-Nem fogsz megölni? -kérdezte rekedten  Ramina. Damiennek elállt a szava.
-Tudsz beszélni? -kérdezte döbbenten. Még soha nem hallott olyan lényről, amelyik emberi nyelven beszélt volna.
Ramina bólintott.
-Mivel az ember nem ismerheti a mi nyelvünket. Megtanultuk tiéteket.
-Ahogy hallom, nem rendesen. -kuncogott Damien. - Mi a neved? -emelte a sárkányra a tekintetét.
-Ramina. -válaszolta a sárkány. A fiú megborzongott a hangjától. Olyan tökéletesen csengett, hogy a füle csak itta a szavait.
-Akkor, Ramina...-lépett közelebb Damien az ezüstsárkányhoz. - Legyünk barátok!
-Barát? Mi az?
Damien a kérdésre megvakarta a fejét.
-A barát... -kezdte magyarázni. -Az barát! A barátok örökké együtt lesznek, és együtt játszanak! -kacagott a kisfiú. -Minden nap el jövök majd ide játszani!
Ramina nem értette teljesen a barát fogalmát. Viszont tény, hogy ő is fiatal sárkány, és szeretne még játszani. Mivel a kisfiú fog eljönni hozzá, így nem kell elhagynia a helyét sem, itt maradhat biztonságban, távol az emberektől. Mivel ő őrzi a Magot, vigyáznia kell az életére. A természet azért elég kegyes volt hozzá, hiszen nem kell innia, sem ennie, szóval teljes mértékben a feladatára összpontosíthat.
-Jó. -válaszolta végül Ramina.
Onnantól kezdve Damien minden nap meglátogatta Raminát. Vitt neki könyveket, festményeket a külvilágról, hogy ő is láthassa, mi folyik ott, Ramina pedig mindent megtanított Damiennek a szörnyekről, a világ körforgásáról, a Mag létezésének okáról, és arról, hogy mit hallott az apjától az emberekről. Cserébe Damien megtanította az emberek történelmét, Ramina pedig átadta neki a tudást mágiához és az ősi harcművészetekhez. Telt múlt az idő, Damien egyre nagyobb és nagyobb lett, ennek ellenére minden nap meglátogatta a sárkányt. Végül egy nap nem ment el Raminához. A lány nagyon aggódott, nem tudta, mi történhetett a fiúval, ennek ellenére nem merte elhagyni a barlangot. Végül Damien reggel jelent meg. Az ekkor már 18 éves fiú kiváló férfivé érett. Magas, izmos, mégis vékony testalkatához szép arcvonások társultak, aminek gyöngyei a két smaragdzöld, bölcsességet és bátorságot sugárzó szeme volt, valamint az ezt közrefogó sötétvörös haja, ami egyediségét és szenvedélyét tükrözte.
-Hol voltál tegnap? -kérdezte Ramina türelmetlenül.
A fiú meglepődött a lány türelmetlenségén, majd szomorúan lesütötte a szemeit.
-Mondd csak... Tudod, mi az a szerelem? -kérdezte keserűen.- Már párszor találkozhattál vele a könyvekben, amiket hoztam...
Ramina szeme elkerekedett. Valamennyire tudta, mi az, de soha nem tapasztalta.
-Két különböző nemű ember között létrejött kapcsolat a fajfenntartás érdekében. -válaszolta komolyan.
Damien Raminára nézett, majd keserűen elmosolyodott.
-Nem teljesen. A szerelem egy érzés két ember között. Egy különleges kapcsolat, amit az ember bármi áron meg akar óvni. Ez igaz a választottjára és az érzéseire is... - A fiú zavartan megvakarta a fejét. - Elég nehéz szavakba önteni.
Ramina közelebb mászott Damienhez, és lefeküdt az egyik nagy kristályra.
-Valami nyomja a szíved? -kérdezte lágyan a lány. -Nekem elmondhatod.
Damien továbbra is a sárkányt nézte. Nem tudta, belekezdjen-e egy eleve halott ügybe. Mégha el is mondaná, nem biztos, hogy megértené. Végül beleadva a derekát, egy nagy sóhajjal elkezdte.
-Apám és anyám azt akarja, hogy keressek magamnak feleséget...-sütötte le smaragdzöld szemeit a fiú.
-Damien, ez nagyszerű! Keresni fogsz valakit, akit teljes szívedből szeretsz! Emiatt nem-
-Ramina! Ez egyáltalán nem nagyszerű! -szakította félbe mérgesen a fiú. -Mert én nem akarok szerelmes lenni egy másik nőbe! Én csak...!
-Másikba? Damien...-Ramina közelebb hajolt a fiúhoz. -Ezek szerint... már szerelmes vagy?-kérdezte meglepődve.
A fiú rákvörös lett és a szája elé kapta a kezét. Teljesen véletlenül szólta el magát.
-Felejtsd el, amit mondtam! -pattant fel zavarában. -Hazamegyek.
-Várj, Damien! -Ramina elállta nagy testével a barlang kijáratát. -Mondd meg, ki az.
-Ha?! Dehogy mondom! -fordította el a fejét idegesen a fiú.
-Mondd meg! -Ramina lehajolt a fiú arcához, amitől Damien jéggé dermedt. Nagyot sóhajtott, majd közelebb lépett Raminához és végigsimította az arcát. A lány meglepődött, de aztán ijedten elhúzta a fejét.
-Damien, felsérted a kezed a pikkelyeimmel! -nézett a fiú kezére aggódva, majd felnézett a fiúra, mert nem kapott választ az előző mondatára.
-Ramina...- A sárkánylány nagyon megijedt, hiszen Damien olyan keserű arcot vágott, mint aki menten elsírja magát.
-Damien! Mi a baj?! Ennyire fáj?!
-Fáj... -A fiú felnézett a lányra. –Fáj, hogy itt vagy egy karnyújtásnyira tőlem, mégsem érhetlek el soha. -nyújtotta ki a vérző kezét a fiú. -Hajolj közelebb.
Ramina aggódva közelebb emelte a fejét Damienhez, aki ismét rátette a kezeit a sárkányra, majd a fejét az ő fejéhez támasztotta.
-Szeretlek. -mondta rekedten. -Te vagy az egyetlen, akit már régóta... Már kezdettől fogva...
-Damien...-Ramina szíve hevesen kezdett verni, maga sem tudta, miért. Sosem érezte még ezt az érzést. Mintha beteg lenne de valahogy mégis... boldog lenne? Lehetséges. De ez a boldogság csak egy pillanatnyi parázs, ami eltűnik a szomorúság tengerében.
A sárkánylány elhúzta a fejét.
-Ezt nem teheted meg. Te ember vagy, én pedig egy sárkány. És akármi is történik, sárkány maradok egész életemre, ami vagy tízezer év. Ehhez képest, te élsz legfeljebb 100 évet. Itt nincs olyan, hogy együtt öregszünk meg, Damien. Te öregedni fogsz, de én nem. És én... nem akarom látni, hogy eltűnsz... -Ramina félreállt, ezzel utat engedve Damiennek a kijárat felé. –Nekünk... Nekünk nincs jövőnk együtt... -mondta halkan.
Damien tágra nyitotta a szemeit. Nem hitte el, amit hall. Egyáltalán nem erre számított azután, hogy bevallotta nagy nehezen a szerelmét. Ő is tudja, hogy nem lehetnek soha együtt Raminával, ő is tudja, hogy a lány élethossza az övéhez képest egy örökkévalóság, de azt gondolta, mindent meg lehet oldani. Hogy a szerelemben nem létezik az akadály szó.
A fiú keserűen összeszorította a fogait.
-Ha ezt akarod... -mondta halkan. -Akkor nem zavarlak többet. Soha többet. -Damien hangja jéghideg volt. Még utoljára Raminára nézett, majd csendesen elhagyta a barlangot. A lány ott maradt még mindig sokkolva a történtek miatt, de amint felfogta, mit tett, türkiz szemeiben könnyek gyűltek. Soha nem látott még senki sárkányt úgy sírni. Halkan, szívszorítóan, beletörődve a sorsába, és abba, hogy a fiú mindörökre elhagyta. De Damiennek sem volt könnyű. Mérgesen viharzott felfelé a kristályok között, nem érdekelte, hogy a lábát felsértik a kövek, de amint kiért, tudta, hogy most nem csak egy napra hagyja el ezt a helyet, hanem örökre. A mellkasa elszorult, amint eszébe jutottak Ramina szavai. Egyre csak a fejében hangzott mindig ismétlődve, míg végül a fiú ordítva rogyott a földre a füleit befogva, a szemeit becsukva, hátha nem fogja hallani a valóság kegyetlen hangját. Rokko, a tűzmacska, aki még azóta is Damien hűséges barátja volt, aggódva szagolgatta meg a fiút, amint odaért hozzá. Damien felemelte a fejét, és megsimogatta az állatot.
-Rokko...-nyöszörgött. – Képzeld, az előbb mondta a lány, akit mindennél jobban szeretek, hogy nincs jövőnk együtt... - Amint Damien kimondta ezeket a szavakat, az egész valóság hullámként rohamozta meg. A fiú meleg könnyei lefolytak az arcán. A szájához emelte a tenyerét és beleharapott, hogy elfojtsa a kitörni készülő zokogását. Halkan rázkódott sokáig a földön, Rokko pedig nyávogva sétálgatta körbe, néha a mancsát Damienre helyezve, hogy megnyugtassa. A fiú nem tudta, mihez kezd ezután. Nem térhet vissza Raminához, de az emberekhez sem akar visszamenni. Felnézett az égre. Ő már nem tud változtatni a dolgokon... Lehet, ez lenne az a pont, ahol az istenek segítségéért kellene esedeznie? De vajon... melyik isten hallgatna meg egy ilyen szánalmas embert?

******

ÉÉÉs ezzel a két fejezettel startolt el az egyik eredeti történetem, amit valójában a kishúgomnak írtam, de gondoltam ide is kirakom. Mivel imádom a kishúgom, nem végeztem fél munkát, képeket is csináltam hozzá, szóval igen, azok a képek, amiket mellékelek, mind az én kezeim közül került ki. Ne bántsatok érte, csak most szokom a digitális rajzolást.

Remélem, összességében tetszeni fog nektek a történet. Jó szórakozást kívánok hozzá. :)