Az ebéd után mindenki hazafelé indult. Egyedül ballagtam haza. Ryan Alexékkal rendezett meg valami találkát, így arra sietett. Haza érve teljesen elkészültem a délutánra, de az álom sikeresen elnyomott, így délután is.

Sajnos...

- Sápadt vagy, gyere, menjünk fel. Vannak szobák, tudsz pihenni – aprót bólintottam, megfogta a kezem és felvezetett az emeletre. A kezét kérdés nélkül megfogtam. Az emeleten bementünk az egyik szobába.

- Pihenj egy kicsit – mutatott az ágy felé, ahová leültem. Maga mögött az ajtót becsukta, sőt be is zárta.

- Miért zártad be? – nyeltem egy nagyot. Az ágy felé közelített, amiről én leszálltam, majd hátrálva egy falnak ütköztem.

- Gondoltam hiányoztam, régen mindig élveztél mindent – elém állt, beszorított a falhoz.

- Hagyj békén! – ordítottam neki, majd megpróbáltam ellökni magamtól, sikertelenül.

- Na, cica! Ne ellenkezz – a kezeit a derekamra rakja, a rajtam lévő pólót leszakítja.

- Ne, kérlek, engedj el – könnycseppek kezdték el belepni a szememet, a végén már az ágyon voltam, meztelenül...

Csurom vizesen keltem fel az ágyban. A kezeim ok nélkül remegtek. A házban lévő csengő fülsüketítő hangon szelte át az egész házat. A székemen lévő köntöst magamra kaptam, majd megindultam az ajtó felé. Remegve vettem a lépcsőfokokat, még mindig az álom járt a fejemben. Hogy álmodhatok ilyet? És egyáltalán miért?

Az előttem lévő bejárati ajtót kinyitottam. Luke rejtőzött mögötte.

- Ember! – szólalok fel erőtlenül. – Ne feküdj rá a csengőre.

- Veled meg mi történt? – fogja meg a kezem, ami még jobban remegni kezd.

- Álmodtam, valami szart – sóhajtok fel. – Miért is vagy itt?

- Még ma, megbeszéltük, hogy megyünk edzésre. De, te nem jöttél, gondoltam megnézem, mi van veled – rántja meg a vállát.

- Mint látod, tökéletesen vagyok – nevetek fel.

- Veszem észre, elmondod mi történt valójában?

- Mondom, hogy csak álmodtam!

- De gondolom nem egyszarvúkról – a kezeit összefonja a mellkasa előtt.

- Nem éppen – rántom meg a vállam. – Bejössz?

- Ha már így kérded – mosolyodik el, a házba pedig bejön.

- De, akkor se mondom el miről álmodtam, szerintem ez magán ügy.

- Szerintem sok minden magán ügy, sok mindenkinek. Valaki mégis meztelen képeket küld valakinek.

- Ez most, hogy jött ide? – nézek rá értetlenül, és felindulok az emeletre.

- A meztelen képek is magán ügyek, mégis fent van egy pár neten, sőt valamikor személyeknek is elküldik.

- Luke, te semennyire nem tudod összevonni a dolgokat – fordulok felé.

- Sokan mondják, de szerintem az érveim nagyon is jók – kezd el bólogatni.

- Aha, hidd ezt.

A lépcsőről felérve a lábaim elvesztették az egyensúlyokat, így nagy lendülettel hátra estem.

- Szépen felviszlek – kezei a hátamat tartják. -, és elmondod, hogy mégis mi fene történik veled! Oké?

Szemeibe nézek, apró bólintással beleegyezek. Egyik kezét a lábaim alá teszi, felemel, és így visz be a szobámba. Az ágyamra lerak, és befekszik mellém.

- Mit álmodott a kedves kis Beca, hogy ennyire maga alatt van? – kérdezi inkább önmagától, mint tőlem.

- Annyira biztos, hogy ez az, az este volt – nézek rá. – Eddig semmi nem jutott eszembe, de most már minden érthető.

A szám szélét kezdem el harapdálni, nehogy elsírjam magam. Luke egy hatalmas sóhaj keretében felém fordult, és szó nélkül megölelt.

- Utálok ölelkezni – húzódok arrébb.

- Hogy te még az ilyen pillanatokat is képes vagy elrontani – rázza meg a fejét, de nem enged el.

- Egyszerűen ilyen vagyok. Megszoksz, vagy megszöksz! A választás a tiéd.

- Inkább megváltoztatlak.

- Engem?

- Nem, a szomszédot – kel fel az ágyról. – Igen, még jó, hogy téged.

- 18 évnyi természetet nem lehet csak úgy megváltoztatni.

- Csak azt hiszed. Valakiért mindenki képes megváltozni – teszi keresztbe a kezeit, s rám mosolyog.

- És, azt hiszed, hogy az a valaki te leszel? – vigyorodok el.

- Nem – nevet fel. – Perpillanat a kutyádra gondoltam.

***

A délután folyamán Luke haza ment. Jobban mondva apám haza küldte, de ez mellékes. Végül késő este sikerült újra elaludnom. Az álom nem talált meg az este folyamán. Nem mintha annyira hiányozna.

Reggel zombi módjára keltem fel. A tükör elé állva megláttam a csodás karikákat a szemem alatt, és a szénakazalra hasonlító hajamat.

Az első óránk tesi, így még sminkkel se tudnám eltüntetni mindezt. Végül csak egy enyhe vackot kentem magamra, ami nem változtatott sok mindenen, de valamit legalább segített.

- Mehetünk? – kiabál fel Ryan a földszintről.

- Egy pillanat! – ordítom vissza.

Kezembe veszem a táskámat, a lépcsőn lemegyek, majd a bejárati ajtó előtt felkapom a cipőmet.

- Mehetünk – jelentem ki.

- Remek – csapja össze a tenyereit, mindketten kimegyünk az utcára, beülünk a kocsiba, és elindulunk.

- Te – szólít meg, mire felé kapom a fejem. -, mit keresett tegnap nálunk Luke?

- Csak elaludtam, és elfelejtettem menni valahová. Megnézte miért nem mentem el.

- Oké, másik kérdés – a kocsival lefékezik egy piros lámpa előtt. – Miért ordibáltad egész este, hogy 'Nem, akarom, hagyjál békén!'. És a társait.

- Mit csináltam? – nézek rá.

- Jól hallottad, és mivel egymás mellett van a szobánk, egy kicsit hallani lehetett – biccent egyet. – Mesélj hugi!

- Nem tudom mi történt az este. Csak délután álmodtam valamit. – dőlök hátra. – De abban valaki éppen meg akart erőszakolni, szóval... Érdekes álmaim vannak!

- Mi van? – néz rám. – Miért álmodsz te ilyeneket?

- Nem tudom, de nem is akarom megtudni.

***

A tornaterem közelében lévő öltözőben vártam, hogy elkezdődjön az óra. A rajtam lévő rövidnadrágot lejjebb húztam a combomon, majd a padra lefeküdtem.

- Nem vagy valami jó hangulatban – áll meg mellettem Mina.

- Ennyire látszik? – ülök fel.

- A tegnapi Becához képest igen – bólint egyet. – Mi történt?

- Áh, nem fontos – rázom meg a fejem.

- Gyertek, kezdődik az óra! – kiált be valaki.

- Mennünk kell!

- Ja – bólintok egyet, pár perc múlva már bent is voltunk.

A terem tágas volt, minden féle hálóval tele voltak a falak. Az osztály egy része a padlón ült, még a másik a falak mellett állt.

- Jó reggelt gyerekek! – köszöntött Mr. Hill.

- Jó reggelt, Tanár úr! – szólalt fel az egész terem.

- A mai napon megkért engem az igazgató, hogy kezdjem el a pom-pom, és a rögbi csapat válogatását az alattatok lévő osztályokból.

- Alattunk lévő? – kérdezte meg Mikey, közben pedig a szemét húzogatta.  Erre a mondatra az egész osztály felnevetett.

- Nem úgy, Clifford – rázza meg a fejét a tanár úr.

- De, ez is egy lehetőség! – szólal meg újra.

- Az hát! – forgatja meg a szemeit. – Szóval, megkérném Minát, és Becát, hogy menjenek körbe az osztályoknál.

- Muszáj? – kérdezem meg.

- Tőlem maradhatsz is itt.

- Mina! Menjünk! – fogom meg a kezét, és elindulunk.

Az emeletről indultunk a földszintre, először a 9-eseknél álltunk meg.

- Elnézést a zavarásért – szólal meg Mina. – Mr. Hill kért meg minket, hogy járjuk végig a termeket, és aki szeretne pom-pom, vagy rögbi csapatba jelentkezni, az itt megteheti.

Az egész gyerek sereg felállt. Míg a lányok a pom-pomhoz, a fiúk a rögbihez jelentkeztek. Hamar készen lettünk, majd mentünk vissza tesire. 

~~~~~~1 hét elteltével~~~~~

Az elmúlt egy hétben az álmok folytatódtak. Valamikor ugyan az, valamikor tovább ment. Nehéz minden reggel egy boldog arcot mutatni, miközben ilyeneket álmodok. A történet a fejemben teljesen összeállt. Egyetlen egy dolog hiányzik még.

Ki tette ezt velem?!

Az iskola ebédlőjében ülök, az órák egy tíz perce elkezdődtek, de semmi kedvem nem volt matekra menni. Végül az előttem lévő vizes üveget megfogtam, s a második emelet felé ballagtam. Az ajtón bekopogtattam, majd be is mentem.

- Hol tetszett lenni ennyi ideig? – von kérdőre Mrs. White.

- Ebédeltem – felelem.

- És ahhoz egy óra nem volt elég? – a kezeit a csípőjére teszi, és a borzalmas szemöldökeit felhúzza.

- Túl meleg volt a kaja – rántom meg a vállam, s leülök Luke mellé.

A tanárnő sóhajtva a tábla felé fordul. A táskámból elő veszem a füzetemet, a fejemet a padra hajtom, és így írom le a táblán látottakat.

- Mi a baj, tökmag?

- Semmi, csak az eddigiek – sóhajtok egyet.

Az óra nagy nehezen, de eltelt. Végül a füzetemet beleraktam a táskámba, onnan pedig a szekrényekhez mentem.

- Rémálmaid vannak? – áll meg mellettem Luke.

- Ha így fogsz engem ijesztgetni, akkor igen, lesznek – nevetek fel.

- Bocsi – húzza el a száját.

- A kérdésedre vissza térve, igen – nézek rá.

- Ugyan az?

- Ja, már kezd elegem lenni belőle – rántom meg a vállam. – De a pasit nem tudom felismerni.

- Pedig jó lenne, annál hamarabb fel lehetne nyomni a rendőrségen.

- Régen történt, szerintem már senki nem foglalkozik ezzel a témával.

- Attól függetlenül fontos téma – lép elém.

- Ne, kérlek, hagyj békén! – ordít egy lány a folyosó végén. Egy fiú közelített felé, a lány a faltól nem tudott megmoccanni sem.

- Ezt, el kell intéznem – mutat Luke oda.

- Oké – nézek rá furcsán.

Akármennyire is nem akartam utána mentem, a lány oda jött hozzám, s megölelt. Szeméből potyogtak a könnyek, alig tudott megszólalni.

- Nina! Jól vagy? – ölelte meg Luke.

- Igen – bólintott egyet.

- Én, szerintem megyek – szólaltam meg.

- Ne! – szólt utánam Nina. – Gyere velünk.

- Nem, nem jó ötlet – rázom meg a fejem.

- Kérlek – nézett fel rám. Végül beadtam a derekamat, és együtt ültünk le egy padra.

Mint megtudtam testvérek. Így jobban megnézve eléggé hasonlítanak is egymásra, ugyan olyan szőke hajuk, és kék szemük van.

- Sokat hallottam rólad – szól nekem Nina. – Luke sokat mesél rólad.

- Rólam? – nevetek fel.

- Nina, össze visszabeszélsz – rázza meg a fejét Luke.

- Igaz, hogy kisebb vagyok, mint ti, de mindent értek – neveti el magát. – Főképp azokat a szövegeket.

- Milyen szövegeket? – nézek rá.

- Luke gitározik, úgy látszik megcsapta a szellő, most már szövegeket is ír – vigyorodik el.

- Megmutatod majd? – nézek Lukera.

- Borzalmasak – neveti el magát. – Jobb, ha nem hallod.

- Az én szövegtudásomnál biztos jobb, sőt gitározni se tudok – mosolyodom el. – Pedig meg akartam tanulni, de elmaradt.

- Majd Luke megtanít – Nina gyors kijelentésén elnevettem magam.

- Nina, haza kéne menni.

- Dehogyis – rázza meg a fejét.

A beszélgetést megszakítva csörrent meg a telefonom...

Új rész :)

Remélem tetszett nektek, és várom a véleményeiteket ;) Vajon miért álmodta ezt Beca?

Xoxo, B.