- Te nem vagy éhes? - kérdezte.

Erre a válaszom egy gyors bólintás lett. Lementünk az emeletről és ekkor, Scott csapódott mellénk.

Scott és Ell... amolyan, nincs is rájuk jó szó. Nem mondom, azt hogy olyanok akik csak egy estére járnak össze, de látszik, hogy a fiú többet érez, mint kellene. Még mindig, hisz régen együtt voltak, csak hát, valamiért nem tartott sokáig. De szerencsére a mai napig jóban vannak.

Egy kicsit lehagytam őket, s a konyhába siettem. Oda érve öt fiút pillantok meg a konyhapultok előtt – félmeztelenül.

- Mi ez? Strand? Itt még kicsik is vannak! – mutogattam magamra, ebből a kis „csapatból" én és Ryan vagyunk a legfiatalabbak -, mert ugye ikrek vagyunk.

- Annyira nem vagyunk vészesek! – állt elém Josh. Én – azzal a kemény 160 centimmel -, felnéztem rá, mire elmosolyodott. Nincs itt semmi egyéb baráti kapcsolatnál, bátran kijelenthetem, hogy van fiú és lány között barátság.

- Nem, de van nálatok ezerszer jobb! - kinyújtottam rá a nyelvemet. Lassan elment előlem, s visszaálltak főzőcskézni. Körbenéztem a konyhában és egy cetli volt a hűtőn ez állt benne:

„Ma csak este érünk haza, éjfél körül! Este találkozunk, puszi anya!"

Ez nem volt meglepő, anyáék egy céget vezetnek, így elég nehéz a családnak együtt lenni, de ha kell, itt vagyunk egymásnak.

Az ebédet, amit a fiúk csináltak megettük, majd leültünk tévézni. Nálam volt a távirányító, így valahogy mindig a Spongya Bobnál akadtunk meg. Gyorsan kimentem pattogtatni kukoricát. Lekucorogtam a fotelbe, s néztem tovább a rajz filmet.

- És mi nem kapunk pattogatott kukoricát? – kérdezték egy idő után a fiúk.

- Nem kértetek! - válaszoltam teli szájjal.

Sóhajtottak egyet, majd Ryan kiment, majd öt tál finomsággal tért vissza. Mindenki kezébe nyomott egyet, majd ő is leült.

***

-Ez unalmas! – ül fel a padlóról Alex.

- Akkor ne nézd! – dobtam képen egy marék kukoricával.

- Miért nem megyünk egyet medencézni? – mutat ki.

- Tőlem mehetünk!

Felmentem Ell-el a szobámba, s felvettük a bikiniket. A lépcsőn lassan leballagtunk, de mire ki értünk a fiúk nagyban fürödtek. A vöröske lefeküdt a napozó ágyra, én pedig leültem a medence szélére. A lábamat a vízbe lógattam, közben pedig a labdát dobáltam valamelyik idiótának. Mellettem volt egy fánk alakú úszógumi, amit a kezembe vettem, s felfújtam. Ráraktam a vízre, majd ráugrottam. A napszemüveget a fejemre raktam, így napoztam. Nem sokáig fekhettem rajta, Ryan leborított.

- Most ezt muszáj volt? – jövök fel a víz alól.

- Nem, de jól esett.

~~~~~1 hét elteltével~~~~~

Az elmúlt egy hétben, feküdtem az ágyba, s sorozatokat néztem. Körülbelül ebből állt az egész napom. Néha lementem enni, inni, néha napján még napozni is levánszorogtam, hogy ne legyek hófehér. Mivel a mai napon nem volt emberizzasztó meleg, gondoltam elmegyek kutyát sétáltatni. Útközben Ell-be botlottam bele.

- Mi járatban vagy erre felé? - kérdezte tőlem.

- Tudod, ha unatkozok, csodákra vagyok képes, akár még az ágyamból is kikelek! - válaszoltam nevetve.

Végül egy kávézó felé indultunk, hisz kutyával sok helyre nem lehet bemenni. Útközben nagyon belemélyedtünk a beszélgetésbe, így véletlenül a vörös neki ment, egy fiúnak.

- Bocs, nem figyeltem, az én hibám! – a fiú barna haja a szemébe lógott, így nagy nehezen felsegítette Ell-t.  Az egész jelenetet a háttérből egy szőke, már- már két méter magas fiú nézte végig.

(Piercing nélkül képzeljétek el MÉG :D )

- Nem a te hibád, én nem figyeltem! - Ell feje már a paradicsom színeiben pompázott. Már a vöröske szemén lehet látni, hogy itt lesz valami, de az a gyerek... Nem az én stílusom. A szöszi – közben elneveztem zsiráfnak, mert olyan magas – végig engem nézett, az orrára letolta a napszemüvegjét, s így figyelte a világot. Miután a gerlepár befejezte a turbékolást, tovább álltunk. És kávézónál megálltunk.

- Ah,Beca!

- Mi van? – kérdeztem félve.

- Az a pasi, nagyon helyes volt. És a másik meg téged nézett biztos bejöttél neki. - válaszolta és a kávéját kavargatta.

- Melyik a szőke zsiráf? - kérdeztem vissza..

- Zsiráf? Miért? - most komolyan semmi képzelése sincsen miért zsiráf? Vagy 20-25 centivel magasabb volt, mint én, bár én kicsi is vagyok.

- Hagyjuk! A szerelmesek úgysem értik, amit én akarok nekik mondani. - tovább kavargatta a kávét, néha beleivott és rám se hederített. Mikor mindketten megittuk fizettünk és haza indultunk.

Haza értem, levettem Katy-ről a pórázt és lehuppantam a kanapéra.

- Milyen volt a séta? - kérdezi Ryan.

- Hosszú!

- Amúgy holnap majd megyünk strandra! Jönnek a fiúk is!

- Oké.

Este csináltunk magunknak gofrit és leültünk tv-t nézni. Miután megettük a kaját, én elmentem letusolni, és aludni. Reggel arra keltem fel, hogy kiabál Ryan. Igaz már 11 óra volt, de én még pihentem és ekkor...