A különleges bestia agyarai az ember testébe voltak ágyazódva, így érkezett nesztelenül a talajra. Ahogy felbőszülve kinyitotta állkapcsát, a férfi holtteste kihullott a szájából. Egy másik férfi próbált elfutni, de a bestia méretes karmait az emberbe vájta, és elkezdte húzni a földön. Az udvaron megállt, kinyitotta vérvörös száját és belemélyesztette fogait a férfi jobb vállába.

- Áááááh!! – hangzott a velőt rázó sikoly.
Mintha egy darab hús lett volna, a vér elkezdett folyni belőle, míg végül a mennyiség egy pocsolyát nem formált a lábánál.

Ha könnyen akarsz megemészteni egy embert, edd meg minél előbb. A férfi derekáról könnyedén vált le a hús. Az izmai gyenge rostszálak módjára szakadtak el egymástól. Az áldozat felordított, ahogy fejét és arcát az alatta lévő homokba kezdte temetni a szörny. A szökést tervezők elbátortalanítására, a fenevad szándékosan az udvarra vonszolta a testet, ahol az összes rab láthatja.
„Ha megpróbáltok elmenekülni, ti is erre a sorsra juttok."

- Még élek! Életben vagyok! Sajnálom!

A csákányt szorongató fegyencek távolról figyelték a jelenetet, közben elrejtve forgó szemeiket. Amikor a szörny - akinek ez az egész kínzás csak szórakozás volt – elért a férfi belsőségeihez, a vér placcsanó hangját elnyomó sikolyok lassan elhaltak.

- Nos, a közönség túlzott kíváncsisága legyen a legkisebb gondunk. Ne feledjétek, hogy korán kell kelnünk – a szolid hang hatására a tömeg azonnal behúzta a nyakát. Egy vékony férfi sétált ki az épületből ezüst keretes szemüvegében. Az Asztronómiai Kutatóintézet igazgatója, Zansuru. Ő volt a Mindenható ebben a pokolban, az egyetlen főnök. – Úgy álltok itt, mint egy rakás mozgásképtelen tetű. Ha nem kezd el gyorsan mozogni a lábatok, ti lesztek a fenevad desszertje – bár a rabok tudták, hogy csak tréfál, mégis egytől-egyig elsápadtak. Zansuru könnyed hanglejtése rájuk hozta a frászt. Miközben a sokaság visszavánszorgott a kirendelt helyére, Sasuke jobban megnézte a szörnyet.
A gyík hosszú, robosztus farkát mozgatta, hogy egyensúlyba hozza a felsőtestét és a fejét. Az arcát vastag bőr fedte, aminek vöröses árnyalatát sárga pöttyök tették vadabbá. Az óriási ragadozó hűségesen engedelmeskedik az igazgatónak, Zansurunak. A termetes húsevő két lábon jár, bőréből szarvak, kúp alakú szárnyak állnak ki, amiket még kiélezett karmokkal is tetőz. Amikor áll vagy jár, a magassága a 80 cm-t súrolja, de ha a feje tetejétől a farka aljáig mérjük, hosszúsága két méter felett lenne. A lábának ereje felmérhetetlen, olyanok akár a testéből kiálló rugók, amik segítségével elég egyet lépnie, és már megtett több tucat métert.
Ez a hely más, mint egy börtön. A börtönőrök soha nem törődtek a foglyok életével. Nincsenek zárak a cellákon, sem egyik bejáraton vagy kijáraton. Nem is csoda, hiszen minden rab tekintet nélkül engedelmeskedik és betartja a szabályokat. Hogy miért? A gyík miatt. Azok, akik szökni akartak, ritkán kerültek elő egy darabban. A hüllőnek kialakult egy olyan szokása, hogy erős megfigyelés alatt tartja a területet és könyörület nélkül felfal minden szabályszegőt.
Az Asztronómiai Kutatóintézetnél a fegyencek legfőbb feladata az ásás és a kitermelés volt. A fagyott talajról a jeget fel kellett kaparni kerti kapával, hogy földet tudjanak művelni, valamint egyéb mezőgazdasági tevékenységeket tudjanak végezni rajta. Ezen kívül gondosan ki kellett ásni és eltávolítani a nagyobb köveket és törmeléket a földből. Ez a tevékenység ismétlődött nap - nap után.

A feladat szükséges, hiszen ez az alapozása volt egy hatalmas teleszkópnak, amit a területre terveztek. Viszont azok a rabok, akik veteránnak számítanak, mondogatják, hogy már közel egy éve tart az ásás szüntelenül.

- Oh, ember... - Jiji, aki a közelbe dolgozott, letette kapáját és összedörzsölte kezeit.
Bár még csak reggel volt, a hőmérséklet így is fagypont alatt járt.

- Sasuke, nem fázol?

- Fázom.

Az igazat megvallva, Sasuke is próbált a tenyere és a kapa összedörzsöléséből egy kis súrlódási hőt szerezni. A küldetései során hozzászokhatott már a kíméletlen időjárási viszontagságokhoz, de a hideg az hideg.

- Oh, végeztem.

- Miért kellett egy ilyen hideg helyre telepíteni egy kutatólabort?

Bár a hó már rég elolvadt.

- Á-Áh, nem bírom már, mi a francnak kellett ezt a szart ide építeni?! Igaz a hó elolvadt, de ha így kell tovább élnem, halálra fogok fagyni! Nem tudom, van-e más, aki tele van hozzám hasonlóan ilyen kérdésekkel, de azt tudom, hogy nem csak nekem van problémám a jelenlegi helyzetünkkel!

Bár Jiji fáradt volt a monoton munkától, soha nem állt be a szája. Ő volt Sasuke cellatársa, akit minimum hat hónap szabadságvesztésre ítéltek, mivel ételt lopott. Mivel egyidős és körülbelül azonos testfelépítésű volt, mint Sasuke, gyakran osztották egymás mellé őket a munkaidőben. jiji orra egyre vörösebb árnyalatokat öltött, miközben erőszakosan dörzsölte ujjait, aztán hirtelen felordított a fájdalomtól:

- ÁÁH! Francba! – majd azonnal beleütött a felismerés. – De hiszen ez tökéletes! Végre szereztem indokot, hogy a gyengélkedőre mehessek!

- Mi olyan jó a gyengélkedőben?

- Nem tudod? Egy új doktornőt kaptunk. Mindenki arról beszél, milyen gyönyörű és gyengéd.

Sasuke határozatlan maradt Jiji mondandóját illetően, majd a férfi hozzátette:

- Még azt is tudom, hogy szingli és nem hiszem, hogy lenne valakije, mert nem láttam gyűrűt az ujján!

- Gyűrűt?

Sasuke gondolataiba meredt, de Jiji látta az arcán az érthetetlenséget. Amint felfogta, miért, folytatta:

- Oh, hadd magyarázzam meg. Itt, Redakuban egy általános szokás, hogy az emberek gyűrűt váltanak, amikor összeházasodnak. Nem akárhogyan, ez jellegzetesen a bal kéz gyűrűsujján viselendő. Ez az ismertetőjele egy házas embernek. A doktornő nem visel ilyet, szóval... - Jiji hirtelen témát váltott – Francba, az őrség...

Felfigyelve a közeledő őrökre, Jiji elhallgatott. Gyorsan mindketten nekiestek ismét a munkának, legalábbis úgy tettek, mint akik nagyon benne lennének. Az egyik tiszt elsétált mellettük a pálcáját ütésre készen tartva. Közvetlenül Jijire bámult, viszont rá se nézett Sasukére. Ijesztő. Jiji tudta, hogy elérkezett az ő ideje. Félredobta a kapáját és tüdőből elkiáltotta magát:

- A fájdalom! Nem bírom!

Sasuke Jijit látva nagyot sóhajtott, majd inkább nekilátott ismét a munkának.
A Tataru Asztronómiai Kutatóintézet a hegyvonulatok legtetején állt csendesen a kietlen pusztaságban, ahol semmi élő nem marad életben. A börtön maga egy erősen őrzött kőlabirintus a tengerszint felett 5000 méter magasságban. Állítólag a múltban Rikudou Sennin is pontosan ezeken a hegyeken élt, és ezért meg kell szerezni a Tataru Kutatóintézet akkori feljegyzéseit és információit arról az időszakról. Ez volt Sasuke küldetésének a célja. Naruto változatlanul szenved egy ismeretlen betegségben odahaza, így a küldetés, hogy Sasuke megszerezze Rikudo Sennin itt tartózkodásáról az adatokat talán az egyetlen segítség, amit most adni tud. Naruto állapota minden másodperccel rosszabb, és ezzel együtt párhuzamosan Sasuke zaklatottsága is nő, mivel kezd kifogyni a lehetőségekből.

- Mi bajod, Mr. Ijesztő Pofa? – Sasuke gondolatait Jiji hangja szakította félbe. A szemét eltakaró haja mögül látta, ahogy Jiji őt fürkészi.

- Nincs semmi.

- Biztos? Nagyon... komolynak tűntél.

- Ne foglalkozz vele – Jiji kérdését figyelmen kívül hagyva, Sasuke ismét felvette a kapát az egyetlen kezével.
Vacsora után a ninja visszatért a cellájába, ám egyedül egy éles sikoly fogadta, amint a vasrácsos ajtóhoz nyúlt. A padló közepén egy férfi feküdt ijedt volt és jobban megnézve, kicsit alacsony. Penjirának hívják, ő a másik cellatárs. Szemben vele Jiji ült, akivel egymást fixírozták. Közöttük némi tea és egy edény társaságában egy kocka gurult.

- JIJI, TE SZEMÉT!

- Heh, megyek cigizni – Jiji a padlón heverő összes cigarettát magához húzta. Sasuke ekkor jött rá, hogy egy szerencsejátékot, a Chinchirorint játsszák. Az állandó bezártság mellett nem igazán jut idő szórakozásra, így a szerencsejáték ennek a helyettesítésére szolgál. Bár Penjira - a többi rabbal ellentétben - igazi fanatikus, aki szereti a rosszfiút eljátszani. A börtönbe is a felhalmozódott adósságai miatt került, amiket a sorozatos vereségek okoztak neki, valamint a hozományért kötött házasságai miatt, amiknél azonnal le is lépett a pénzzel. A házassági csalás minimum egy év a hűvösön.

- Ah, Sasuke! Te következel! – figyelt fel Penjira Sasuke érkezésére. A válasszal nem törődve már hajította is a kockát az edénybe.

- Kihagyom.

- Mi a helyzet? – kérdezte Penjira, közben elégedetlen arcán a mosoly homlokráncolásba ment át. - Hé, Ganno! Odaragadt a segged a sarokhoz?! Hagyd abba a pingálást, vagy bármit is csinálsz, és gyere ide! – kiabált Penjira a harmadik cellatársra, Gannóra, aki a szoba sarkában guggolt háttal Penjirának. Olyan volt, mint egy madár, aki a tojásain kotlik.

- Ne most, Penjira – vágta rá azonnal.

Ganno a közel 30 életévével a cella legidősebbjének számított.

- Még mindig ezzel szórakozol? Már unom.

- Ne beszélj hozzám. Nyerésben vagyok.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt Ganno, aki kinn dolgozott, hirtelen a semmiből felkiáltott:

- Találtam egy tökéleteset!

Ezután a cellájába már úgy tért vissza, hogy a zsebei tele voltak tömve vörös és barna kövekkel. Úgy tűnt, nem bánja, hogy a bőr lejött a kezéről a kövek megszerzése folyamán. Éjt nappallá téve ütötte a köveket, hogy szétzúzza őket, ami 5 nap múlva maradéktalanul sikerült is neki. Mindenki úgy gondolta, beleőrül a folyamatba, hiszen ezt követően lenyúzta a saját lábáról a bőrt. Kiderült, hogy ha bőre és a porrá zúzott kövek összefőzése festéket generál.
Ez az eset azon a napon történt, amikor Sasuke a börtönbe jött. Miközben az újoncokat üdvözölték, Ganno összekeverte az anyagokat némi fenyőág segítségével.

Látni egy olyan férfi kezeit, aki ennyire elkötelezte magát a munka mellett még Sasuke számára is elképesztő volt. A fakó, vöröses barna keverék besűrűsödött, a színe pedig élénk pirosra változott. Pár perc elegyítés után, már készen is volt a kőfesték, aminek a színe a szilvafa virágához hasonlított. Ettől kezdve, Ganno minden éjjel a festési szenvedélyének élt. A fenyőfák tűlevelei voltak az ecset, a vászon pedig a saját körme.

-Nos, úgyis befejezem a következő heti készlet ellenőrzés előtt.

Jiji elképedt a válaszon, majd visszakiabált, mennyire rosszul áll neki a körömfestés.

-Tudom, hogy sietős, de már a kisujjamnál járok – vágott vissza Ganno. Az ellenérveket mindig szórakoztató volt hallgatni.

A letöltendő bűntetése 17 év az állam megsértéséért. Egymással rivalizáló nemesek portréit festette meg, és ezzel még jobban egymásnak ugrasztotta őket. Ez volt a bűne. Az apja hozzá hasonlóan festő volt, de szépen lassan megszállottá vált. Ganno azt mondta, mindig egy ecsetet tartott magánál, és ezen kívül semmi más nem érdekelte.
Ganno alapból három hét alatt fest meg egy képet, de itt a börtönben muszáj neki egy hétre csökkentenie ezt az időt. Sasuke sose értette, a férfi miért pazarolja az energiáját egy kép megfestésére, amit úgyis eltűntetnek egy héten belül. A szórakozás és a hobbik luxusnak számítanak itt. Mióta a börtönben elrendelték, hogy a hat tatami méretű cellán négy férfi osztozzon, szinte biztossá váltak a verekedések és a belső viszályok a személyes tér megszűnése és a tömöttség miatt. Gyakori volt, hogy addig harcoltak, amíg valaki a vérveszteség vagy más okból kifolyólag meghalt. Ilyen körülmények mellett, Sasuke cellája még viszonylag békés is volt. Nem ismerte el egyiket sem barátjának, de sose tört ki nagy veszekedés. Ganno elmerült a festésben, Jiji és Penjira a kockajátékok iránti szenvedélyükben. Sasuke pedig a halványan pislákoló holdat nézte egészen addig, amíg eltűnt a horizontról. Ez volt a cella késő esti rutinja.

-Hé, Sasuke is jó. Tiéd lehet az első kör – Jiji és Penjira próbálták játékra invitálni Sasukét.

-Nem – hangzott Sasuke tömör válasza.

Hirtelen egy halk zajt lehetett hallani, mire Sasuke kinézett az ablakon egyenesen az udvar irányába. A hold fehér fénye egyszer csak blokkolva lett valamilyen árnyék által. Talán az óriási szörny, Menou járkál az udvaron. Menouról beszélve, Sasukét érdekelte valami, ezért úgy gondolta, itt az ideje egy kis nyomozásnak. Felállt, majd leült Penjiráék közé.

- Meggondoltam magam. Mégis játszok.

- Várj, mi?! Komolyan?! Ez eszméletlen!

- Viszont nincs cigarettám, szóval ezt teszem fel helyette tétnek...

Sasuke belenyúlt a zsebébe, tettetve, hogy keres valamit, de közben aktivált egy jutsut.
Ez az új technikája, ami összetömöríti a chakráját az ujjai végében úgy, hogy az atomok kötését elrendezze és kikristályosítsa. Végeredményképp, mikor Sasuke kihúzta a zsebéből a kezét, egy vörös kő feküdt a tenyerében, ami majdnem akkora volt, mint egy cseresznye.
A cella összes tagjának beletelt egy másodpercbe, hogy felfogják, Sasuke tétként egy rubint ajánlott fel.

- Mi? Ez egy drágakő? Egy igazi?

- Tuti nem. Biztos valami üveg vagy ilyesmi.

Penjira és Jiji közelebb hajolt, hogy jól megvizsgálhassák a követ. Sasuke ezalatt csendben maradt, nem erősítette meg a kő eredetét, de nem is tagadta. A kő megfogható és igazi volt, viszont mesterségesen csinálta.

- De ha nyerek is, mit kezdjek egy ilyen üvegből készült kővel? Ezzel nem tudsz játszani.

- Viszont dohányozni sem tudsz, mivel elnyertem az összes cigit az előző játékban. Az ebédeltető szerepedet nem kellene eljátszani.

Sasuke kezébe vette a tálat.

- Nem kell sem a cigid, sem pedig a munkád szakácsként. Csak lenne egy dolog, amit meg kell tenned nekem.

- Oh, egy felkérés?

- Elmondom a kör után.

Sasuke visszatette az edény az alátétre, majd a három kockát is egymás mellé. Ezután felemelte a fejét Penjira reakcióját várva.

- Mire fogadsz? – kérdezte a férfi.

- Három egyforma – mondta Sasuke, és visszadugta a kezét a zsebébe.

Penjira eközben a tenyerében forgatta a kockákat, láthatólag azt várva, hogy Sasuke tegye meg az első lépést.

- Dobd – utasította a ninja, ezzel Penjiráéknak adva az első kört. Amint a férfi eldobta a kockákat, ránézett Jijire, aki visszanézett rá, majd a kocka megállt.
Ezalatt Sasuke, akinek a keze mélyen a zsebében csücsült, chakrát koncentrált a tenyerébe. Majd amikor ő következett, csaknem elsiette a kocka dobását. A három kocka, akár a lágy szellő, úgy szállt egyenesen az edénybe, ahol a fémnek ütközve kellemes csilingeléssel ért célt.

- Na, ne szórakozz...

Három piros kör. Penjira álla majdnem leesett a helyéről, olyan tágra nyílt. Ahogy Sasuke mondta, három egyforma alakzat. Jiji, Penjira és Ganno némán, lesokkolva ültek egészen addig, míg Sasuke csendben fel nem állt és világossá tette:

- Nyertem.

- Meg a seggem. Azután fogadtál, hogy megforgattad a kígyó szemeidet. Ez nem szerencse – tiltakozott Penjira.

Jiji megveregette a férfi vállát, mintha csak azt mondaná: „Add fel."

Ebben a börtönben a szerencsejáték együtt jár a csalással. Ez egy kimondatlan szabály, hacsak nem kapnak rajta, amit nem úszol meg szárazon.

- Akkor itt lenne a kérés, Penjira.

- Mi az? Nehéz? Lehetetlen?

- Nyugi, könnyű – Sasuke az ajtóhoz sétált, amint Penjira felállt a padlóról. – Gyere velem és figyelmeztess, ha jönnek a járőrök.

Penjira jót nevetett ezen a vicces kérésen, ám amikor felfogta, hogy Sasuke teljesen komolyan gondolja, megfagyott a vér az ereiben. A fegyencek szabadideje alvás előtt nem volt irányítva. Bármit csinálhattak ez idő alatt, de a cellát nem hagyhatták el. Abban a pillanatban, hogy kilépnek a küszöbön, megszegik a szabályt.

- Betartom a szavam. De hogy tervezed? Ha kisétálnánk ketten, az túl egyértelmű lenne.

- Megyek elsőnek, de szükségem van rád, hogy elvond az őrök figyelmét.

- Ha lebuksz, azonnal megbüntetnek. Ha Menou talál meg először, akkor meg felfal élve.

Sasuke nyugodtan válaszolt:

- Visszajövünk.

- Akkor nem hiszem, hogy lenne probléma... - mondta Penjira.

Két épület helyezkedett el az udvaron. Az egyik a nyugati, másik a keleti irányba. A nyugati épületben voltak azok a lakószárnyak, ahol a fogva tartottak aludtak. Sasuke öt perc alatt keresztülszelte az udvart a keleti épületet megcélozva. Ez volt a Kutatóintézet főépülete, ahová a rabok nem tehették be a lábukat.

Sasuke egy pillanatig a bejárati ajtónak simult, mielőtt belépett volna az épületbe. Nem volt ok arra, hogy az ajtók zárva legyenek, ennél fogva mindegyik kinyílt a leggyengébb érintésre is. Hosszú, luxus minőségű szőnyegek fogadták a ninját. A nyugati épület hideg börtönjéhez képest ez olyan volt, mintha az ember egy másik világba csöppent volna. Ez a hely inkább hasonlított egy kastélyhoz, amiben minden kifogástalan állapotban volt. Az egyedülálló, négy emelet magas épület már önmagában véve is ritkaságnak számított az országban.

Öt percnyi távolságra sincsenek innen a rabok, akik a hideg kövön és a könnyeiken alszanak, mégis itt az összes folyosó, lépcsősor és szoba puha szőnyegekkel van borítva. A mennyezet lakkozott téglákkal volt berakva, kiszorítva bármilyen természeti erőt, valamint egy nagy kandalló szolgáltatott fűtést az egész épületnek. Eközben a másik épületben, amikor havazik, a cellákban néha jégcsapok is keletkeznek a hidegtől.

Menou a hüllők szintje felett áll. Inkább hasonlítható egy dinoszauruszra, mind reflex, gyorsaság és erő kötvényében. Érdekes módon egyfajta háziállatként is lehet kezelni, hiszen az igazgató, Zansuru minden szavának engedelmeskedik.

Normál esetben, ebben az országban nincsenek shinobik, viszont úgy beszélik, a háború miatt a miniszterelnök hagyta egynek, hogy átvegye az uralmat.
Ha Zansuru az a shinobi, akkor talán valamilyen technikával irányítja Menout.

Sasuke elkezdett aggódni, hogy Menou túl sok ideje ment el. A hüllő mindig az intézet területét járja szüntelenül, éjjel-nappal. Ő felügyeli a rabokat minden nap, minimum 20 órán át folyamatosan. Olyan pletykák keringenek, hogy a hüllő Zansuru egy idéző jutsujának eredménye. Lehetséges egyáltalán, hogy Zansuru annyi chakrát használ, ami képes egy Menou méretű, hatalmas szörnyet megidézni? Talán az idéző jutsu alapvető mechanizmusa lett megváltoztatva a redakui shinobi által. Könnyen lehet, hiszen az eredeti jutsu a Tűz Földjéről származik.

Hirtelen nehéz lépések zaja közeledett Sasuke felé a folyosón. Amikor a hang elhalt, a férfi két sárga szempárral nézett farkasszemet, amik a sötétben lebegtek. Amint Menou alakja kivált a sötétből, mintha egy hang hallatszott volna.

- Megvagy.

Sasuke szemeit elöntötte a testébe áramló chakra, felfedve vizuális erejét. A sharingan és a rinnegan aktiválódott. Sasuke egy szempillantás alatt működésbe hozta az élénkvörös szemének technikáját, ami Menout azonnal egy genjutsuba rántotta.

*BUMM*

Menou amilyen gyorsan összeesett, olyan gyorsan állt fel, karmait Sasuke felé írányítva. Bár a férfi híres a gyorsaságáról, a hüllő is volt elég fürge ahhoz, hogy egy hajtincsét levágja. Sasuke ebből gondolta, hogy az állat nem esett a genjutsuja fogságába. A férfi elkerülve Menou karmait, visszafordulva egy ellencsapással viszonozta a támadást. Menou teste a levegőbe repült, amit a mögötte lévő fal tompított egy hangos csattanással. A becsapódás után a hüllő, akár egy rugó, azonnal visszaugrott a ninja közelébe. Nyughatatlan sárga szemei találkoztak a tiszta, vörös sharingannal, de az eredmény nem változott: a genjutsu hatástalan volt. Sasuke nekiugrott a Menou mellkasán keletkezett védtelen pontnak. Egyetlen tenyérrel leküldte a fenevadat a földre egy velőt rázó robaj kíséretében. Itt kellene megállni a harcban, mielőtt még a sok rombolásra felfigyelnének az őrök, ráadásul Sasuke már egy jó ideje a főépületben tartózkodik, ami elég veszélyes és kockázatos.

Hirtelen Menou szemei kipattantak. A ninja próbált elugrani a közeléből, de Menou nem hagyta neki. Egy pillanat alatt a lábára állt, és egy ugrás kíséretében hosszú farkával, akár egy ostorral Sasukére mért csapást. A férfi meghátrált éppenhogy kikerülve a támadást. Menou épp sújtott volna le, hogy egy életveszélyes támadással földre küldje Sasukét, de késő volt. A ninja a víz elemet használva kombinálta a chakráját a jégtechnikájával, ezzel egy kunait készítve. A szemét becsukva lemetszette Menou közeledő karmait, majd a kunai folytatta útját egészen a hüllő törzséig.

„GYAH!"

Menou felordított, ahogy a sérüléstől hátrább lépett. Az állat gyomrából mérhetetlen mennyiségű vér és folyadék ömlött a padlóra. A törzsén feszülő vágás olyan hosszú volt, mint maga a törzse, amitől elkezdett kábultan botladozni.

- „Sajnálom" – gondolta magában Sasuke. Kezdte megbánni a gyilkos támadását, amit a pillanat hevében használt, de már késő volt ezen gondolkozni.
A minden lépéssel szenvedő állat próbált elszökni. Amilyen gyorsan csak tudott, egyik ablaktól a másikig futott, közben elpusztítva minden útjába kerülő falat. Bár épp vérzett el, Menou még mindig volt olyan erős, hogy eltűnjön.

Sasuke az ajkába harapott. A rosszullét kerülgette, mikor lenézett a tenyerére. Visszaemlékezett, milyen mélyre mártotta Menou testében a kését az utolsó támadásánál. Félt akkor. Félt, hogy végzetes támadást kaphat.

Másnap reggel Sasuke a szokásos helyén ült az étkezőben az udvart kémlelve. Szemei hirtelen szélesre nyíltak, amikor megpillantott lenn egy ismerős farkat.

- „Ez valami vicc... Lehetetlen..."

Menou felnézett és meglátta Sasukét az ablakon keresztül. Bár Sasuke visszanézett rá, Menou nem emlékezett az előző éjszakára, így elfordította a fejét.

- „Még mindig él..." – Sasuke teljesen biztos volt benne, hogy még lélegezni sem kellene tudnia, ennek ellenére egy karcolás sincs az állaton. Sasuke próbált ésszerű magyarázatot kitalálni, de egész egyszerűen nem lehetséges ez a szituáció. Olyan, mintha beleesett volna egy genjutsu fogságába.

-Szóval te vagy az, aki próbálta elvenni tőlem Menout, 487-es fogoly – szólalt meg egy ellenséges morgás Sasuke háta mögül.

Zansuru. Sasuke és a férfi egymást kezdték méregetni anélkül, hogy bármelyikük megszakította volna a szemkontaktust. Nem volt értelme hazudni. Zansuru pontosan tudta, hogy a ninja találkozott Menouval tegnap. Függetlenül a helyzettől, Sasuke meg akart kérdezni valamit tőle. A férfi aktiválta a sharinganját. A sötét, éjfekete szemeket elmosta a piros szín, amiben három fekete spirál tűnt fel. Sasuke vett egy mély levegőt, miután elkapta Zansuru pillantását. A sharingan nélkül nem figyelt fel rá, de az előtte álló férfi szemüvege mögött egy gömb alakú üveg helyezkedett el.

- Egy mesterséges szem. Briliáns, egyszerűen briliáns – Zansuru elkancsalította a szemét, majd rámosolygott Sasukére. – Jó megfigyelő vagy. Még a beosztottjaim se figyeltek fel rá, pedig ők minden nap itt vannak.

Zansuru kinyújtotta a karját a Sasuke mögötti ablakhoz érve. A ninja nem tehetett róla, de nem bírta levenni a tekintetét a férfi szemeiről. Az üvegszem olyan természetesen hatott, hogy egy átlagos ember soha nem mondaná meg a különbséget a kettő között.

- Szóval tudsz pár ninjutsut használni. Ezt észben tartom – Zansuru közelebb dőlt Sasukéhez, és suttogni kezdett. A mesterséges szeme úgy forgott, mintha egy vadállat derítené fel a környéket. – Nem leszel képest elvenni tőlem Menout. Elvégre... én is egy shinobi vagyok.

A Chinchirorin egy kockajáték, amelyet két játékos játszik, három rendes kocka és egy tál felhasználásával. Általában szerencsejáték céljából játsszák, és népszerű az észak-kontinens kocsmáiban.
További információ: