- Mehetünk? – áll meg egy ajtó előtt Ryan.

- Ha ez a termünk, akkor persze – rántom meg a vállam.

A terem ajtaját kinyitotta, az összes szempár pedig ránk szegeződött. Az osztály létszáma kevés volt. Maximum tíz ember volt bent rajtunk kívül. A három lány, akiket valahonnan ismerek. Az igazgató nő lánya, aki egy pár napja körbe vezette Ryan-t. A két klón, Mina és Mia. Az első padsorok között Aaron beszélgetett két fiúval, bár ez az érkezésünk miatt megszakadt. Halkan susmorogni kezdtek, mire csak megforgattam a szemeimet, és a hátsó padokat közelítettem meg. A táskámat, és a lábamat is a mellettem lévő székre tettem fel. A lábamat egy gyerek lelökte, majd elfoglalta a mellettem lévő helyet.

- Te vagy Beca, igaz? – nyomja az arcát a képembe.

- Igen – bólintok egyet, majd eltolom magamtól. 

- Bocs – rántja meg a vállát. – Barátkozó típus vagyok.

- Veszem észre! Öhm, honnan is tudod, hogy ki vagyok? – húzom össze a szemöldökömet.

- Sokat hallottam rólad a két jómadártól.

- Luketól meg Mikeytól? – teszem fel a kérdést, mire csak bólintott egyet. – És, akkor te ki is vagy?

- Calum.

- Oh – húzom fel a fejem.

Egy szót sem szólva visszaül a helyére. A teremben mindenki a helyén ült. A padtársával beszélgetett, vagy éppen a telefon képernyőjét nyomkodta.

Mekkora csend!

A könyökömmel megtámasztottam a fejemet. Végül csak simán ráfeküdtem a padra. Az ajtó kinyitódott, az emberek pedig nagy robajjal érkeztek meg.

- Húzd össze magad! – a reggeli rekedtes hangja szakított ki a bambulásomból.

- Miért? – nézek fel rá a padról.

- Mert, ez itt az én helyem – rántja meg a vállát. -, te meg ide ültél.

- Akkor átülök máshova – sóhajtok fel, majd a táskámat megfogva indulnék el.

- Ki mondta, hogy el kell menned? – fogja meg a kezem, a mondatot, a fülembe súgja.

- Mellém akarsz ülni? Nem gondoltad ezt komolyan – nevetek fel halkan.

- Majd kiderül.

- Oké, de aztán ne engem szidj – rántom meg a vállam, majd vissza is ülök a székre.

Ő is leül, majd a széken hátra dől. A fejemet ismét ledöntöttem a padra, majd egy szúrás éreztem az oldalamnál. A kézt, akitől származik megcsaptam, a tulajdonosa pedig csak nevetve folytatta az előző tevékenységét.

- Rohadna le a kezed, most már! – ülök fel rendesen, és felé fordulok.

- Csak szólni akartam, hogy megfognak ölni – suttogta.

- Kik?

- Az első két padban lévőek – biccent oda.

- És, miért is fognak megölni?

- Az egyik a volt barátnőm, a másik meg azt, hiszi, hogy van esélye – mondandója közben a két csajra néztem.

- Ilyen szar ízlésed van?

- Én is ezt kérdeztem tőle – fordul hátra Mike.

- Te, te mióta ülsz itt? – nézek rá.

- Öhm... négy éve?!

- De, de előbb oda ültél – mutatok Calumra.

- Elküldött... - tetteti a szomorúságát.

- Nem akarom megtudni – rázom meg a fejem.

Mire körbepillantottam az osztályterem megtelt. Végül a csengő is megszólalt, és egy fiatal tanárnő lépett be a terembe. Csendben megkérdeztem a fiúktól, hogy ő ki, a válasz pedig az osztályfőnökünk lett.

Oh, értem én!

- Jó reggelt gyerekek – sóhajt fel egy nagyot, majd a hajába túr. – Tudom, hogy ma dolgozatot ígértem, de mivel két új osztálytársatok is érkezett... Elhalasztom, ez nem azt jelenti, hogy nem fogjátok megírni. Szóval, Beca és Ryan, ha minden igaz – nevet fel. – Ha lehet, akkor Luke, és Barby! Felkísérnétek őket az irodára? Ott vannak a könyveik, aztán pedig majd itt elintézünk minden mást.

- Mehetünk! – áll fel Luke.

Végül mind a négyen az emeletre tartottunk felfelé. Ott egy halom könyvet adtak a kezembe, annak a felét az „új" szekrényembe raktam bele. Végül kaptam, egy borzalmas órarendet is.

- Minek nekem ennyi könyv? – kérdezem a teli szekrény láttán.

- Igazából a felét nem fogjuk használni – rántja meg Luke a hatalmas vállait.

- Akkor minek kellenek?

- Igazgató nőt kérdezd.

A terembe visszaérve éppen kicsöngettek, így indulhattunk s következő órára, majd a következőre, és így tovább.

Végül délben az ebédlőben kötöttünk ki. Kiválasztottunk egy asztalt, majd négyen leültünk oda. Aki akart evett, de én csak az emberekről kérdezgettem ezt, azt. Körülbelül az összes osztálytársam nevét megtudtam. Valakiről egy pár dolgot is, mások felett pedig csak elsuhantunk. Végül a beszélgetést Aaron és a két M-betűs klón szakította meg.

- Leülhetünk? – kérdezte Mia. Mindenki csak bólintott, és próbáltunk helyet foglalni.

- Beca, milyen az iskola? – kérdezi Aaron.

- Eddig jó volt – suttogom Mikey felé, mire elneveti magát. Majd rendes hanggal is válaszolok. – Elmegy.

- Mikor lesz edzésetek? – mosolyog rá Luke-ra Mia.

Ilyen csajt se láttam még. Valahogy nem akarja felfogni, hogy Luke nem akar tőle semmit?

- Ma, délután 4-kor – feleli unottan.

- Beca eljössz? – kérdezi tőlem Calum.

- Otthon akartam feküdni... de elmehetek – rántom meg a vállam.

- Remek! Emberek! Délután négykor a pályán! – ordibálja el magát Mike, mire az egész ebédlő felénk fordul. – Vagyis mi, nem mindenki.

- Balfasz vagy – mondom neki.

- Köszönöm – mosolyog rám.

Az ebéd után mindenki hazafelé indult. Egyedül ballagtam haza. Ryan Alexékkal rendezett meg valami találkát, így arra sietett. Haza érve teljesen elkészültem a délutánra, de az álom sikeresen elnyomott, így délután is.

Sajnos...