- Beca tudjuk, hogy nem szeretsz embereknek elmondani dolgokat, de el kell menni a rendőrségre – jelentette be anya

- Mégis miért? – teszem fel a kérdést.

- A történtekről szeretnétek megtudni egy-két dolgot – folytatja tovább.

- Oh, értem – sóhajtok egyet. – Mikor megyünk?

- Holnap, holnap délelőtt – válaszolt a kérdésemre apa.

- Oké – bólintottam egyet, miszerint teljesen felfogtam a hallottakat.

Végül anyáék elhagyták a szobát, miszerint a munkahelyükön várják őket. Így hát, otthon maradtam egyedül a szobámban. 

~~~~~Délután~~~~~

A nyári izzasztó meleg mindenkit megvisel. Egész nap a medence legárnyékosabb részén üldögélek, semmi erőm nincs, hogy kiszálljak innen. Ryan elment az egyik idiótához, így az egész ház az enyém. A telefonon keresztül bekapcsoltam egy zenét a magnón, így volt egy halk alá festő zene is. De ha ez nem lett volna elég, még a csengő is megszólalt.

Ki lehet az?

Sóhajtásommal együtt kiszálltam a medencéből. A nap ragyogóan sütött, így nem volt szükség semmi törülközőre. Csak a fekete papucsomat vettem fel, ebben csoszogtam a bejáratig. Az ajtó előtt Katy nagy hangzavarral ugatott, le sem tudtam állítani. Így hát megelégelve azzal, hogy ő csak ugatni fog, levettem a kulcsot a polcról, az ajtót pedig kinyitottam.

Az ajtó mögött a szöszi rejtőzött. Egy fehér pólóba bújtatta felső testét, lábain egy fekete nadrág volt. Szemei előtt, az orrán, egy fekete napszemüveg csücsült, ami nem sokkal később a feje tetejére került át.

- Nem akarok tolakodó lenni, de – néz rám. – Mi a fene történt a nyakaddal?

- Na, basszus! – kapom oda a kezem. – Ügyetlen vagyok a konyhában.

- Én is, de a nyakam nem szokott így kinézni – üvölti túl a kutya ugatást.

- Oké – sóhajtok egyet, ezzel együtt beinvitálom a házba is. – Fogalmam nincs ez, hogy került oda, de ott van.

- Mikor vetted észre? – teszi fel a kérdést.

- Amikor haza jöttem a kórházból, azóta egyre halványabb. De még látszik.

A továbbiakban beállt a csend. De nem a kellemes fajta, nem. Az, az irritáló csend, amikor tudod, hogy a másik mondani akar valamit, de mégsem teszi meg.

- Miért is jöttél ide?

- Igazából moziba indultam, gondoltam eljöhetnél velem.

- Miért pont én? – húzom fel a szemöldökeimet.

- Te vagy erre a legalkalmasabb, és mindenkinek valami programja van – rántja meg a vállát.

- Ha vársz egy tíz percet, akkor mehetünk.

- Addig elleszek a kutyáddal – húz a szájára egy mosolyt.

Első utam a medencéhez vezetett. Amint elhúztam a terasz ajtaját, egy gyenge szellő csapta meg az arcom. A törülközőmet felkaptam a vállamra, a telefonomat pedig a kezembe vettem. Ezekkel a tárgyakkal a szobámba mentem, ahol egy gyors tusolás után teljes hadi felszerelésben álltam a tükör előtt. Hajamat lágy hullámok szelték át.

Csak moziba mész egy fiúval. Tökéletesen nézel ki ahhoz. Nem kell semmi csicsa, csak add magad. A fekete táskámat felkaptam a vállamra, majd lerobogtam a lépcsőn.

- Mehetünk – mosolyodom el, amint leérek, és meglátom őket. Luke ölében kifeküdve fekszik Katy.

- Megkedvelt.

- Veszem észre – ülök le mellé. – Áruló kutya.

- Na, ne beszélj így róla! – nevet fel. – Indulhatunk?

- Aham, készen vagyok...

***

- Lucas! Új barátnő?

Három idegen fiú hangját hallottam meg a hátam mögött. Luke számára biztos ismerősek voltak, hisz amint közelebb értek, köszöntek egymásnak.

- Nem, csak barátok vagyok – feleli helyettem is.

- Akkor nem is zavarunk – kacsint rám az egyik. – Sziasztok!

- Ez furcsa volt – szólalok meg, miután elmentek.

- Ne is figyelj rájuk.

~~~~~Másnap~~~~~

- Hogy történt ez az egész dolog? – kérdezi az egyik rendőr.

- Mint, már említettem elmentünk bulizni. Valahol ott felejtettem a poharam, amiben elvileg drog volt. Én, csak ennyiről tudok. 

- A kórházi papírjaiban az áll, hogy kábítószer került a szervezetébe, ezért nem emlékszik semmire. – olvasta el a papírjaimat.

- Igen...

Ugyan azt elmondja, amit én... Istenem! Ezeknek mennyit fizetnek? Szerintem erre, én is képes lennék, érettségi nélkül is.

- Több mint lehetséges, hogy az üdítőjébe került valami. – néz rám a lapok közül.

- Valószínű – rántom meg a vállam.

- Ennyi elég volt, köszönjük a válaszait. – nyitotta ki az ajtót. – Következő, Mina Smith!

A szőkeség bement, én pedig leültem a helyére.

- Ő mit keres itt? – biccentek a szoba felé.

- Ott volt a bulin. Ő látta meg, hogy valaki tett valamit az italodba – válaszolta Ryan.

- Oh, értem.

- Késtem? – rontott be a váró terembe Luke. Haja a feje tetején csapzottan áll, gondolom futott.

- Nem – válaszolom. – És ő mit keres itt?

- Én is ott voltam! Kikérem magamnak! – ül le az egyik üres székre.

- Aha – húzom el a szavamat.

Végül mindenkit meghallgattak, aztán mindenki ment haza. Szerintem teljesen szükségtelen volt, de ők tudják!

~~~~~Egy hét elteltével~~~~~

A hetek elteltek, a nyári szünet is befejeződött. Az iskola a mai napon kezdődik el. Semmi kedvem nincsen a sok maximalista tanár között eltölteni még egy évet.

Reggel hamar felkeltem. Igaz, a ruhaválasztás miatt nem kell aggódnom, egyenruhánk van. Így hát azt felvettem. Egy szimpla sminket tettem fel az arcomra, nem kell semmi túlzás.

Így hát, szeptember elsején elindultunk az iskolába. Ugyan az a nyomi osztály, szerencsétlen tanárokkal. Semmi nem változott.

- Rebeca!

Ez a sipító hang nem hiányzott sehonnan. Samantha az évfolyam ribanca. Szépen fogalmazva. 

- Igen? – fordulok meg mosolyogva felé.

- Hallom bepasiztál a nyáron! – ujjong fel. – Csak nem Toby-val jöttél össze megint?

- A pletyka hamis. Nem jöttem össze senkivel – rázom meg a fejem.

- Kár! Rád férne már egy pasi.

- Elintézed te helyettem is – mosolygok rá.

- Ezt, hogy érted?

- Sehogy, de nekem mennem kell, még találkozunk.

A nyár alatt nagyobb ribanc lett. A vörös haját átfestette szőkére, visszatért a természetes színéhez. Most mát kívül is olyan, mint belül. Szőke!

Az iskolai időszak meglepően hamar telik el. Már két teljes hetet kibírtam anélkül, hogy valami idiótaságot csináljak.

A mai napon, az első emeleten vártuk Ellel, hogy vége legyen a mai napnak.

- Nézd meg! Egyest adott – veszi ki a dolgozatát Ell a táskája legmélyéről.

- Ha neki ettől jobb napja van, akkor nekünk is. – rántom meg a vállam. 

- De akkor is!

- Nézd csak! – veszem ki a kezéből, a táskámban pedig turkálni kezdek. Meg van! Az öngyűjtő.

- Ez honnan van neked?

- Alex azt mondta vigyázzak rá, már lebukott, mert cigizett. Ha nincs nála gyűjtő, kevesebb az esélye. 

- Logikus, de mit akarsz vele csinálni?

- Csak figyelj!

Az egyik ablakot kinyitottam, a kezeimet kinyújtottam, nehogy beriasszon a tűzjelző. A gyűjtőt, beindítottam, így egy kisebb láng keletkezett, az hozzá ért a papírhoz. A papírt belepte a vörös tűz. Amikor már elég nagy része éget elengedtem, így szállt le a pályára.

- Beca, ezt nem kellett volna – néz ki ijedten Ell.

- Ugyan miért?

- Az ott...