- Miért nehéz hallani Luke-nak arról, hogy mi „lefeküdtünk"? – mutattam a jeleket a levegőbe.

- Tudod, ezt nem mondhatom el.

- Ugyan miért nem?

- Azt mondta, hogy tartsam titokba... és mivel barátok vagyunk, vagy valami olyasmi, nem mondhatom el. Titok.

- Jó, de engem jobban szeretsz, így elmondhatod – vigyorogtam rá.

- Nem-nem – rázta meg a fejét.

- Ne már, Calum! – sóhajtottam egyet.

- De már.

Táskámat az ölembe tartva, bámultam ki az ablakon. November közepe felé járunk. A fák ágain egyre kevesebb levél maradt fent. Az emberek felöltözve, nagykabátban keltek jártak. Borzalmasan hideg volt, reggeltől estig. 

A város közepe felé közeledtünk, én pedig a szélén lakom, ez így nem jó.

- Calum, hova megyünk?

- Gondoltam megihatnánk egy kávét.

- Az jó lenne – mosolyodtam el.

***

Egy hatalmas parkoló egyik üres helyén álltunk meg az autóval. Ölemben az egyik gyors étteremből elhozott tömérdek zsíros kaja, két forró kávéval a tartóban. Amint a kocsi megállt, Calum hagyta a motort járni, meg ne fagyunk.

- Sokkal jobb itt, mint a zsúfolt kajáldában – kortyoltam bele a csokis, forró italban.

- Én megmondtam – vigyorgott rám a mellettem ülő fiú.

- Na, mesélj valami érdekeset – fordultam felé. – Olyan csend van.

- Mit meséljek? – kérdezte teli szájjal.

- Amiről akarsz.

- Öhm, hát – engedte le a kezében lévő hamburgert. – Be kéne etetni Luke-kal, hogy mégis lefeküdtünk.

- Biztos, hogy nem – ráztam meg a fejem.

- Na, tök vicces lenne – röhög fel. – Úgy is itt lesz Mikey születésnapja, Ell-el meg szervezzünk a bulit, azon elmehetnénk együtt.

- Milyen születésnapi buli?

- Nem hallottad még? – megráztam a fejem.  – Most lesz 20-án lesz a szülinapja. És, Ell felhozta a meglepetés bulit, amihez nem tudom, hogy fog hozzászólni.

- Én félnék a helyében – nevettem fel. – Nekem egyszer csinált egyet Ell, azután Ryan a kórházban kötött ki egy törött karral.

- Mi a fene történt?

- Elcsúszott a medence mellett.

- Hát, remélem, novemberben senki sem akar fürödni majd – vakarta meg a tarkóját.

- Csak.

- De visszatérve, most gondolj bele.

- Mibe? – kérdeztem, majd egy sült krumplit dobtam a számba.

- Elmegyünk ketten a buliba.

- Calum...

- Adsz egy puszikát Hemmings előtt – mutatott a szájára.

- Felejts el – csaptam karon.

- Elárulsz nekem valamit? – váltott gyorsan témát.

- Talán...

- Miért nem vagytok együtt?

- Hm? – húztam össze a szemöldökeimet.

- Luke-kal, ő szeret téged... És amint részegen kikotyogtál, abból az jött le, hogy te is – vigyorodott el.

- Ne hozd fel a piás témát – nevettem fel.

- Nem válaszoltál – harap bele a kajájába.

- Öhm, van ok... de az személyes – rántottam meg a vállam.

- Oké, ha nem akarod, nem mondod el – sóhajtott fel.

- De, szívesen elmegyek veled majd a buliba.

- Remek – mosolyodott el. – Szombaton elmegyek érted, remélem, nem kell rád várnom.

***

Szombaton este hétre kellett teljesen készen lennem. Délután kettőkor kikászálódtam az ágyból, hogy egyek valamit. Egy hatalmas felkontyolt hajjal tipegtem ide-oda, míg úgy nem döntöttem, hogy ruhát kéne választanom. Ell nem segített a készülődésben, egy elterelő randin volt a szülinapossal. Calum és Luke a házat próbálta összeszedni, míg a meghívottak, ahogyan én is, igyekeztek készen lenni.

Egy térd fölé érő bordó, fodros szoknyához egy egyszerű fekete topot választottam ki. Ezeket az ágyamra terítettem. Ránéztem Katy-ra, aki boldogan feküdt az ágy másik felén.

- Ha, rámersz menni a ruhámra, Ryan-nél alszol – motyogtam neki, mire felhúzta a fülét.

Mosolyogva bementem a fürdőmbe, megnyitottam a kád csapját, vártam, hogy tele legyen. Hajamat a tükör előtt kifésültem, a víz teljesen megtelítette a kádat.

***

Egy utolsó pillantást vetettem magamra, az ágyam alól kihúztam a magas sarkú cipőmet.

Dudáltak.

Calum, még öt perc!

Sietve magamra kaptam a bokacsizmát, a kezemmel megfogtam a bőrkabátom, vele a táskámat, ahogyan a kulcsokat is.

- Légy jó, Katy! Anyáék nemsokára itthon lesznek – mondtam a kutyának, miközben a bejárati ajtót próbáltam becsukni.

Sóhajtva megfogtam a kilincset, az ajtó nem nyitódott ki... Kész! Gyorsan a vállamra vettem a kabátot, közben az autó felé igyekeztem. Calum gyorsan kinyitotta nekem az ajtót, ahová behuppantam, magammal becsukva az ajtót.

- Pontos vagy – szólalt meg.

- Próbáltam sietni.

Egy gyors pillantást vetettem rá, a mindennapi ruhájában volt. Fekete póló, fekete nadrág.

- Szép vagy.

- Köszönöm – feleltem mosolyogva, a szemembe lógó hullámos tincsemet hátra húztam.

Egy kis idő múlva leparkolt a ház elé. Nem voltak még ott sokan. Calum kocsiján kívül 3 parkolt az utcán.

- Mikor kezdődik a buli?

- Ell azt mondja, nyolcra hozza vissza Mike-ot. Elvileg a körül megérkezik mindenki. Bár, már vagyunk egy páran, csak a legtöbb ember nem itt parkolt le a feltűnés miatt.

- Ahaa – bólintottam.

A vékony dzsekit magamra húztam, kinyitottam az autó ajtaját. A cipőm halk kopogása visszhangzott az esti csendben. Nem lesz sokáig csend...

Calum kinyitotta előttem az ajtót, beengedett maga elé.

- Szóval Becát hoztad magaddal – vigyorgott ránk Luke, amint beértünk.

- Igen – mosolygott Calum.

- Kell segíteni valamiben? – kérdeztem meg.

- Semmiben – rázta meg Luke a fejét. – Csak menj, és ülj le a nappaliban.

- Oké.

A helyiségben Mia és Mina ült a kanapén, beszélgettek. Sóhajtva leültem a fotelba. Egyre több ember kezdett be özönleni a házba, de így se voltunk sokan.

- Fiúk, ne veszekedjetek!

Mina hangjára felkaptam a fejem, majd a konyhába igyekeztem. Mikor ment ki?

- Nem veszekszünk – szólalt fel mindkettő egyszerre.

- Te csak ne érts itt velem egyet – nézett Luke-ra Calum.

- Mert? Mi lesz? Felmész, és megint lefekszel Becával...?

Nyeh, borzalmas lett! Sajnálom...