A beszélgetést megszakítva csörrent meg a telefonom. A zsebemből előkaptam, és az érkező üzenetre kattintottam.

„Örömmel látom, hogy meg vagy. A jövőben találkozhatnánk, baba!"

Amint az üzenet végére értem, egyből körülnéztem a parkban. Senki sincs a közelben, aki véletlen is a telefonját nyomkodná.

- Kit keresel? – kérdezte meg Luke, és egyből körbe is nézett.

- Senkit – rázom meg a fejem.

- Beca!

- Mondom, hogy senkit! Luke, nekem is van magán életem! – állok fel a padról. – Ha olyan lenne, elmondanám... Mennem kell!

Sietve hagytam el a kis parkot. A telefonon lévő üzenetet vizslattam. Csak is az küldhette, aki aznap este csinált velem valamit, aki miatt álmatlan éjszakáim is vannak.

- Állj már meg! – a karomat megfogva ránt meg valaki.

A hírtelen rántás miatt a telefonom a földre esik. Elkáromkodom magamban az abc-t, közben a lezuhant mobil felé hajolok.

- Ha összetörik, te veszel újat Hemmings – mormogom az orrom alatt.

Felvéve a tárgynak semmi baja nem esett, a rajta lévő karcolások már ezer éve ott voltak.

Mákja van!

- Bocs – húzza el a száját, miközben ujjaival szőke hajába tűr. – Nem szeretem, ha nem mondják el az igazat, főképp te.

- Főképp én? – mutatok magamra. – Van, ami csak rám tartozik, neked is van ilyened. Nem faggatlak ezzel.

- De engem érdekel, mi van veled, jobban, mint azt hinnéd.

- Miért érdekellek ennyire? – toppantok egyet a lábammal. – Nem érek ennyit, Luke!

- Sokkal többet érsz – közel lépett hozzám, az arcomat két keze közé fogta, és az első lecsöppenő könnyemet letörölte.

- Kinek? Szerintem még anyámék is kidobnának – rázom meg a fejem.

- De nekem több vagy holmi embernél, már akkor az utcán több voltál.

- Dehogy voltam több – nevettem fel. – Mindig a mellemet nézted.

- Csak úgy figyeltél rám, máshogyan nem – nevet fel ő is.

- Igazad van – lépek egyet hátra. – Köszönöm.

- Mit köszönsz meg?

- Mindent – mosolyodtam el. – Haza viszel?

- Inkább gyere el hozzánk – biccent Nina felé, aki vigyorogva figyelte az eseményeket.

- Nem jó ötlet, előbb majdnem elbőgtem magam, a szülők meg sosem bírnak.

- Hidd el, kedvelni fognak – bólint egyet bíztatóan. Végül a kezét nyújtja, amit megfogok. Így mentünk vissza Ninához. Vigyorogva nézett hol rám, hol a bátyjára.

Boldog voltam. Mondhatni előbb tudtam meg, hogy fontos vagyok neki. Míg én azt se tudom, mit érzek. Sose tudtam mit érzek. Érzelmek csődtömege vagyok, és ha így haladok, leszek is.

A kocsiban a visszapillantó tükörben néztem az elfojt fekete pacát a szemem alatt. A táskámból elővettem egy zsepit, amivel kisebb nagyobb sikerrel, de sikerült leszedni a foltot. Mire észbe kaptam a volán mögött ülő fiú keze a combomra csusszant, amitől kirázott a hideg.

- Itt vagyunk – nézett ki a kocsiból.

- Komolyan azt akarod, hogy bemenjek? – biccentek a ház felé.

Modern ház tárult a szemem elé, a hozzá tartózó kertben egy kisebb medence díszelgett. Emeletes ház barack színben díszelgett, egy tetőtéri kis terasszal.

- Igen.

Mély levegőt vettem, hajamat a fülem mögé tűrtem. A kocsi ajtaját kinyitottam, a meleg levegő egyből csapta meg az arcom. A rajtam lévő kis farmerdzsekimet levettem, a kezemben vittem tovább.

Luke kinyitotta előttem az ajtót, maga elé engedve léptem be. Hatalmas fehér szobába léptünk be, onnan két lépcső vezetett az emeletre. Középen – ha jól sejtem – a nappaliba lehetett bejutni.

- Hatalmas házatok van – nézek körbe.

- Bagoly mondja verébnek – nevet fel. – Mintha annyira kisebb házatok lenne.

- Tudom, de azt már megszoktam.

- Ideje megszokni ezt is.

- Mert majd annyit fogok ide járni, mi? – nézek rá.

- Remek hallgatóság vagyok, éjjel-nappali műszakom van, bármikor várlak – indul meg az egyik lépcsőhöz.

- Szóval szombat éjfélkor is átjöhetek, mi?

- Ja, csak lehet, nem leszek itthon – nevetve megrázza a fejét. – De átjöhetsz.

- Luke, drágám? – hallatszott fel egy női hang. – Mióta beszélsz magadba?

- Se óta, anya! – forgatja meg a szemeit.

- Oh, vendéged van? Nina biztos róla beszélt – néz rám.

- Lehetséges! Anya, ő Beca – biccent felém. -, tudod az új osztálytársam.

- Tudom, kiről beszélsz! – legyint egyet. – A múltkor Mikeyval rólad beszéltek egész nap, aztán Calum is bekapcsolódott.

- Ilyen jó téma vagyok?

Sok lány ilyenkor már paradicsom vörösen állna itt. Engem valahogy nehéz zavarba hozni, amit nem is bánok.

- Mi megyünk – Luke zavartan biccent az egyik szobaajtóra, ami gondolom az övé.

Magamban nevettem az egész kis jeleneten, de ha velem történt volna ilyen a földig süllyedtem volna. Vicces hallgatni, ha a szülők a gyerekeit próbálnak megszégyeníteni, ami sokszor sikerül is.

- Bocsi anyámért – csukja meg az ajtót maga mögött.

A szobájában nem volt semmi érdekes. Egyszerű pasis szoba volt. Fekete falak, fekete bútorral. A padlón ezernél több ruha, egy zoknit még a csilláron is észrevettem.

- Luke?

- Hm? – nézett felém.

- Takarítást vállalsz? – húztam egy gúnyos mosolyra a számat.

- Reggel nem tudtam mit vegyek fel, na! – veszi le az előbb említett lábra valót a lámpáról.

- Végülis, nehéz döntés lehet, hogy egy sima fekete pólót, vagy egy bandás pólót vegyél fel – felelem ironikusan, mire csak kinyújtja a nyelvét.

- Nem is gondolod mennyire – feleli gúnyosan.

A kezeiben összegyűlt két halom ruhát egyenesen bevágja a szekrényébe, amit aztán nehezen, de becsuk.

- Megmutatod a gitárod? – kezdek el nézelődni.

- Ha nem akarod, hogy játsszak is rajta, akkor igen – bólint egyet, ágya alól pedig előveszi a hangszert.

Én a hülye fejemmel nem értettem hozzá, így csak annyit nyögtem ki, hogy:

- Szép!

- Értesz hozzá, mi? – nevetve felül az ágyra.

- Teljesen, jobban nem is érthetnék – mondom szarkasztikusan.

***

Az este elkezdtünk nézni egy filmet, amiből természetesen az lett, hogy elaludtam. Reggel Luke emelkedő mellkasán ébredtem fel.

Basszus!

- Nyugi! – szólal meg a reggeli rekedtes hangján. – Írtam egy sms-t anyudéknak, hogy Ellnél alszol, aztán meg Ellnek, hogy fedezzen.

- Köszönöm – fekszem vissza. – Mennyi az idő?

- Hat múlt – ásít egyet.

- Akkor még aludhatok – dúrom bele a fejem egyik párnájába.

- Kelj fel! – suttog bele a fülembe, majd óvatosan megrázza a vállam.

- Még öt percet!

- Már kaptál két órát, örülök, ha kilencre beérünk – az ágy reccsent egyet, valószínűleg felállt. – Menj, zuhanyozz le.

- Oké, anyuci! – fordulok le az ágyról.

Az ággyal szembeli ajtóhoz biccent, a kezembe ad egy törülközőt. Megindulok arra, benyitva a zuhanyzóba már folyt a víz. A ruháimat levettem, beálltam a meleg víz alá. Öt perc múlva kiszálltam, magam köré tekertem a törülközőt, majd kinyitottam az ajtót.

- Luke, tudsz hozni egy fésűt? Meg a táskámat?

- Egy pillanat!

Visszacsuktam az ajtót, megálltam a tükör előtt. A ruháimat felvettem, és vártam, hogy Luke hozza a cuccokat. A kilincs lenyomodott, így egyből oda fordultam.

Hogy az a!

- Mi a fasz, Luke? – mutatok a fekete pólómra, amin most egy nagy rózsaszín folt díszelgett.

- Basszus! Keresek neked pólót!

- Persze, aztán még azt hiszik lefeküdtem veled – nevetek fel.

- Ha nekik úgy jó nekem is – rázza meg a vállát, de kezében még mindig ott volt a lötty, ami a pólómra is került.

- Mit iszol te?

- Málna turmixot – feleli két korty között. – Tessék!

A kezembe ad egy fehér pólót. Kihessegetem a szobából, majd a hajamat és az arcomat is a helyére teszem. Végül a koszos pólót betettem a mosdó kagylóba, majd az újat felvettem.

- Baszd meg Hemmings! Nincs fekete pólód? – lépek a szobájába.

Tegnapi pólóm fekete volt, így ugyan ilyen színű melltartót is vettem fel, most meg?! Ad egy fehér pólót!

- Nincsen – vakarja meg a tarkóját, közben pedig végig vizslat.

- Ahj! Akkor mennyünk!

***

A suliba érve már rég becsöngettek az első órára. A folyosón lépkedtünk. A kapott pólót egy csomóban megkötöttem a hasamnál, így inkább hasonlított egy has pólóra. A farmer kabátomat egyre inkább magamra húztam, nem akartam, hogy kivirítson a fekete a fehér alól.

Luke bekopogott a terembe, így aztán bementünk. Nem sok magyarázás kellett a késés miatt. A tanárnő csak mosolyogva figyelt minket, míg az osztály egy részén ott ült a perverz mosoly.

Mikey elismerően bólintott nekünk, mire belevágtam a kezébe, ahogyan Calumnak is. Az órára nézve rájöttem, hogy csak 15 perc maradt.

Végig nézve az osztályon a mindenki máshogy nézett ránk. Valaki büszkén, míg valaki teljesen csalódottan.

Most mindenki azt hiszi, hogy lefeküdtünk?!

Az óráról kicsöngettek, mindenki egy csapatként ment ki.

***

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsak lesztek – szólal meg Mikey.

- Nem feküdtünk le, ember! – vágom karom a mai nap már vagy ötödjére.

- Most komolyan nem volt semmi? – nyüszít fel Calum.

- Nem! – mondjuk egyszerre Luke-kal.

- Jó, akkor menjünk enni! – csapja össze a kezeit Clifford.

- Én, még elmegyek a mosdóba – biccentek egyet.

Amint elindultam, a pólóm színe sikeresen megváltozott...