A sátánizmust gyakran érte a vád, miszerint az önzést hirdeti. Valóban az egyén érdeke áll a középpontban, de ez még nem zárja ki a mások segítését. „Ha valakit, aki fontos számodra, boldoggá teszel, az ő boldogsága téged is boldoggá tesz." - jelenti ki LaVey a Sátáni Bibliában. Ezzel a kijelentéssel átértelmezi az egoizmus fogalmát, mondván, hogy a mások segítése is az egyén egóját táplálja, oly módon, hogy a jótett megelégedéssel tölti el. Ezzel LaVey azt mondja ki, hogy ha valakit az boldogít, hogy másokon segít, akkor (az egyén boldogsága érdekében) teheti azt, sátánista létének tagadása nélkül. LaVey maga az efféle tettet a gyengeség jeleként értelmezte, de úgy vélte, ha az egyént ez boldogítja, akkor elfogadható „hiba" (mint például az aszexualitás, ahol az egyén nem vonzódik szexuálisan senkihez sem).

Tehát, tedd ami boldoggá tesz, de ez még mindig nem jogosít fel arra, hogy bánts másokat, kárt tégy gyermekekben és állatokban. Egy békés példa erre, mondjuk a tetoválások, piercingek viselése.