Taehyung

Hoseok nem engedett el, bár nem is próbáltak szétválasztani minket, még össze is kötöttek minket. Tudtam, hogy kik ők és hogy hová visznek... óvatosan bújtam hozzá a nem túl rég megismert férfihoz, aki mégjobban szorítani kezdett.

- Oda visznek minket... - suttogtam halkan, hogy csak ő értse. - Namjoonhoz visznek...
- Bármi is történjék nem hagyom, hogy bajod essen... - suttogta az ajkaimra Hoseok, majd ismét megcsókolt. Éreztem, hogy néznek minket, de nem bírt most érdekelni... csak élveztem, ahogy J-Hope becézi ajkaival az enyémeket. A kocsi fékezett, de nem érdekelt.
- V! - hallottam meg Jimin hangját, aki kényszerített, hogy megszakítsuk a csókunkat. - Azt hittem, hogy már elvéreztél vagy valami!
Az ölelése nem tudott megnyugtatni, mint máskor, megfeszültem a karjai között, amit ő is észrevehetett, mivel elengedett, majd a számára ismeretlen férfire pillantott, aki még mindig ölelte a derekamat.
- Jimin... - hallottam meg Namjoon hangját, mire ijedten Hoseokra kaptam a fejemet. Meg is jelent és mosolygott ránk, miközben magához húzta Jimint. - Üdv újra itthon! Látom hoztál haza valakit, be sem mutatsz?
- Otthonnak nevezed azt a helyet, ahol szívod a vérét?! Nem látod, hogy retteg tőled?! - kiáltott hirtelen fel Hoseok, mire Namjoon érdeklődve fordult felé.
- Szórakoztató, ahogy véded őt... - kacagott fel Namjoon és eközben megérkezett Jin is, akit szintén átkarolt az öcsikéje.
- Taehyung! - virult fel Jin arca. - Jól vagy? Nem bántott senki?
- Én... - kezdtem el motyogni, miközben Namjoon próbált hozzám érni. Nem tudtam semmit mondani, mivel J-Hope hirtelen ismét az ajkaimra tapadt, miközben végigsimított a fognyomon a nyakamon... felszisszentem, de nem érdekelte és tovább csókolt. Nem nyúltak hozzánk és mikor elváltunk egymástól mosolyogtak rám.

Jimin

L

áttam, ahogy kipirult barátom arca, miközben az idegen férfi csókolja őt, így miközben visszahúztam a hasamhoz Namjoon kezét mosolyogva a szemébe néztem. Álltunk ott, mint az idióták és mosolyogtunk. A férfi végigsimított Taetae nyakán, ezzel fájdalmat okozva neki. Miután elváltak a férfi elővett egy pisztolyt és Jinre fogta.

- Engedj el minket most! - sziszegte, miközben V riadtan bámult Jin szemeibe.
- Hoseok... - szólította meg remegő hangon a férfit a legjobb barátom. - Nem bánthatod őket.
- Taehyung... - sóhajtott egy hatalmasat a férfi. - A fűcsomó és kis barátja Jimint keresik... nem hiszem, hogy bele kéne keverned őket is.
- Is? - suttogta megtörten V.
- Nem úgy értettem... - kezd magyarázkodni Hoseok, miközben leteszi maga mellé a pisztolyát. Kényszeríti rá Taehyungot, hogy felé fordítsa a fejét... mélyen egymás szemébe néznek, eközben pedig Namjoon elveszi a pisztolyt.
- Taehyung... - szólítom meg a barátomat. - Kikről beszélt?
- Yoongi és Kookie. - jelenti ki, míg Jin eloldozza őket és magával rángatja Vt. Namjoont nem hagyom egyedül a férfival, aki idegesen tekint az elvonszolt barátom után.
- Takarodj innen! - kiáltja a párom magát is meglepve ezzel.
- Nem megyek Taehyung nélkül! - sziszegte határozottan Hoseok. - Megígértem, hogy nem hagyom egyedül!
- Tudod, hogy mi fog történni, ha itt maradsz egy vámpírtanyán? - kérdezi Namjoon.
- Nem érdekel, hogy velem mi történik, amíg együtt vagyunk és jól van. - jelenti ki Hoseok, miközben engem vizslat, ahogy Namjoon magához húz.
- A véredet fogom szívni és egy rossz szavad sem lehet majd ellene. - magyarázza, miközben megcsókolja a nyakam. - Továbbá nem nyúlhatsz se Jiminhez, se Jinhez, se Vhez.
- Taehyung az enyém! - sziszegi, mire Namjoon csak a szemeit forgatja, majd elválva tőlem karon ragadja a férfit és magával cibálja, míg én előttük vonulok.