ALEXANDER

Arra ébredni, hogy a nővéred kibassza a szobád ajtaját úgy, hogy te lezakózol közben az ágyadról... felbecsülhetetlen.
- Alexander William Light! Most azonnal kelj fel, délelőtt 11 van! - mondta szinte kiabálva, amire csak egy morgás és egy szúrós pillantás volt a válaszom. Megdörzsöltem a fejemet, ahol beütöttem az éjjeliszekrénybe, majd felültem az ágyra.
- Camille, még nyár van. Minek kell ilyenkor felkelnem?
- Ma lesz az évnyitód, nem igaz?
- Nem, tévedsz. Holnap után lesz az évnyitóm, reggel nyolckor. - teljesen megváltozott nővérem arckifejezése.
- Akkor aludj csak tovább Alex. - mosolyogta, majd kiment becsukva az ajtómat. What the hell? Már nyugodtan se tudok aludni?
Mivel visszaaludni nem tudtam, így feloldottam a telefonomat és egyből facebookozni kezdtem.

Ismerősnek jelölések száma: 0
Üzenetek száma: 2
Események száma: 32

Szokás szerint először az eseményeket néztem meg. Mind-mind érdektelen kis szarságok. Lájkolások, képekhez való hozzászólások, és így tovább. Megnéztem az üzeneteket, de a barátnőm se írt... Megnéztem a profilját és utoljára este posztolt valami tipikus csajos idézetet. Írni luxus, nem igaz?
Így hát én írtam rá. A fedőnevem chaten "Bubumaci volt"... Utálom ezt a nevet...

Én: Szia szívem. Mizujs? Hogy telt a nyarad? :)

Michelle látta: 11:13

Köszi. De tényleg. Feltápászkodtam és kerestem egy tiszta trikót és felvettem a farmerom, gyors kihúztam borzalmasan világos szemöldököm az emeleti fürdőben, majd ledobogtam a lépcsőn. Valami teherautó hangját hallottam az utca felől, így kinéztem, hogy mi folyik itt. Tényleg egy teherautó volt kint, amiből dobozokat pakoltak ki. Látom a Black családhoz megérkezett a költöztető autó. Jennifer aláírt valami papírt, majd odafordult a fiához. Adott egy puszit a fejére, majd a vállmozdulataiból kiindulva nagyot sóhajtott. Gyorsan felkötöttem egy kis copfba a hajam, majd egyből kiindultam. Átkocogtam az út túloldalára hozzájuk.
- Helló. Segítsek a bepakolásban? - a nő megfordult és elmosolyodott, Oliver csak végigjártatta rajtam a szemeit, majd elfordult és bement.
- Azt megköszönnénk. Tudod, Oliver nem annyira emelhet még nehéz dolgokat. Nemrég műtötték nála a hátát, így nem emelhet túl sok dolgot. Szerencsére gyorsan gyógyul, de legalább egy hét még kell neki.
- Oh, gerincproblémái voltak?
- Igen, de szerencsére már nincsenek. - felvettem egy dobozt a kocsifelhajtóról. - De drága vagy Alex. Ezt kérlek, hogy vidd a konyhába.
- Rendben van asszonyom.
- Szólíts nyugodtan a nevemen és tegezz kérlek. Nem vagyok annyira idős még.
- Rendben van... Jennifer. - elmosolyodott, majd ő is felvett egy könnyebb dobozt. Körülbelül 10 perc alatt megvoltunk ketten a bepakolással, a nehezebb része csak most jött. Ki is kell pakolni a cuccokat.
Segítettem ebben is, folyamatosan kérdeztem, hogy mit hova tegyek, majd végül megálltunk pihenni közel egy óra után.
- Mondd csak Alex, elfogadsz egy kis limonádét? - kérdezte a nő, miközben felkelt a kanapéról, amin ültünk.
- Elfogadom, köszönöm.
- Rendben. Amíg csinálom, addig megkérdeznéd Olivert is? - a szótlan kis depist? Tuti nem fog lejönni ezért.
- Hol a szobája?
- Lépcsőn fel és jobb oldalt első ajtó. - belibbent a konyhába, én pedig fel az emeletre. Bekopogtam a fiú szobájába, de csak egy zavart hangot hallottam bentről.
- K-ki az? - kérdezte kissé pánikolva és mintha pakolászást hallottam volna.
- Alex vagyok. Anyukád kérdezi, hogy szeretnél-e inni limonádét.
- Mondd meg neki, hogy most nem kérek, majd később. - horkantottam kicsit a kis antiszociálison. Ennyire nem tetszik neki a képem, hogy kinyitni se nyitja ki az ajtót, hogy legalább a szemembe nézzen?
- Rendben van. Akkor... majd mondom neki. Viszlát Oliver. - megmondtam! Én kibaszottul megmondtam, hogy nem fog lejönni! Viszont én lementem a konyhába. - Oliver nem jön, majd csak később.
- Oh, te jó ég... Remélem nincs semmi baja. - legyintettem.
- Biztos csak engem nem bír.
- Oliver még senkivel nem volt ennyire ellenséges, csak az apjával még nagyon kisbaba korában... Egyszer meg is harapta, még ha nem is voltak akkor fogai. - sóhajtott, majd öntött nekem egy pohárba limonádét. - Amúgy te melyik suliba jársz?
- A déli suliba itt a városban.
- Tényleg? Oliver is odajelentkezett. Lehet osztálytársak lesztek. - ragyogott fel Jennifer arca.
- Az is megeshet. - kortyoltam bele az italba. - Húha. Mi van benne, hogy ilyen?
- Menta és egy kis titkos összetevő. Az már titok, hogy mi. - kacsintott a nő, majd kinézett a konyhából. - Hm... mintha hallottam volna valamit. Na mindegy. - vállat vont.
- Én nem hallottam semmit. - megittam az italom, majd jól nevelt kisfiú módjára a mosogatóba tettem a poharat. - Nekem most mennem kell, még a ház körül is van pár tevékenységem.
- Rendben. Még egyszer nagyon köszönöm a segítséget. - mosolyogta. - És bocsánat, hogy nem kísérlek ki.
- Azt hiszem, hogy túl élem. - vigyorogtam, majd kimentem.
Ahogy Jennifernek is mondtam, volt pár elintéznivalóm. Illetve most mindent én csináltam, mert a nővérem ment dolgozni. Takarítottam, lenyírtam a füvet, mostam és csináltam magamnak valami gyors kaját, amikor megéheztem. Amikor mindennel végeztem, akkor már csak a kanapén döglődtem és az agypusztítóbbnál agypusztítóbb műsorok között kapcsolgattam. Michelle-től pedig egyetlen üzenetet sem kaptam még. És az idegesít a legjobban, hogy rögtön látta az üzenetet. Évnyitón megkérdezem, hogy mi van vele...

OLIVER

Ma átjött Alexander segíteni kipakolni. Szürke, kicsit kivágott trikóban jött át, ami láttatni engedte főleg a karizmait és azt is, hogy nem egy izomtömeg, de mégis elég sportos alkatú. A haja kis copfba volt összekötve, ami elég aranyos volt, a nadrág egy világoskék csőfarmer volt. Nagyon... hogy is mondjam... bejött... Ezért is rohantam fel a szobámba, mert éreztem, hogy elvörösödöm és még... egyéb dolgok miatt... amit lehet jobb is, hogy a szobámban végeztem el, nem a fürdőben, mert ott elég gyanús lett volna.
Mindegy is. Végig, egész nap ő járt a fejemben és az istenért se tudtam kiverni őt. Már akkor megtetszett, amikor tegnap megláttam, de nem tudtam, hogyan szóljak hozzá. De tuti van barátnője. Vagy ha nem, akkor az emberek vagy hülyék, vagy csak a srác meleg... mint én...
Egy kész csődtömegnek érzem magam ez miatt. Anyámnak se mertem elmondani még, pedig lassan 18 leszek és valószínűleg neki is kezd gyanús lenni, hogy eddig egyetlen lányt sem hoztam haza.
Összegömbölyödtem az ágyon, miután megtöröltem egy zsebkendőben a kezemet és úgy bámultam magam elé, majd kapcsoltam be halkan zenét, ami kissé ellazított engem. A Crown the Empire Payphone feldolgozása mindig ellazít kicsit.
Nem sokára anya tört be hozzám "kész az ebéd" címszóval. Uhg... most egy falat se ment volna le a torkomon, a gyomrom teljesen összeszűkült valamiért.
- Majd később eszek anyu... Most nem vagyok éhes. - rám nézett aggódva, majd bentebb jött és szokásosan megsimogatta a fejem.
- Minden rendben? Rosszul érzed magad, kincsem?
- Igen, csak most nem bírok enni. De nem vagyok beteg. - ránéztem, majd halványan elmosolyodtam. Megörült és lehajolva megölelt.
- Rendben. Jaj, úgy örülök, hogy mosolyogsz kicsit! Évek óta nem láttam még egy ilyen kis mosolygást sem, de most végre mosolyogtál! - tényleg évek óta nem mosolyogtam volna? Adott még egy puszit a fejemre, majd felkelt. - Szólj, ha kell valami kaja és hozom is.
- Rendben van anya, de egyelőre biztos, hogy nem kell.

- Azért majd szólj. - azzal kiment. A fejemre húztam a takarót és kicsit nyöszörögtem szenvedve, majd lassan álomba merültem.

ALEXANDER

Hamar eltelt ez a pár nap is, az évnyitóra rendesen kicsíptem magam és végre Michelle-el is találkoztam.
- Szívem, miért nem írtál vissza? - kérdeztem, miközben hazakísértem és fogtam a kezét. Úgy szorította, hogy a manikűrözött körmei belevájtak a kézfejembe. Au...
- Bocsánat Bubumacikám, de teljesen meg van bolondulva a telefonom. Azt írja ki, hogy láttam, de nem. Már vagy három napja fent se voltam face-en, mert nincs otthon wifi és a telefonomon sincs már pénz, így se hívni, se netezni nem tudok, Bubumaci.
- Jól van, semmi baj. - elmosolyodott, majd hátradobta szőke haját és megigazította a táskáját.
- Hé, ki az ott? - mutatott az út túloldalára, ahol pont Oliver sétált teljesen fekete ünneplőruhában.
- Az új szemben élő szomszédom fia.
- Jesszusom, de ijesztően néz ki... Mintha most kelt volna ki a sírból. Nagyon vékony és csontos. - kicsit szomorúbb lettem.
- Igen, szerintem is kicsit ijesztő... - nem, nem ijesztő. Inkább szomorú, hogy ennyire le van fogyva.
- Ne is nézzünk inkább oda, Bubumaci. - megrándult egy ideg a szememben a név miatt.
Hamar hazakísértem Michelle-t, majd elővettem a telefonom és a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni. Nagyon mozgáshiányom van, főleg, hogy itt a suli, első futóedzések és én nyáron semmit se gyakoroltam. Oldalasan odapillantottam az út túloldalára, majd nekiindultam. Elsőre egy kis kocogás, majd egyre jobban növeltem a tempómat. Hazaérve egyből ledobtam a cuccaimat és átöltöztem, majd lehuppantam a székembe és az asztalon lévő gépet bekapcsoltam. Amint bekapcsolt, elindítottam rajta egy online játékot, amivel mindig játszani szoktam, ha van egy kis szabadidőm.
Fantasy játék, csodálatos látványvilággal és valami fantasztikus grafikával. Céhekre oszlik meg a játék (nem a Shakes & Fidget...), a nem céhes bandákat kívülállóknak hívják. Választhatsz, hogy belépsz-e egy céhbe, vagy sem, de ha nem, akkor a céhesek ellensége leszel. Mázlimra, nekem nem kell bajlódnom ezzel, nekem a kívülállókkal kell megküzdenem. Mondjuk szinte mindegyik embert ismerem már ebben a játékban és néha beszélgetni is szoktunk játék közben.
Jelenleg csak két emberrel beszélek, Matt és Jeff, a két ikertesó. Eddig annyit tudtam meg róluk, hogy csak pár várossal arrébb laknak, mint én és ugyanannyi évesek, mint én.
- Hé, láttátok azt az orkot? - kérdezte Jeff.
- Szerintem az inkább hobbit volt. - válaszolta Matt ikertestvérének.
- Mockosz kisz hobbitok! - én pedig rákontráztam ezzel az igen jó beszólással, amitől az ember első hallásra garantáltan igényes, értelmes fiatalembernek néz.
- Istenem, Alex, hogy te mekkora egy hülye vagy!
- Srácok, ezt ijesztően egyszerre mondtátok...
- Tudjuk.
- Hé, srácok, ez meg ki? Valami... LordoftheDarkness09. Kívülálló, ráadásul egyes szintű. Hagyjuk őt, vagy megtáncoltassuk kicsit és megmutassuk neki, hogy milyen is a mi világunk? - kérdezte Matt és hallottam a hangján, hogy vigyorgott.
- Csináljuk ki! - ordította a mikrofonba a testvérpár másik tagja, mire én a karakteremmel inkább visszahúzódtam, kiléptem a játék részből, beléptem a chatrészre és ráírtam erre a LordoftheDarkness09 gyerekre...

Traitor75: Hali. Lehet tanácsosabb lenne elhúznod onnan, vagy a barátaim szétmarcangolnak téged. Ez tényleg nem egy fenyegetés, hanem egy jó tanács...

Üdv: Traitor75

Kedvenc ikerpárosom két tagja felordított és szitokszavakat használva verték a billentyűzetet. Kíváncsi voltam, hogy mi történt, így visszaléptem a játékba. A fiúk kikaptak LordoftheDarkness09-től... Közben én is kaptam egy üzenetet:

LordoftheDarkness09: Ne félts engem, nem vagyok hímes tojás kezdő létemre. Legközelebb inkább magad miatt aggódj, lehet, hogy ott vagyok mögötted... Akár a suliban is.

A legnagyobb tisztelettel: LordoftheDarkness09

Elképedve figyeltem az üzenetet és falfehérré váltam, a végtagjaim pudingállagúnak éreztem. Ez itt lakik a közelemben és tudja is, hogy ki vagyok...?
Közben a fiúk szólongattak engem. Csak annyit válaszoltam, hogy most le kell lépnem, így ki is kapcsoltam a skype-ot, a játékot és az egész gépet. Ez idáig a legfurcsább dolog, ami velem történt... Befeküdtem az ágyamba és már ösztönösen vezérelve megszorítottam a követ a nyakláncomon. Ez mindig segített megnyugtatni engem és most is használt. Jelenleg most a szobámból is féltem kimenni, mert ez a LordoftheDarkness09 fullra olyan, mint egy sorozatos baltásgyilkos, aki bármikor megjelenhet a szobám ajtaja előtt. Ki-be fújtam és szívtam a levegőt, majd egy kis ablakot nyitottam, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. A mellkasomra tettem a kezem és ellenőriztem a szívdobbanásaimat. Gyors és intenzív volt. Legalább arról már biztosan megbizonyosodtam, hogy szívrohamot még nem kaptam...
Visszafeküdtem az ágyra, majd próbáltam egy kicsit pihenni. Holnap szükség lesz az energiára a sok gyökérhez...