Reggel arra keltem fel, hogy kiabál Ryan. Igaz már 11 óra volt, de én még pihentem és ekkor...

-Beca! Szedd össze a segged, mindjárt indulunk! – ordít fel. A folyosón lehetett, eléggé halkan hallatszott.

A takarómat lefejtettem magamról, lassan megközelítettem a fürdőmet. A szokásos reggeli zuhany helyet, most csak a fejemet szedtem rendbe. Ne gondoljatok semmi sminkre, hisz a partra igyekszünk. Ehelyett, a hajamat kifésültem, felkötöttem egy copfba. Ezután egy maroknyi vizet csaptam a fejemhez, felfrissülés képen.

A szobámba visszaérve egyből a szekrényemet céloztam meg, s a ruhák között turkáltam. Minden lánynak vannak, nincs mit felvennem percei... Mint most nekem. Teljesen tanácstalan voltam, nem tudtam mit vegyek fel. Végül egy bikinit, fölé pedig egy lenge ruhát kaptam magamra. Egy kis táskámba mindent elraktam, ami kellhet. Napszemüveg, naptej... ehhez hasonló dolgok. Sóhajtva végig néztem a szobán, nem-e hagytam itt valamit, de végül csak Katyhez mentem oda, megvakargattam a pocakját. Végül nyomtam egy puszit a fejére, majd leindultam. A lépcső legtetejéről már láttam Ryan alakját, ahogyan pakolászik. Lassan lépdeltem lefelé. Bátyám mellett elmentem, egyenesen a konyhába. Levettem egy tálat, raktam bele gabona pelyhet és tejet, majd szépen falatoztam. Ryan is hasonlóan tett.

-Anyáék? – kérdezem két falat között. Az arcára pillantok, ami a reggel miatt tiszta kóma, akárcsak az enyém.

- Elmentek, azt mondták este hamarabb jönnek.

- Értem, mikor megyünk? – teszek fel ismételten egy kérdést, hisz a nyárban az egyik legjobb dolog a strand.

- Amint megetted – nevet fel, hisz ő már nagyban befejezte az adagját. Hamarosan én is meglettem.

Mindent bepakoltunk a kocsiba, ahogy magunkat is, majd elindultunk. Útközben Alext, Scott-ot és Tony-t felvettük.

A parton a többiek vártak, Ell nagyban pakolt a két fiú meg a bikiniben mászkáló lányokat nézte. Hosszú napnak nézünk elébe...

Leültem a vörös mellé, ő pedig a kezembe adott egy magazint. Először nem értettem miért, majd rájöttem. A legelején hatalmas betűkkel rá volt írva, hogy a lapban szerelem teszt található. Nagy mosoly kúszott az arcomra, amiből egy halk nevetés lett. Nem vártam tőle többet, mindig sikerül mosolyt csalnia az arcomra.

- Csináld meg! Majd várom a válaszokat – kacsintott rám. – De, addig is, megkeresem a mosdót.

- Menj, itt leszek – nevetek fel, a magazint pedig kinyitom.

Ledőltem az egyik plédre, s olvasgatni kezdtem. Na, oké! Akkor nézzük ezt a tesztet...

Mégis honnan kéne, tudnom mit érez irántam a kiszemeltem? Ilyen idiótaságokat... 

-Beca, mi megyünk a vízbe – rángat vissza Zach a valóságba.

- Oké, menjetek... Én megkeresem Ell-t – mondom, s gyors felállok a homokból.

Egy törölközővel a kezembe mentem végig a parton. Néha megkaptam egy-két beszólást, miszerint milyen jó csaj vagyok. Egy Tudom-mal elintéztem. Majd röhögve álltam tovább. Úgy egy fél órája sétálhattam, amikor egy vörös haj zuhatagot látok meg, egy büfé előtt. Nem akartam megzavarni semmit, így csak hallótávolságon belül mentem, de szerencsére nem láttak.

- Valamelyik nap véletlen neki mentem, és most találkoztam vele így, meghívtam egy üdítőre – felelte a srác, aki sikeresen neki ment Ell-nek. Még most sem szívlelem, de nem én döntök a szerelmi életéről... De találhatna jobbat.

- Szerintem én, nem zavarok nem tudtam, hogy van barátnőd és, hogy így fog reagálni – szólt bele Ell is. A hangja elég halk volt a szokotthoz képest. Én is egyre közelebb merészkedtem, de nem csak én néztem végig az egész jelenetet. A szőke zsiráf is a háttérben állt, láttam rajta, hogy nem akar bele szólni. Egy idő után rájött, hogy én is ott vagyok, s egyből rám kapta a tengerkék szemeit. Egy kis ideig értelmetlenül néztem rá, majd rájöttem. Persze, nem is fiúból lenne. Na, meg persze nekem is mélyebb kivágású bikinit kell felvennem. A törölközővel egyből eltakartam magam, amin jót nevetett.

Idő közben Ell felállt a székről, esélytelenül.

- Jaj, ne menj! – fogta meg a kezét a barna fiú, ezzel visszarántva Ell-t. Kicsit közelebb mentem hozzájuk.

- Ell, mit csinálsz ezzel a ficsúrral? – halkan sóhajtottam, a törölközővel pedig a dekoltázsomat takartam. Elég hülyén nézhettem ki.

- Csak meghívott egy üdítőre – válaszolta mosolyogva. 

- Eddig én úgy tudtam, hogy menni készülsz – lépett közelebb egy szőkeség. Várjunk csak! Ez a csaj a plázából. A szökőkutas csaj. Istenem! Milyen kicsi a világ. Az emlékek miatt halkan felnevettem, mire mindenki rám kapta a tekintetét.

- Mégis mi olyan vicces? – nézett rám a szöszke.

- Ugyan, semmi... - mosolyogtam rá. – Remélem sikerült megvenni a csoki szökőkutat. – tettem a kezem a vállára. Összeszőkült szemmel nézett rám, én meg megfogtam Ellt, majd szépen elmentünk.

- Beca, állj már meg! – húzz vissza Ell egy pár perc múlva.

- Mit szeretnél? – sóhajtva megálltam, s felé fordultam. Szemei könnyesek voltak, de próbálta tartani magát. Erősen magamhoz húztam. – Ne, kérlek, ne sírj! Nem tudok megvigasztalni senkit.

- Nem fogok sírni, ezért nem éri meg - felnevetett. – Főleg, hogy az elkényeztetettekre bukik.  

- Akik szökőkutat akarnak! – sétáltunk tovább.

Idő közben visszaértünk az elfoglalt helyünkre. Leültünk, egy kicsi színt kapni, mikor a fiúk értek vissza, de már kapkodták fel a cuccaikat, s indultak tovább

- Még jó, hogy együtt jöttünk ide – mormogtam magamnak.

- Na, megcsináltad a tesztet? – fészkelődik közelebb a vörös.

- Nem, honnan tudjam, mit érez a kiszemeltem? Egyáltalán ki a kiszemeltem? – nevetek fel.

- Hát ki más lenne!? A szöszi!

- Persze! Tudod mit, nem vagy éhes? Mindjárt kilyukad a hasam – váltok gyorsan témát, amit egy felcsóválással lerendez, majd válaszol.

- De, az vagyok. Hova megyünk?

- Van nem messze egy kis büféféleség, ott van sült krumpli.

- Mehetünk! – pattan fel nevetve.

- Okés! – kelek fel én is, s felkapom a táskámat. Ketten egymás mellett elindulunk, közben értelmetlen dolgokról beszéltünk. Olyan tényleg, értelmetlenekről. A beszélgetést egy pár füttyszó szakította meg. A hátam mögé néztem, ahol egy pár velünk egykorú srác üldögélhetett.

- Nézd már őket! - ordibált az egyik a másiknak, éreztem, hogy nekünk mondják, hisz ránk mutattak. Logika Beca!

- Te, ezek most nekünk kezdtek el ordibálni? - suttogta Ell a fülembe.

- Remélem nem - mondtam neki mosolyogva. De úgy látszott, nincs igazam. 

- Hé, Ariel! – céloztak Ell-re. - Nem, szeretnétek velünk tölteni egy napot?

- Eltaláltad, angyalom! – ordítok vissza neki. 

- Na! Ne legyünk ennyire csípősek! – állt fel a szöszi, s a szemi ismét elvándoroltak, mire bemutattam neki, majd Ell-lel tovább indultunk.

- Akkor, gondolom ez egy nem! – kiabálták továbbra is.

Nevetve mentünk tovább, majd megérkeztünk a kis büfébe. Kértem 2 adag sült krumplit. Megvártuk, míg elkészül, majd ott megettük. Megnéztem a telefonomat, amin egy üzenet várt rám.

Ryan: Hali, Beca! 6-kor találkozzunk a helyi pizzériába! Oké?

Beca: Ja, oké ott leszünk! 

- Na, és most? - kérdezte Ell, így kinéztem a telefonom mögül.

- Mi most? - kérdeztem, vissza aztán leesett, mit fogunk ezután csinálni. – Nem tudom, gondolom, megyünk fürödni, hisz ezért vagyunk itt nem?!

Majd a kis barna gyerek – akinek még nem tudom a nevét - , leült Ell mellé. Összehúzott szemöldökkel néztem rá, majd megszólaltam:

- Mégis mi a francokat akarsz?

- Csak jöttem a barátnődhöz, bocsánatot kérni! – nézett Ell-re.

- Menj vissza a barátnődhöz, nem akarom, hogy megint úgy reagáljon, mint ahogyan az előbb! És bocsánatkérés elfogadva! – nyújtotta Ell a kezét, amit így megrázott.

- Már nem fog úgy reagálni – mondta szomorúan. Ú, de nyámnyila ez a gyerek!

- Oszt, miért nem? - kérdeztem teli szájjal. Igen, kifinomult vagyok.

- Mert összevesztünk!

- Akkor béküljetek ki - vetette fel az ötletet Ell.

- De hogyan? – Esküszöm, ennek van barátnője, de közben azt se tudja, hogyan béküljön ki vele. Ekkora szerencsétlen.

- Vegyél neki valamit, amit szeret! - mondtam neki.

- És mit...? - kérdezett volna.

- Meg ne kérdezd, mit szeret, nem az én barátnőm! – Hú, ez a gyerek!

- Nyugi van! - mondta nekem.

Még egy pár percig ötletelgettünk, majd eldöntötte mit vesz a barátnőjének, raffaelot.

- Ez, az akkor veszek neki raffaelot! – állt fel izgatottan.

- Mert az többet mondd minden szónál, mi? - kérdeztem tőle.

Erre csak nevettünk. Aaron – igen, idő közben kiderült -, elment, mi pedig Ellel, megszerveztük mit fogunk csinálni 6-ig. Most múlt fél kettő, így kifizettem a kaját, majd visszamentünk a cuccainkhoz, és közelebb költöztünk a parthoz. Bekentük magunkat naptejjel és bementünk a vízbe. Én felfújtam magamnak egy úszógumit, amibe mindketten belebujtunk. Egy pár óráig bent voltunk, majd úgy döntöttünk, hogy kimegyünk szárítkozni, mégse akarunk vizesen menni a pizzázóba.

- Nézd, már ott van Aaron a barátnőjével! - mondta nekem Ell törülköző hajtogatás közben.

- Ja, biztosan megvette neki a dolgokat, és megbocsájtott neki. Mint a romcsi filmekbe, amiktől hányni lehet! – mondtam nevetve.

- Ne legyél, már ilyen, egyszer neked is lesz egy rendes pasid!- hangsúlyozta ki a rendeset, a régebbi történetek miatt.

- Egyszer! Talán egy párhuzamos univerzumba! - válaszoltam neki, nevetve. Erre csak megforgatta a szemeit és tovább pakolt. 5 óra volt, még így is volt vagy 1 óránk, de nem tudtok, mit csináljunk.

Időhúzás képen a nálunk maradt szükségtelen holmikat beraktam a kocsiba, hisz nálam maradt a kulcs.

- Már csak fél óránk van, ne induljunk el? - kérdeztem az órát nézve.

- De, menjünk - beletúrt a nagy vörös loboncába, és elindultunk.

Útközben nem beszélgettünk, csak mentünk és mentünk... Kis idő múlva mát ott is voltunk.

- Mi történt, egyszer hamar ideértetek? - kérdezte Zach.

- Haha, valaki nagyon poénos kedvében van. - mondtam nekik. - Akkor bemegyünk vagy itt fogunk kint állni? Mert én éhes vagyok... szóval mehetnénk.

Betereltem a népséget és leültünk egy 8 személyes asztalhoz, mivel 8-an voltunk. Ell-el hátra maradtunk, így előttünk egy centire sietett el Aaron barátnője. Ribanc! Árad róla! Igaz, nem beszéltem vele még... de érzem!

- Ezeknek is pont itt kell enniük? – túrok bele a hajamba mérgesen.

- Kiknek? - kérdezte Ryan, majd az előbb említett emberek felé biccentettem a fejem.

A fiúk egyből vizslatták az asztalt, ahol összegyűltek.

- Sziasztok! Mit hozhatok? – állt mellém a pincérnő.

- 2 colát, 2 fantát, 2 mentes - és buborékos vizet – mondtam, s közben leírta magának a rendelést.

- És milyen pizzát szeretnétek? - kérdezte.

- 2 nagy sonkás-sajtosat - felelte helyettem Tony. Azért kell nekünk ennyi, mert a fiúk 6-an vannak, így azok felfalják a másfél pizzát, így nekünk Ellel, marad egy fél,ami sok is szokott néha lenni.

- Oké, mindjárt hozom az üdítőket.

Visszanéztem a fiúkra azok, pedig feltűnően nézték a szomszéd asztalt, ahol azok a bizonyos emberek ültek.

- Feltűnőbben nem lehetne bámulni azokat a ribancokat, ugye? - kérdeztem tőlük.

- De, de lehetne... Nem is nézzük őket - kezdtek el mentegetőzni.

- Áh, dehogy is, csak folyik a nyálatok... - mondta Ell.

Erre, nagyon nem mondtak semmit, csak tovább nézték őket. Meghozták az üdítőket, és tovább vártuk a pizzát.

- Nézd azokat a formás... - kezdte el Alex.

- Ne, bele se kezdj! - vágtam közbe.

- Most miért? Féltékeny vagy? - kérdezte.

- Persze, nem látod, pont rá lennék féltékeny! – feleltem vigyorogva.

- Gondoltam, mert hát tudod, nekik van, de neked nincsenek olyan adottságaid, mint nekik - kezdett el cukkolni, mikor kitört belőlem a másik énem...

Huuu, jó hosszú rész lett! :D Remélem tetszett nektek, nagyon szépen köszönöm az eddigi visszajelzéseket :)

Szeretnélek megkérni titeket arra, hogy írjatok pár kritikát, érdekelne mennyire jó/rossz a történet... Persze a ti szemszögetekből :*

Xoxo,B.