A könyvtár volt az egyetlen hely, ahol nem nyüzsögtek az emberek, bár annyira nem örültem a ránk telepedő csendnek.
- Most már elmondod, hogy miért vagy hajlandó beszélni velem? - huppantam le az egyik kipárnázott székbe.
Válasz helyett csak ledobta mellém a kezében szorongatott könyvet.
- Mi ez? - fogtam a kezeim közé a vékony kötetet. Barna borítóját egy bőrszalag kötötte össze, de azon kívül semmi nem volt rajta.
- Apám lakosztályában találtam - "magyarázta meg".
- Igen és?
- Csak nyisd ki - forgatta meg a szemét, miközben még mindig a tenyerére szorított egy rongyot.
Kioldottam a csomót és óvatosan belelapoztam. Valyr nyelven írták és gyönyörű sárkány rajzok ékesítették. Aztán megakadt a tekintetem az első oldalon és elkerekedett szemekkel néztem Aemondra. Ugyanis a lap közepén egyetlen sor volt, cikornyás betűkkel oda kanyarintva:

„Odabagho zaldrīzoti, bardutan ondoso Nyla Wand" (A sárkányok gondolatai, Nyla Wand tollából"*)

- Megtaláltad!
- Nem szándékosan, de igen - bólintott.
- Köszönöm - néztem rá hálásan.
Ahogy ismét átlapoztam, az utolsó oldalon megakadt a szemem valamin. Egy kis versike volt. Ahogy átfutottam a sorokat elképedve néztem fel ismét.
- Ezt elolvastad? - adtam neki vissza.
- Igen - bólintott.
- Ez… ez  egy dal - simítottam végig a sorokon. - Ezt énekelte nekem anyám megszámlálhatatlanul sokszor. Mivel Valyr nyelven van, akkor nem értettem. De most … - a szemem elfátyolosodott.
Hirtelen mindent megértettem és minden a helyére került.
- Elolvastam, bár nem teljesen értem.
- Az egész a sárkány suttogó legendájáról szól. Leírja, hogy az ősi Valyriában, a sárkányok és az emberek kommunikáltak egymással. Viszont amikor a nagy király, itt Aenar Targaryenre utalhat, elvitte őket az otthonukból megtagadták a beszédet az emberektől. 100 évig senkivel nem kommunikáltak, csakis egymással. Aztán egy nap sírást hallottak. A sárkánybarlangtól nem messze, a sziklákon egy fiatal lány ült és zokogott. Őt is el hurcolták a szülőföldjéről, elszakítva ezzel a családjától. A sárkányok annyira együttéreztek vele, hogy megajándékozták őt és az elsőszülött leány gyermekét a suttogás képességével. Hallotta a gondolataikat ezáltal kommunikálni is tudott velük. Sok évig titokba maradt a képessége, egészen addig amíg I. Aegon el nem kezdte a hódításait. Ekkor a király mellé szegődött és segített neki.
Aemond figyelmesen hallgatta a mondandómat, majd miután végeztem az arcomhoz nyúlva letörölt róla egy könycseppett.
- Sajnálom - nézett rám bűnbánóan.
- Én is sajnálom - álltam fel és szorosan magamhoz öleltem.
- Mikor tanultad meg így a kardforgatást? - kérdezte hitetlenkedve, a sebes kezét felmutatva.
- Sok feszültséget kellett levezetnem az elmúlt időszakban.
- A vállad jól van? Nem volt szándékos.
- Csak egy karcolás - legyintettem. - Tudom, hogy sosem bántanál szándékosan - fogtam meg a kezét és tudtam, hogy már minden rendben lesz köztünk.