- Jó reggelt, Beca – nyöszörög mellettem a félig alvó Cal.

Na, nee!

- Calum, ugye mi nem? –kérdezem egy hatalmasat nyelve.

- Mi, nem feküdtünk le – rázza meg a fejét, közben belefordul egy hatalmas párnába. – Csak ittunk, többet, mint kellett volna.

- Ha hazudsz, én esküszöm, megöllek – ülök fel az ágyon.

- Miért hazudnék?

- Nem a saját ruhámba vagyok, ez nem jó jel!

- Te kérted, hogy adjam oda a pólóm – fordul felém. – Te vetted fel.

- Anyám! Mi történt tegnap este?

- Honnan kezdjem?

- Lehetőleg az elejétől.

- Na, az jó lesz – csapja össze a kezeit.

Mint kiderült háromüvegnyi alkoholt megittam, a lehető összes bánatomat kiöntöttem Calumnak. Borzalmas vagyok.

- Az volt a legjobb, amikor ki akartál ugrani az erkélyről – nevet fel.

- Uram isten – teszek én is hasonlóan.

- Nyugi, nem mondom el senkinek – mosolyodik el. – De, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Ti tényleg csókolóztatok Hemmings-szel?

Kérdése hallatára az ivott vizemet kiköptem az ágyra.

- Szóval igen – bólint.

- Nem, nem csókolóztunk – rázom meg a fejem.

- Tegnap este viszont elég erősen kijelentetted.

- Hazudtam...

***

Az esti bulin történtek másnapra felkerültek a világhálóra. Mindenki jelmezben, mosolyogva pózolt a képeken. Nekem semmi nem maradt meg. Calum egész reggel mesélte milyen borzalmas voltam az este, ittam, beszéltem, ittam, beszéltem. Igaz, megígérte, hogy a dolgaim biztonságban vannak, nem kürtőri szét a világban, de jobb félni, mint megijedni. A reggelit ott, Mikey-ék házában töltöttük el. A két fiú, én és Ell. Rengeteg kérdésem lett volna felé az este miatt, mégse zavartam. Mindenkinek kellenek a titkok.

- Beca.

Ryan az ajtón kopogott, majd kinyitotta azt.

- Igen?

- Estére vendégem van, remélem, akkor nem fogsz törülközőben járkálni.

- Én is remélem, szóval elmegyek most –nevetek fel.

- Siess!

A zuhany csapját megnyitottam, a ruhámat a fürdőbe dobáltam be, pár másodperc múlva a meleg víz alatt álltam. Arcomat átmostam.

Ha Calumnak elmondtam a csókot, akkor valószínűleg Toby-ról is többet dumáltam, mint kellett volna. Egek! Ha dumáltam valószínűleg elmondja Ryan-nek, aki elmondja a rendőrségnek, onnan pedig engem is kivesznek. És mindezt Toby is tudni fogja, hisz őt nyomtuk fel.

Hogy nekem is innom kellett!

Amint kiérek innen, felhívom...

Fél óra múlva kikászálódtam a párás fürdőszobából. Akkor most... Telefon. De hol a telefon?

- Ryan! – kiáltok ki a szobából.

- Mond.

- Hol a telefonom?

- Itt van lent a nappaliba.

Hogy a fenébe került az oda? Fekete mamuszomat a lábamra kaptam, úgy siettem le a lépcsőn.

Oh, a vendég nem más, mint Luke...

- Hol van? – tárom szét a kezeimet.

- Mindjárt idehozom – áll fel a kanapéról, ahogyan a szöszi is.

- Szia – köszönök neki.

- Szia, Törpilla – mosolyog rám.

Közelebb lépett hozzám, mire egyet hátra léptem.

- Aranyosak a szeplőid – vigyorogva mutat az arcomra.

- Fogd be!

- Csak bókoltam neked – sóhajt fel. – Mi ebben a baj?

- Semmi, bókolj másnak.

- Itt a telefon – nyomja a kezembe Ryan.

- Köszönöm!

***

A másfél hétnyi szünet gyorsan eltelt. Két napja újra az iskola padjait koptatjuk. A délután óta nem beszéltem Calumon kívül senkivel. Felhívtam a telefonon, mint kiderült tudtam tartani a számat, semmit nem mondtam a dologról.

A tornaterem öltözője felé igyekeztem. Oda érve a táskámat ledobtam egy padra, ruháimat átvetve lettem készen. Az ajtón kiérve egy mellkas csapódott nekem, Luke.

- Nézz már a lábad elé, ribanc! – rivallt rám.

- Öhm, mit mondtál? – vágtam értetlen fejet, végül felnéztem rá.

- Jól hallottad, csak az igazat mondtam el – tárta szét a kezeit, majd elment mellőlem, be a terembe.

Szem forgatva indultam meg én is. A diáksereg mindenhol ott volt. Középen, a kis sarkokban, valaki még a bordás falakon is fent ült. Megpillantottam Calum-ot, majd mosolyogva indultam meg felé.

- Luke kever valamit - suttogta nekem.

- Miről beszélsz?

- Valaki azt mondja, a bulin köztünk több is történt – magyarázta. – Ebből azt szűrte le, hogy lefeküdtünk.

- Mi? Fuj!

- Kösz, Beca – mondja szarkasztikusan, közben felém néz. – Igazán... kedves vagy.

- Nem úgy értettem, csak a barátom vagy – rántom meg a vállam.

-  Úgy, ahogy te nekem – mutat rám. – De valaki keveri a dolgokat.

- Tipp?

- Ebben ti, csajok vagytok a profik, rátok hagyom! – hajolt közelebb, és az osztályra mutatott.

- Nem volt elég a buliban, gyerekek? – Luke vigyorogva elénk sétált.

- Ne keverd a dolgokat, haver – Calum két kezét a mellkasa előtt összefonta.

- Én? – mutatott magára. – Én keverem? Te csináltad az egyértelműt, azok után, amit mondtam.

Azok után, amit mondtam. Mit mondott, kinek, mikor?!

- Nem történt semmi – szólalok meg. – Semmi.

- Ugyan, ezt te magad se hiszed el!

- Figyelj, Hemmings – léptem előre. – Nem tudom ki mondott neked mit, de féltékeny vagy.

Egy hatalmas, diadalittas mosollyal néztem rá. Izmai megfeszültek, szája kinyílt, mégse mondott semmit.

- Nem vagyok féltékeny – forgatja meg a szavait. – Csak elmondom a tényeket, amiket ti nem mertek bevallani.

- Nincs mit bevallani – nevet fel Calum. – Hidd el, bevallanám, ha megfektettem volna.

Mi a fene? Hunyorított szemekkel néztem Cal-ra, aki csak vigyorogva figyelt engem, majd Luke-ot.

- Ne kezd – szólalt fel a szőke.

- Te mondtad, hogy valljam be – vállait megrántja, egyet előre lép. – Biztos nehéz hallani, hisz tudom mit...

- Fejezd be, Hood! – szakítja félbe.

Néha nem szeretem a befejezetlen mondatokat, kicsit sem. Most meg pláne!

- Ugyan, még el sem kezdtem – röhög fel.

- Srácok!

Mikey egy hatalmas vigyorral közeledett felénk. Két kaját kinyújtotta, magához húzta a két fiút.

- Ugyan, ne veszekedjetek! Barátok vagyunk – vigyorog még mindig.

- Többé nem vagyunk azok – suttogja Luke.

- Egyetértek.

- Nem akarok szünet után úgy visszajönni ebbe a retek iskolába, hogy a két legjobb haverom ilyen ökör legyen – sóhajt fel. – Köszönöm!

***

A nap hátralévő része nyugodt volt. A két veszekedő majmot Mike minden erővel próbálta kibékíteni. Makacs mind a kettő. Utolsó óráról kilépve elindultam hazafelé.

- Várj, Beca!

- Mizu, Calum? – mosolyogtam rá.

- Elviszlek kocsival – mutatott hátra. – Már ha, te is szeretnéd.

- Megköszönöm – nevettem fel.

- Na, akkor gyere. Hideg van!

Gyorsan visszasétáltunk az autójához. Egyből bevackorogtam magam a meleg ülésbe, amire csak egy halk nevetést kaptam.

- Kérdezhetek valamit?

Tesi óra óta furdalja az oldalamat egy kérdés, amire szeretnék választ kapni.

- Persze, mond csak – felelte, a kocsival pedig kiparkolt.

- Miért nehéz hallani Luke-nak arról, hogy mi „lefeküdtünk"? – mutattam a jeleket a levegőbe.

- Tudod,...

Borzalmas, rész lett... Sajnálom :( Elég régen volt rész, de próbáltam sietni, de mint látszik, nem igen jött össze :D Van egy ötlet a fejembe, ami nagyon tetszik nekem, és sokaknak is, de ugye itt az iskola, ami miatt kevesebb rész lesz, mint amennyi most van, de próbálok sietni majd... De visszatérve az ötletre, ha úgy alakul kiraknám, persze ha ti is szeretnétek :) Szóval, még egy Hemmo-s sztori jöhet? :D

Aki, nem tudja, lett egy mindenes kis könyv, amibe érdemes benézni, sokszor ott mondom el, hogy mi történik velem... nem mintha érdekes lenne :D