- Fiúk, ne veszekedjetek!

Mina hangjára felkaptam a fejem, majd a konyhába igyekeztem. Mikor ment ki?

- Nem veszekszünk – szólalt fel mindkettő egyszerre.

- Te csak ne érts itt velem egyet – nézett Luke-ra Calum.

- Mert? Mi lesz? Felmész, és megint lefekszel Becával...?

- Ahj, anyám! – sóhajtottam fel.

- Hemmings fogd be, te cseszted el az egészet! – mutatott rá.

- Fejezzétek már be, az istenit! – ordítottam fel, mire mindketten rám kapták a fejüket.

- Ezt majd lerendezzük így, magunk között, ne szóljon bele egy lány – nézett rám a szöszi.

- Egy lány? – nevettem fel.

- Az – lépett közelebb. – Egy apró lány.

- Szerintem az, az apró lány hamarabb megverne téged, mint a haverod – suttogtam.

- Ugyan, csak egy csaj vagy – rázta meg a fejét.

Sóhajtva hátraléptem egyet.

- Figyeljetek... Tudtommal, ma van Mike szülinapja. Mindjárt nyolc óra, de ti itt veszekedtek.

- Igaza van – szólalt fel Mina. – Fejezzétek be, és haladjunk!

Mindketten megforgatták a szemüket, egyik jobbra, a másik balra indult meg.

***

Nyolc után egy pár perccel parkolt le egy autó a ház elé. Michael-é volt. Ell mosolyogva szállt ki belőle, megvárta míg Mike mellé ért végül egy hatalmas puszit nyomott a szájára. Motyogtak egymásnak valamit, majd megindultak a ház felé. Calummal a sötét konyha egyik pultja mögött vártuk őket. Valakik a nappaliban, mások az emeleten vártak a szülinapost.

Amint meghallottam, hogy kattan a bejárati ajtó zárja elmosolyogtam. Kezdődjék az Ell féle születésnapi parti!

- Meglepetés! - kiáltott fel mindenki.

- Hogy az a! - ugrott meg Mike, mire az egész csapat felnevetett.

Egy pár jó kívánság után már az egész utcát betöltötte a zene. Az ital tartalék háromnegyede elfogyott. Az emberek negyede ismeretlen okok miatt eltűntek - az emeleten.

Én az emberek között cikáztam ide-oda. Egyetlen egy sörös poharat ittam meg a kezdet óta, többet nem szándékoztam. Rámosolyogtam a szülinaposra, aki vigyorogva visszabiccentett. Az üres, piros poharammal visszamentem a konyhába. Lábammal lebillentettem a kuka tetejét a műanyag valamit beledobtam.

- Helloka! - szólalt meg az az ismerős hang.

Részeg volt, teljesen.

- Szia Luke - fordultam felé.

- Mond csak, merre van a hős szerelmes? - állt egyenesen a hátam mögé, kezét a derekamra tette, végül a kérdést a fülembe suttogta.

- Kiről beszélsz?

- Vajon kiről? Izgalmas volt vele tölteni az éjszakát?

- Fejezd be, Luke - ráztam meg a fejem. - Nem volt Calummal semmi.

- Most is vele jöttél, elterveztétek már mit csináltok ma este? - közelebb húzott.

- És te Miával? - tereltem a témát.

- Nincs olyan, hogy Mia. Csak te vagy meg én.

- Elvagy tévedve, drágám - mosolyodtam el.

- Neked is tetszene - nyomott egy puszit a nyakamba. - Csak kimegyünk az utcára, ott a kocsim végül elmegyünk hozzánk.

- Részeg vagy, így nem vezethetsz.

- Csak öt perc.

Sóhajtva körülnéztem, majd vissza rá.

- Menjünk!

***

Botladozva kiért a kocsihoz, a zsebéből előkotorta a kulcsot, másodpercek múlva már feléjük tartottunk.

Mielőtt félre értés esne, nem azért megyek vele, hogy az esti programom teljes legyen... nem akarom, hogy baja essen. Inkább vele megyek, minthogy a halálhírét jelentsék be holnap. Cikázva bekanyarodott a feljáróra, a motort leállította, végül kiesett az ajtón.

- Az isten egyen meg téged is! - néztem a földön fekvő, holt részeg emberre.

Morogva kiszálltam az autóból, átmentem a másik oldalára, a nyitott ajtót becsaptam, végül le néztem rá. Hogy az istenibe fogom felvinni az emeletre?

Gondolkodj... háromszor akkora mint te vagy, sőt hatszor nehezebb is. Bárhogyan is nézem, ez lehetetlen. El fordítottam a fejem, egy hatalmas vigyorra húztam a számát, megindultam a hátsó kertük felé. Egy nagyobb vödröt megfogtam, a kinti locsolót megengedtem. Így már csak felébred.

Magam után húztam a kissé nehéz vödröt, végül megemeltem, az egészet az alvó fejére öntöttem. Milyen aranyos pillanat!

Habogva felpattant a földről, először a maga után hagyott tócsát vette figyelembe, majd a kezembe tartott vödröt.

- Mi a francot csináltál, Beca?

- Felébresztettelek - mosolyogtam rá. - Így legalább nem hallom a hiányod.

- A mimet?

- Hogy csak te meg én van, MI!

- Miről dumálsz? - nevetett fel. - Hányingerem van.

- Erről beszélek, halálra ittad magad - mutatok végig rajta.

- Ugyan, az csak egy pohár Martini volt - rántotta meg a vállat.

- Inkább egy hordónyi.

- Ne adj nekem tanácsokat, miközben te is leiszod magad!

- Ne kezdj újra a Calum-os témát! Nem volt semmi - akaratlanul is felemeltem a hangom.

- Újra?!

- Ma már kétszer felhoztad, és elegem van belőle! Fogadd el, hogy féltékeny vagy!

- Én féltekény? Calum-ra? - horkantott fel. - Ne nevettess!

- Ugyan! Nem én hajtogatom ezt egész nap! - hajtottam el a fejem. - Ha igaz lenne...

- Oh, kérlek csak fogd be!

Nem láttam semmit... hallottam, hogy közelebb lép, de mire felfoghattam volna az egészet, a kocsinak dőlve tapadt a számra. Nem fogtam fel teljesen mi történt, sőt sehogy se. Szuszogva távolodott el, kezeit a fejem mellett megtartotta, lenézett rám.

- Erről nem beszélünk senkinek - suttogta.

- Luke, utálsz.

- Soha nem utáltalak, azt a tényt utáltam, hogy lekoppintottál.

- Az, az egy hosszú történet - fordítom el a fejem.

- Menjünk fel - biccent a házra. - Megfagyok.

Csöpögött róla a víz, így is teljesen el volt eddig. Elindult, de én mindig csak ott álltam. Nem tudtam megmozdulni. Megcsókolt... ismét. Hátra fordult, féloldalas mosollyal rám nézett kinyújtotta a kezét, amit megfogtam.

Maga után húzott az emeletre. A szobája ugyan olyan volt, mint amikor először itt voltam. Kupis.

- Elmegyek, lefürdők - jelentette be, az egyik szekrényében turkált, ruha után. - Addig, maradj itt.

- Nem akartam elmenni sehova.

- Oké, sietek - vissza fordult felém az ajtóban.

Lent hagytam a táskámat. A kocsiba. Luke egyik pulcsiját lekaptam a fogasról, s gyorsan belebújtam. A magammal hozott bőrdzseki nem védett a hideg ellen. Halkan, nyikorgás nélkül próbáltam kinyitni magam előtt az ajtót, amire fogjuk rá, hogy sikerült. Apró kopogásokkal, tipegtem le a lépcsőkön. Kiléptem a hűvös valóságba, sietősen a kocsihoz mentem, ahol megtaláltam a táskám, végül a jármű kulcsát is. Bezártam, végül mentem befelé. Magamon összehúztam a pulóvert.

Ahogy felkaptam a fejem, a bejárati ajtó kinyílt. Na ne!

- Beca, te vagy az? - pipiskedett a sötétben. Csak Nina az.

Szó nélkül odamentem mellé.

- Igen, én vagyok az - mosolyodtam el.

- Ugye igen?! - szemöldökeit fel-le húzogatta, közben belökött a házba.

- Mi ugye igen?

- Mond azt, hogy újra együtt vagytok.

- Sohase voltunk együtt - nézek rá.

- Akkor legalább mond azt, hogy minden a régi.

- Nina - mély, rekedt hangja az egész házat betöltötte. - Hagyd békén, Becát.

- De aztán ne nekem sírjatok, hogy gyereketek lesz!

***

Hétfőn újra minden a régi volt. Mintha a hétvége meg se történt volna. Igaz, sokan nem voltak ott a bulin, sokan nem emlékeznek rá, én pedig csak elakartam felejteni.

- Szóval - kezd bele Mikey. - Köszönöm Beca a nagyszerű ajándékod.

- Nem vettem neked semmit - bambultam előre.

- Akkor kitől kaptam azt a Clifford-os pizsamát?

- Ja, azt tényleg én vettem neked - vigyorodtam el.

- És nem is emlékszik rá - pöfögött.

- Hagyd, azt se tudja milyen nap van ma - szólt bele Calum.

- Hétfő van.

- De látod! Tudja ő - mutatott felém a szülinapos.

- Akkor beszéljünk a hétvégi meccsről.

- Milyen meccsről? - kérdeztem.

- Foci.

- Úgyse fogjátok megnyerni - rázta meg a fejet Mike. - Luke-kal marjátok egymást, a végén ott fogtok összeverekedni.

- Luke focizik? - kérdeztem ismét.

- Elég rég óta, mer'?

- Csak, kicsit se látszik rajta - rántom meg a vállam.

- Zavarhatok? - állt meg előttem.

- Emlegetett szamár - motyogta Calum.

- Tudunk beszélni? - nézett rám.

- Mi?

- Igen, mi.

- Beszélgessetek csak - Mike a kezébe vette a cuccait, végül kézen fogta Calumot, majd elvitte őt.

- Zavarok? - ült le velem szembe.

- Nem - feleltem unottan.

- Sajnálom, oké?

- Miről beszélsz? - bámultam egyenesen rá.

- A hétvégéről, sajnálom - sóhajtott.

- Visszakaptam, amit én csináltam - rántottam meg a vállam. - Nem kell ebben semmit se sajnálnod.

Csengettek. Az egész tömeg sereg felállt az ebédlőben lévő padoktól, és indultak a terembe. Mi ott maradtunk.

- Akkor se kellett volna.

- Figyelj, Luke. Bírlak, de ez az egész nem fog összejönni To...törökfájás miatt.

- Mi a jó isten bajod van? Mond el az igazat - fogta meg a kezem.

- Nem mondhatom el.

- Csak próbáld meg.

- Nem lehet - álltam fel. - Sajnálom.

***

- Szeretném ha eljönnél a szülinapi pizsama partimra! - nyomott Mina kezembe egy fehér lapot, amin hatalmas betűkkel szerepelt a Meghívó szó.

- Miért akarod, hogy elmenjek? - fordulok felé, amint bedobtam a könyveimet a szekrénybe.

- Tudom, nem vagyunk a legjobb barátnők, de mondhatni annak tekintelek - mosolygott. - Ell-t már megkérdeztem, de sajnos nem ér rá.

- Hawaii-n van a szüleivel - suttogom.

- Tudom, elmondta. Na, eljössz?

- Meglátom - vettem el a kezéből a lapot.

- Oké, örülök ha ott lennél.

- Ott is kell aludnom?

- Nem - nevetett fel. - Csak ez egy kicsi csajos buli lesz, semmi nagy dolog.

- Aha - bólintottam.

Vigyorogva tovább ment a folyosón, egy-két lánynak a kezébe adva a hasonló papírokat. A hátamon csüngő fekete táskát betettem a könyvek mellé.

- Milyen óránk lesz?

Calum a könyökét a vállamra tette, lenézett rám.

- Rajz - feleltem.

- Mit kaptál?

- Meghívót - nyomtam a kezébe.

- Hány évesekkel mész ide?

- Eddig azt hittem 18, 5 éves koromban voltam utoljára ilyenen.

- Mináé, igaz?

- Ott a neve észlény - mutattam a papírra.

- Bocsánat, felség - emeli fel a kezeit. - Elmész?

- Nem tudom, sok kedvem nincs hozzá.

- Menj el, aztán kérdezd meg a lány népséget, hogy mi a véleményük Calum Hood-ról - húzta fel a fejét.

- Ez lesz az első dolgom.

***

Mina szobájában az egyik babzsákban ültem. Nem voltak sokan, tényleg csak egy szűkebb kör. Egy pár lány az osztályból, és gondolom egy pár közeli ismerőse.

- Beca - szólalt meg valaki.

- Hm? - néztem fel.

- Honnan ismeritek egymást Minával?

- Iskolából - válaszoltam.

- Igen - szólalt meg Mina -, ott ismertük meg jobban egymást - mosolygott.

- Na, és lányok! Mi újság van a fiúkkal?

- Szakítottam Aaron-nel, de sokkal jobb lesz így - felelte Mina. - De hallom Mia veled van valami.

- Öhm, nincsen semmi, inkább beszéljen Beca - mutat rám. - Az egész iskola rólad és Cal-ról beszél.

- Még mindig nincs köztünk semmi - rázom meg a fejem.

- Mások nem ezt mondják.

- Nem mindegy neked mások mit mondanak? Örülj annak, hogy Hemmings szabad préda. Kapd el! - vigyorogtam. - Vagy nem sikerül?

- Kidobott - hajtotta le a fejét.

- Ohohooo - nevettem fel. - Ki az a szerencsétlen, aki miatt lepasszolt?

- Te vagy az...

Mindenki írja fel a naptárba, ma azt mondtam elfogadható lett ez a részem 😂👏 írjatok!