem ment.Csak megráztam a fejem.-Szeretnéd,hogy elmondjam?-Ekkor bólintottam.-Este...este haza fele jöhettél a munkából,legalábbis tudom,hogy tegnap dolgoznod kellett,aztán valaki jól elbánt veled.-motyogta és ekkor a fejem megfájdult...nagyon hirtelen csak elkezdett az agyam előtt mindenféle lepörögni...mindenféle a tegnap estével kapcsolatban.Igen elbántak velem nem kicsit minden egyes ütés mintha újra a bőrömön égne,az oldalam még mindig szúrt és az a megalázás,hogy az a három fiú mennyire bántott tegnap...
-Ne sírj.-ölelt meg hirtelen Even.Észre se vettem.
-É-én csak Even.-motyogtam elhaló hangon.-Annyira fáj.
-Mi?
-Minden.-sírtam fel újra.
-Emi emlékszel mi volt,kik voltak?
-Harry barátai....-sóhajtottam a könnyeim letörölve.-Nem tudom miért tették de többször megütöttek.
-Tudom,felhívtál.Azonnal oda mentem...mikor megláttalak....én...én nem tudtam mit tenni azonnal hívtam a mentőket.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Emi ez semmiség te vagy a legeslegjobb barátom és egész este óta itt vagyok,nagyon fájt és fáj,hogy ez történt veled.
Evennel még beszéltünk aztán az orvos bejött és ismertette velem,hogy a medence csontom környékén meg zúzódott és,hogy a csuklóm is zúzódott,a szám fel szakadt és egy enyhe agyrázkódásom is lett.
Azt nem mondta,hogy a lelkemnek is baja lett.....pedig de.Infúziót már tegnap kötöttek be.Vért is mivel,hogy enyhe veszteségem van...a doki azt mondta nagy szerencse,hogy volt bennem lélek erő felhívni a barátomat mert különben lehet,hogy komolyabb bajom lenne most.
Even még maradt és segített átöltözni.Komolyan mikor a testemet megláttam a tükörben azt hittem,hogy sírva fakadok.Kék és lila.A nagy pulóver tökéletesen eltakart a melegítő nadrággal együtt.
De Even sem maradhatott egész nap,az anyám nem tud róla és én egyedül vagyok.
Képtelen vagyok bármire is.Event megkértem,hogy ezt senkivel se közölje,nem akarom,hogy bárki is tudja.
Csak azon kaptam magam,hogy pár napja a Kórházban vagyok.
De nem lehettem egész végig itt.
Így még két nap ráadás után haza engedtek.
Even kísért haza a Kollégiumba és maradt is mellettem.
-Szóval holnap akkor érted jövök reggel.-motyogta.
-Köszönöm.-öleltem meg.Jen azonban hirtelen megjött,nem tud semmiről.
-Szia!Hol voltál?Tudod mennyire aggódtam!-nevetett fel majd szorosan magához vont ami fájt de nem adtam hangot.-Hiányoztál csajszi.Mi ez a szádon?-kérdezte miközben elengedett és szemet szúrt neki a heg.-Vagy várj Colleen????
-Hagyj vele.Semmi,ez csak véletlen botlás.
-Okés.-zártuk le.Hirtelen benyitott Zayn.Már megijedtem,hogy majd Harry lesz az de nem.
-Sziasztok!-köszönt majd egy hosszú csókot adott a barátnőmnek.
-Bébi Harry hol van?
-Ja kocsiba megvár.-motyogta,nekem a szívem felgyorsult és Evenre néztem.De ő meg a telefonjába volt bújva.
Csak jobban lehúztam a kezemen a pulcsimat miközben kinéztem az ablakon.
Láttam kint Zayn autóját,Harry nem ült benne.De aztán megláttam ahogy éppen a kocsi felé sétál és rágyújt.Az autónak dőlt és az ablak felé nézett.
Ahogy a zöld szemek ide pillantottak azonnal ezer meg ezer gondolat járt a fejembe.
Harry nem bántana....Harry nem bántana?Nem ő biztos nem tudott a dolgokról....
Az agyamban lejátszódott mikor tehetetlen voltam három nálam idősebb fiúval szembe.
-Emi,Emilia!-Even a vállamat hirtelen fogta meg mire nagyon megijedtem.
-Ne érj hozzám!-kiabáltam.-Ne érj hozzám!-a fürdőbe zárkóztam és próbáltam megnyugodni.Saját magamon is meglepődtem.Csak megijedtem.Lassan kimentem,kérdően néztek rám.
-Sajnálom.-suttogtam.-Megijedtem.
-Azt észre vettük.
-Bocsáss meg Emi nem akartam hirtelenkedni.-ölelt meg Even.
-Nem baj.Én csak túl reagáltam.
-Öm,nekem mennem kell.Harry már vár.Sziasztok!-puszilta meg Jent és elment.
-Mi történik veled?-nézett rám Jen.
-Semmi.-suttogtam de a sírás kerülgetett.-Csak....csak érzékeny vagyok.-folytak le könnyeim.
-Azt látom.-suttogta.-Mindegy most mennem kell.-Sziasztok!-lépett le kicsit flegmábban.
-Semmi baj Emi.
-Haza akarok menni.-motyogtam a falat bámulva.
-Már csak egy hét és szünet.Nyugi.-karolt át.-De baba nekem sajnos mennem kell.Megleszel egyedül?
-Meg.-öleltem át és hagytam,hogy elmenjen.A telefonom megrezzent és én azonnal megnéztem ki az.Ugyanaz volt mint aki múltkor szerelmes idézeteket küldött.
Ismeretlen: És én allergiás vagyok a várakozásra
Ismeretlen: Ő csak egy kicsi lány
És szeretem nézni, ahogy táncol
Ismeretlen: De ez teljesen megőrjít
Most meg az egyik kedvenc dalom szövegét küldte,vagyis csak egy részét.
A telefonomat leraktam és az ágyamból néztem az ablakon ki.
Mostantól semmi nem lesz ugyanaz,de nem hagyom,hogy bárki packázzon velem.
Kérlek komizz!❤️💞💞