Két nap alatt nagyon jó barátok lettünk Lizyvel.
Mindent megosztottunk egymással és már egymás mellett is ültünk.
Harry a napokban eltűnt.
Valami késztetett,hogy megkérdezzem Jentől,hogy mi van Harryvel de nem vitt rá a lélek.

-Szia,mizujs?-ült le Jen az ágyára miután megérkezett.
-Semmi veled?
-Semmi.Uncsi minden...hülye haverok nem is jöttek suliba.
-Umm miért?
-Nem tudom.Harryék mindig ezt csinálják.
-Észre vettem.-nevettem fel.
-Képzeld mivel ők úgy eltűntek maradt még plusz két jegyem az Arctic koncertjére ma este.Eljössz?-vigyorog.
-Komolyan?
-Igen!
-Jó!-ölelem meg.-Köszi.
-Nincs mit.Van akit szívesen meghívnál?
-Lenne.-mosolyogtam.
Elkezdtünk készülődni,Lizyt hívtam.
Ő is örült és megbeszéltük,hogy ide jön és innen indulunk.
Eléggé egyformára sikeredett az öltözékünk de semmi gond.
Zayn is velünk jött így négyen mentünk.
Az összes zenére buliztunk és nagyon jól éreztük magunkat.
Hazafelé csend volt de Zayn megtörte azt.
-Harry jól megcsinálta nekünk a szart.
-Mert?
-Mert megdugta Drew csaját.-motyogta.
-Ki az a Drew?-szólaltam meg én is.
-A másik motoros csapat főnöke,utál minket és mi is őt.-Így képben voltam,hogy mi a helyzet.Valami furcsa érzés viszont megmaradt bennem.
-És mi lesz most Harryvel?-kérdeztem.
-Semmi,már verekedtek.-rántott vállat Zayn.
-Uhum.
-Harry mindig megússza.
Ezek után senki nem szólt egy szót se.
Hamar megérkeztünk a Koleszba,lefürödtünk és lepihentünk.

~

A másnap a szokásos tempóban telt.Harry is megjelent de nagyon furcsa volt.Senkivel nem beszélt csak nagyon gondolkodott.
-Szóval arra gondoltam mivel mindenki nagyon jól megírta a dolgozatot és érdekesek voltak a beszámolok így a mi csoportunkból mindenki jöhet,ha van kedvetek.-mondta el a tanár.Én teljesen biztos vagyok benne,hogy menni fogok.Hirtelen Harry megbökött és arra gondoltam amiatt mert valami csípős megjegyzést akar tenni.
-Miaz?
-Cs-csak mm mindegy.-dadogta majd inkább lenézett a füzetébe.Harry Styles mivan veled?
-Jól vagy?-néztem rá aggódva.
-Ja...-morogta.Igen a tuskó az.
-Király.-motyogtam.
-Az.
Kitöltött velünk egy papírt a tanár,hogy ki jön és ki nem mert három napon belül el kell készüljünk mert indulunk Londonba.Előbb megyünk és nem a tervezett dátumban.

-Miért taszítasz el?Emi én szeretlek!Kérlek!-a kezemet erősen szorította és lassan húzott vissza de nem érdekelt,könnyei lehulltak a földre és az arca megviselt volt.Körülöttünk a rózsákból vér folyt.
-Harry én sajnálom.-elengedtem a kezét és elsétáltam,hallottam ahogy felsír újból visszanéztem rá és már a földön térdelt a szemei világítottak és mintha egy  lövés hallatszott volna,Harry elájult én meg eltűntem.

-Harry!-az álmomból zokogva ébredtem.Lábamat felhúztam magamhoz és annyira fájtak az érzelmeim,hogy a sírást nem tudtam abbahagyni.
Hirtelen Jen is felébredt.
-Te jó isten miért sírsz?
-Csak rosszat álmodtam.-motyogtam bár nem tudom miért éreztem,hogy ennyire fáj.Annyira Harry jelenlétére vágytam mint még soha.
-Vissza aludhatok?
-Igen.-suttogtam.Felkaptam egy óriási pulcsit meg a cipőm és csendben kimentem.
Az utcákat jártam próbáltam kicsit gondolkodni.
Miért álmodtam Harryvel?Miért rázott meg ennyire?Talán ahogy akkor láttam az arcát...olyan megtört volt.
Az utca ahova bekanyarodtam már ismert volt.
Kivéve,hogy most nem volt buli,a lámpák nem égtek.
-Te mit kószálsz ilyenkor?-kérdezte egy rekedtes hang,azonnal tudtam kié.
-És te Harry?-suttogtam és lassan megfordultam.
-Sétáltam.
-Szintén.-közel állt hozzám és éreztem,hogy bármelyik pillanatban megölelhetem.
-Miért ilyen piros a szemed?-simított végig az arcomon.Túl jó szeme van.
-Csak...csak...-kezdtem volna de az arcára néztem és nem tudtam mit mondani,helyette csak könnybe lábadt a szemem és szorosan átöleltem.
-Hé!Mi a baj?Nyugodj meg.-simogatta a hátam közben.
-Csak kifogsz nevetni!-csaptam a mellkasára.
-Nem foglak.Mi zaklatott fel ennyire?
-Te!Mert veled álmodtam és...
-És?
-És mert nem volt jó!-motyogtam.-Valaki megölt vagy nem tudom.
-Emi miért aggódsz értem?-emelte meg az állam.
-N-nem tudom.-suttogtam pedig igen...talán Szeretlek te majom...de fogalmam sincs és ezt nem szabad megtudnia.Szóval csak ismét hazakísért és addig baromságokkal etetett,hogy nevessek.
Ami sikerült neki mert életemben nem volt olyan rövid az út a Koleszig mint vele.
Kérlek komizz!❤️❤️