Suga

A kórházból hívtak, hogy bevitték Taetaet... a levegő belém szorult és alig bírtam a lábamon állni. Hoseok a rendőrőrsre az én kis védelmezni való bárányom nélkül tért vissza és egy szót sem szólt, mégis kötelességemnek éreztem most magammal rántgatni abba a kórházba. Mikor beértünk rögtön Jimint pillantottuk meg két sráccal roskadni egy műtő előtt.
- Jimin-hyung! - kezdett el a fiú felé rohanni Kookie, de megállítottam, mielőtt agyon kényeztetné a kissé sem ártatlannak tűnő barátunkat.
- Kookie... - motyogta összetörten Jimin. A szemében könnyek csillogtak, de nem érdekelt... nem engedtem a közelébe a korom fekete hajkoronájú barátomat.
- Maradj ott és ne nyúlj Kookiehoz! - sziszegtem, mire a mellette ülő srác minden izma megfeszült és ugrásra kész volt... csak az tartotta vissza, hogy Jimin teljesen össze volt törve.
- Chim Chim... - próbált ismét a sráchoz férkőzni Kookie... Mikor Jimin a hátunk mögé pillantott és meglátta a rendőrtisztet egyszerűen bekattant és neki ment.
- Hogy hagyhattad ott?! Egy szó nélkül elrohant! Egy rohadt szemétláda vagy, aki nem érdemli meg, hogy Tae szeresse! - kiáltotta miközben ütötte, vágta, rúgta, harapta a férfit. Soha nem láttuk még ilyennek.
- Ő mondta, hogy fussak... - motyogta Hoseok, mire Jimin felpofozta őt.

Namjoon

Jimin teljesen kifordult magából és mindenkit hibáztatott, míg Jin egy szót sem szólt. Segíteni akartam, hogy jól legyenek, de csak egyre rosszabb lett minden. Megszorítottam a bátyám kezét és ekkor kilépett az orvos. Csupa vér volt, így Jin remegni kezdett, ahogy meglátta.
- Doktor úr! - ugrott be a férfi elé a zöld hajú egyén. - Taehyung, hogy van?!
- Túl élte, bár nagyon sok vért vesztett. - mosolygott bíztatóan a férfi. - Ha nem hozzák be ilyen hamar, akkor meg is halhatott volna, szerintem köszönjék meg ennek a két fiatal embernek! - itt ránk mutatott. - De most mennem kell, elnézést.
Minden szem rám és Jinre szegeződött... magamra pillantva realizáltam, hogy tiszta vér vagyok és a véres kezemmel simogatom Jin-hyung lágy bőrét.
- Jiminnie... - nyekeregte Jin, mire az említett szinte repült hozzá. - Én tényleg próbáltam megállítani őket...
- Tudom, Hyung... - simította az arcára az apró kezeit. - Nincs semmi baja, jól van...
- Feljelentést fogok tenni. - szólalt meg a zöld hajú srác. - Senki se bánthatja Taehyungot!
- Hyung! - nyekeregte esdekelve a fekete hajú fiú. - Hagyd ezt, a lényeg, hogy haza tudjuk mostmár vinni, ahogy Chim Chimet is.
Hazavinni magukkal őket?! Ezt nem tehetik! Jimin az enyém, senki sem veheti el tőlem. Senki sem foglalkozott a háttérben ácsorgó férfival, én is csak most vettem igazán észre Jimin kirohanása óta. Az arca meg sem rezdült és tetőtől talpig remegett. Oda akartam hozzá menni, de nem volt ehhez jogom, azok után, hogy miattam nézett ki úgyahogy V.