- Beca! – ordított fel a vörös barátnőm.

- Igen?! – kérdeztem félve.

- Készülődjünk, ma este Halloween! – nagy robajjal nyitja ki a szekrényem, amitől a tetején tartott apró tárgyak a földre estek.

- Ell – pattanok fel az ágyról.

- Bocsi – hajolt le, hogy segítsen pakolni. – De akkor is készülődnöd kell!

- Mer, neked nem kell? – ülök le a földre.

- Nekem már mindenen megvan – villantja fel fehér fogsorát.

- Honnan veszed, hogy én nem terveztem el semmit?

- Nem számít, hisz úgy se az leszel – rázza meg a fejét. – Megígérted nekem.

- Mit, és mikor?

- Úgy kilencedikben, hogy a kedvemért beöltözöl cicának.

- Basszus! Tényleg – fogom meg a homlokomat az emlék miatt.

Igaza volt. Gólyák voltunk a gimiben, épp október vége fele járhattunk. Toby elhívott a bulijára, amivel Ell-el mentem el. A legtöbb végzős lány valamilyen macskának öltözött be, és akkor megígértem neki, hogy én is így fogok tenni.

- De, nyugi! – tartja fel a kezeit. – Mindenről intézkedtem.

- Hogy mit csináltál?

- Vettem neked jelmezt – forgatja meg a szemeit.

- Megnyugtató – húzom el a számat.

***

Egy táskában hetek óra tartogatta nekem a ruhámat. Amivel mondhatni nem volt gond... Hisz csak egy fekete szűk, tapadós darab volt. De amik ezek után jöttek! Senkinek nem kívánok ilyet.

Ell az otthon lévő összes sminkszerét elhozta, amiknek a fele a fejemen végezte. A számat vörösre kifestette, orromra elkezdte húzni a macska bajuszait. Hajamat feltupírozta, bele egy cicafüles hajpántot tett bele.

- Jól nézel ki – mosolyog felém. – Büszke vagyok magamra.

- Vártam a büszke anyuka beszédet.

- Aranyom! Ha így nem szerzed vissza a szőke herceget, komolyan én foglak berángatni titeket egy szobába...

- Barátnője van – szakítom félbe. – Túllépett.

- Ahj, Beca! – von magához. – Annyira sajnálom.

- Ugyan – rázom meg a fejem. – Én csesztem el az egészet.

- De akkor is – huppan le az ágyra. – Nem lehet ilyen gyorsan túllépni.

- Figyelj, ha neki jó, akkor nekem is – nézek rá a tükörből. – Addig se kell félnem, hogy Toby akcióba lép.

- Féltékeny a gyerek – rázza meg a fejét. – De megcsalni megtudott, meg... érted.

- Értem én, Ell. Szerintem jobb így mindenkinek. Ha még most is vele lennék, nem volnánk itt. Te nem lennél együtt Mikeyal.

- Igaz – bólint egyet. – Na, kimész? Addig elkészülődök.

- Aha.

- De le ne feküdj, elrontod a hajad!

- Okés, anya – forgatom meg a szemeim.

***

- Ariel? Komolyan? – húzom fel a szemöldököm, mikor a vörös egy sellő féle hacukában tipegett ki.

- Nem tetszik? – fordul meg.

- De – nevetek fel. – Honnan jött az ötlet?

- Anyám mindig ezzel zaklat... tessék!

- De anyud nem fog ebben látni.

- Mire való a kamera?! – nevet fel.

Nevetve egyet értettem vele. Ketten voltunk csak a házban. Anyáék mamát látogatták meg, Ryan már rég a bulin van. Ell a kezébe vette a kocsi kulcsát, ezek után hamarosan el is indultunk. Mike a város másik felén lakott, 20 perc kocsikázás után végül a zenétől hangos ház elé parkoltunk le.

Ell a fejemre kötötte, hogy ne igyam le magam, hisz az ilyen bulikon szokásom ezt tenni. Na, meg a múltkori is elég ramatyul végződött. Szóval, kerüljem az italokat. Csak nem tudom ezt, hogy lehetne betartani.

- Megyek, megkeresem Mike-ot – fordult felém, amint beléptünk a házba.

- Oké – mosolyogtam rá.

- Beca, mint egy kis macska? – szólal fel a hátam mögött Calum.

- Hood, ezért még kapni fogsz – mutatok felé. – Mi ez a Csubakka jelmez?

- Találtam a boltba – vigyorodik el.

- Kreatív.

- Szerinted is? Mike-ot láttad már?

- Nem, miért? – a kezeimet a mellkasom előtt összefonom, kérdő fejjel várom a válaszát.

- Beöltözött Pikachu-nak – nevetett fel.

- Clifford nem Clifford lett? – teszek én is hasonlóan.

- Nem – rázza meg a fejét.

- Ha nem haragszol meg, megyek, iszom –vigyorodom el.

- Csak óvatosan!

A konyhába siettem, az pultok tele üvegekkel, mindenki kezében ott virított a piros műanyag pohár. Vegyüljünk el a tömegben. Az egyik tele üveget megfogtam, a kis poharamat tele töltöttem, végül egy huzamra megittam. Jöhet a következő.

Nem iszom le magam... Áh, dehogy!

Az osztály hatalmas része a DJ előtt táncolt, a másik, velem együtt, a pultot kezdte felinni. Így csak sokkal jobb lesz minden. Mellettem egy hatalmas férfialak állt meg. Nem néztem rá, így is tudtam kiről van szó.

- Nyuszi – szólalt meg. – Ilyen gyorsan túllépett rajtad a szőke?

- Mi közöd van hozzá?

- Több mint hinnéd – mosolyodik el.

- Aha – bólintok egyet, a kezemben lévő italból kortyolok egyet.

- Hidd el – hajol a fülemhez. – Pótolni tudom, a herceged. Bárhogy!

- Te lennél az utolsó ember, akivel lefeküdnék.

- Régen nem ezt mondtad.

- Régen azt mondtad szeretsz. Megcsaltál. Minden változik – mosolygok rá.

Hátat fordítva neki a poharat újra feltöltöm, egy másik féle löttyel.

- Nem lesz kicsit sok?

- Amíg te itt vagy – mutatok rá. – Addig ez kevés!

- Figyelj, ez tényleg sok lesz – fogja meg a kezem.

- Toby, ne mondd meg mennyit igyak – szem forgatva felsóhajtok.

- Akármennyire is nem hiszed, még mindig érdekelsz.

- Aha, persze. Akkor is érdekeltelek, mikor megerőszakoltál nyáron, mi?

- Részeg voltam.

- Persze, én meg bedrogozott... Ki áll rosszabbul?

- Most fejezd be – mélyítette el a hangját, s a kezembe markolt.

- Engedj el – szólaltam meg. – Erőszakkal már nem mész semmire.

- Szóval nyugodtan berángathatlak ebbe a szexi ruhában az egyik mosdóba? – vigyorodik el, egy apró puszit adva a számra.

- Toby! Hagyj már!

- Azt mondta hagyd békén, nem egyértelmű?

Amilyen hirtelen jelent meg a hátam mögött Ell és Mike, annál inkább jó helyzetben. Calnak igaza volt, Mike-on egy sárga, piros foltos jelmez volt... Igazi Pikachu.

- Nyugalom! – emelte le a kezét rólam, mindkettőt védekezően felemelte. – Csak beszélgettük.

- Persze, csak beszélgettetek, mi?

- Ell, milyen rég találkoztunk – mosolyodik el. – Jól áll a vörös.

- Szerinted is?

- Menj el, kérlek – sóhajt fel Mike, a bejáratra mutatva.

- Ahogy akarjátok – vigyorodik el. – Még beszélünk, Bec!

- Cal, vidd fel Becát. Borogasd be a kezét – bökte meg a fiú az említett kezét.

- Nem kell – rázom meg a fejem ellenkezően. – Csak megfogott.

- Annyira, hogy már most piros? – fogja meg a kezemet Calum.

- Úgy látszik.

- Na, gyere!

***

A buli hátra lévő részét az egyik vendégszobában töltöttük. Beszéltünk, ittunk, és a kezemen lévő hideg rongyot fél óránként cserélgettük.

- Ki volt ez a barom? – a fején lévő hatalmas, szőrös maszkot a földön pihentette.

- Lent? Toby, az exem – rántom meg a vállam.

- Ennyire feldolgozhatatlan, hogy szakítottatok?

- Megcsalt, várható volt. De nyáron felbukkant, azóta néha beszélgetünk – a mellettem fekvő teli üveget megfogtam, egy hatalmasat belekortyolva folytattam tovább. – Nem tudom miért akadt rám ennyire.

- Rájött, hogy te vagy az igazi – mosolyodik el.

- Na, és te Hood? Hogy állsz a lányokkal? – az üveget felé nyújtom, azt elfogadva iszik belőle.

- Sehogy – nevet fel. – Nem az én témaköröm.

- Vársz az igazira, mi?

- Csak arra. Zavarni fog, ha ezt leveszem? – mutat végig az idióta jelmezén.

- Ha van alattad ruha, akkor nem zavar.

- Remek!

***

- Én, szerintem alszok – ásítom el magam.

- Ebbe a ruhában? Itt?

-Ell úgy is aludni fog Mike-kal. Itt lesz, ha én maradok, senkit se fog bántani.

- Aha, aludni fognak – vigyorodva bólint.

- Csak is.

Az ágyon eldőltem. Végül nem csak az álmosság, az ital is elnyomott.

Reggel borzalmas fejfájással, egy hatalmas pólóban ébredtem. A szoba nem az enyém volt, sőt semmi olyan, ami ismerős lehetne.

Minden kiesett tegnapról.

- Jó reggelt, Beca – nyöszörög mellettem a félig alvó Cal.

Na, nee!

- Calum, ugye mi nem? –kérdezem egy hatalmasat nyelve.

- Mi...

Jaa, Zac Efron (aki anyám szerint Efton :'D) lett Toby, sokáig gondolkodtam rajta, most meg bevillant, hogy ő jó lenne :D Szerintetek?