Perselus próbálta eltüntetni a fekete füstöt, amit Draco okozott – ahogy később megtudta – közben amennyire tudta, próbálta megakadályozni a diákok, hogy a diákok pánikoljanak. Hirtelen minden füst eltűnt és Perselus még látta, ahogy Draco Grangert tolja maga előtt kifelé a teremből.

– Mi a franc? – gondolta, de nem volt sok ideje ezen töprengeni, mert észrevette, hogy Potter és Weasley is eltűnt.

- Longbottom! - szólította meg a remegő fiút éles hangon, mire az még jobban remegni kezdett. – Maga látta, mi történt?

- I-igen,uram - motyogta. – A-az történt, hogy Harry felvette a gyöngyfüzért, amit a bájitalba akart rakni, de hirtelen tüsszögni meg köhögni kezdett tőle, mire Malfoy kikapta a kezéből a bájital hozzávalót és mielőtt mindent fekete füst árasztott volna el, láttam, ahogy Harry hátából valami kiáll.

- Mintha egy szárny lett volna – gondolkodott el Neville.

- Renden - mondta Piton, majd összeszedte a diákok hitvány bájitalait.

o0o

Ebédnél nem látta se Dracot, Pottert, sem pedig Granger vagy a Weasley kölyköt. Nem mintha aggódott volna értük, sőt! Nem is érdekelte, mi van Potterrel és az arany csapatával – akikhez ezek szerint a Malfoy örökös is csatlakozott – csak azt akarta tudni, hogy hol vannak. De az ebéd végéig, amin direkt ott maradt se jelentek meg, és ahogy hallotta a többi órán se voltak hajlandóak részt venni. Perselus arra gondolt, hogy valami komoly történhetett, ha Granger sem volt bent egyetlen órán sem.

o0o

Harry még mindig nem ébredt fel, ezzel egyre nagyobb pánikot okozva őrzőinek. Draco, Ron és Hermione nem mentek le ebédelni, mert nem merték egyedül hagyni barátjukat. Harry a hasán feküdt felemás szárnyai pedig kiterülve húzódtak mellette.

- Mikor fog már felébredni? – kérdezte Ron a falnak támaszkodva keresztbe tett kézzel nézve az ágyon fekvő alakot.

- Attól, hogy öt percenként megkérdezed, még mindig nem tudjuk! - csattant fel suttogva Hermione, miközben Dracóra nézett, aki éppen Harryt forgatta át a hátára és egy borogatást fektetett a homlokára.

- Lázas? - kérdezte 'Mione aggodalmasan és az ágyhoz sétált.

- Igen - sóhajtotta Draco. – A legnagyobb baj az, hogy itt még lázcsillapítót se tudok főzni. – Alig ejtette ki a mondatot a száján a szoba túlsó végében egy kisebb bájital labor kezdett kialakulni ezzel halálra ijesztve Ront, akinek a változásközben eltűnt a támasza, így hátra esve beverte a seggét és a hátát.

- Mi a...? Áú! - jajdult fel a vörös, ahogy a földre érkezett. - Hülye labor! - morogta miközben feltápászkodott a földről, majd gyűlölködő pillantásokat vetve a újdonsült laborra arrébb ment. A Malfoy csemete azonnal elfoglalta az felszabadult helyet és nekiállt a lázcsökkentő bajitalnak, fél füllel hallgatva Granger és Weasley beszélgetését.

Már majdnem készen volt a bájitallal, mikor is mögüle halk nyöszörgés vonta magára a figyelmét. Az ágy felé fordulva látta, ahogy Harry pillái megremegnek, majd az üveges vöröseszöld szemek lassan kinyílnak. Mikor a fiú kicsit feljebb emelte a fejét és Draco szemébe nézett, annak elakadt a lélegzete. Ugyanis Harry egyik szeme a szokásos smaragd zöld csillogással fénylett, addig a másik vér vörösen mélyedt el a szőke tekintetében. Minden lelassulni látszott, ahogy a Potter fiú felkapta a fejét és felült, majd megmozgatta szárnyait és hirtelen eltüntette őket. A folyamat úgy nézett ki, mintha összecsukná a szárnyait csak ebbe több energiát vitt bele és mielőtt a hátához csapódhattak volna azok eltűntek, mintha a hátába olvadtak volna.

- Harry? – lépett bizonytalanul közelebb Draco AFiúhoz Aki Túl Élte. Nem igazán tudta, mire számítson, de amikor Harry felkapta a fejét és a szemébe nézett, megint belé szorult a levegő. – Mégis, hogyan? – kérdezte magától, ahogy újra a vöröseszöld szempár nézett vele farkasszemet és nem a felemás szempár.

Harry hirtelen összerázkódott, majd az orra elé kapva a kezét tüsszentett egyet. Ahogy elemelte a kezét vért látott rajta, de nem igazán fogta fel, ennek a súlyosságát, ellenben barátaival. A Malfoy örökös volt az, aki legelőször reagált és Harry mellé sietett. Rögtön a fiú kezébe nyomott egy vászon zsebkendőt – amely egy mardekáros hímzéssel volt ellátva – de mivel az értetlenül nézett rá, így megtörölte vele az orrát. Miután a vérzés nem igazán akart elapadni, a kezébe fogta a fiú kezét és a zsebkendőre szorította, hogy tartsa ott. Nagy léptekkel a bájital laborhoz indult, hogy egy vérzés csökkentő bájitalt csináljon a túlélőnek. Már javában a főzésben járt, amikor Harry mögé lépett és átnézett a válla felett. A zsebkendőt még mindig az orrára szorította, de a másik kezével elnyúlt Draco mellett és megfogott egy hozzávalót, mielőtt Draco megszólalhatott volna beleszórta az üstbe.

- Harry! - kiáltott fel Draco, ahogy nézte, hogy a fiúnak készülő főzet tönkre megy. Vagyis tönkre ment volna alap esetben, de a főzet ehelyett lassan bugyogott, egyáltalán nem úgy tűnt, mintha ki akarna futni, vagy fel akarna robbanni. Harry Draco mellé lépett és a keverő pálcát a kezébe véve megkeverte a bájitalt. A fiú körbenézett a hozzávalóknál és a kezébe vett valami eléggé ragadós folyadékot, majd a bájitalba öntötte. Az üst alatt magasabbra vette a hőt, így a ragadós trutyi elég gyorsan elvegyült a bájitallal. Potter a pálcáját elővette és megszüntette vele a tüzet, majd a bájitalokhoz szánt üvegcsékbe a nád pálca segítségével belerakott egy keveset. Elég sok készült ebből az új főzetből, így Harry mindenki kezébe kettőt nyomott, a többit pedig zsebre vágta. Ami az üstbe maradt azt a hüvelyk ujjával szétkente az orrán.

- Ez sokkal hatékonyabb, mint a vérzés csökkentő. - Vonta meg a vállát Harry a döbbent és a kérdő tekintetek láttán. Nem értette, mit vannak úgy oda a barátai, hisz majdnem minden héten készít ilyesmiket. Igaz, nem emberek előtt, de szokott. A továbbiakban Harry kifaggatta a barátait az elmúlt nap eseményiről, hogy mégis mi történt vele és meddig volt kiütve. Legnagyobb meglepetésére, csak pár órán keresztül volt eszméletlen, így nem maradt le semmiről igazából.

A másnap igazán érdekesen alakult a triónak és Dracónak. Majdnem az összes professzortól kaptak büntető munkát, de a pálmát Piton vitte azzal, hogy félév végéig büntető munkára ítélte a csapatot, az egész napos eltűnés miatt. Igazság szerint nem nagyon hatotta meg őket a büntető munka, hisz számítottak rá, de Harry esete fontosabb volt, minthogy előmerészkedjenek a rejtekhelyükről.

Harry magányosan bolyongott a folyosón, amikor is szembe jött vele egy hollóhátas. Nem igazán akart figyelni a lányra, de az nekiment, fellökve ezzel a fekete hajút.

- Bocsánat - mondta álmodozó hangon a lány. - Luna Lovegood – mutatkozott be enyhén meghajolva. Szőke haja előre hullott a meghajlás közben, felfedve a virágokat rajta.

- H-Harry Potter – motyogta utánozva a lányt. Fura volt ez az egész bemutatkozás, főleg amikor Luna újra megszólalt.

- Nagy tettekre vagy hivatott és folyamatosan változol, míg el nem éred a 17 éves kort. Egy angyal és egy démon él benned és várják, hogy uralkodj rajtuk – mondta továbbra is azon a bizarr álmodozó hangon, miközben mélyen a srác szemébe nézett. Furcsán komoly volt a hangja, ami egyszerre ijesztette meg és nyugtatta meg Harryt.

- Viszlát, Harry Potter! – mondta a szőke hajú lány és ugrálva elment Harry mellett.

- Hát ez fura volt... - motyogta Harry és közben lassan elindult, hogy tovább koptassa a kastély folyosóit. – Milyen démon és angyal? Bennem az egyetlen démoni dolog, hogy nem vagyok képes kimúlni – morogta magában, ahogy a frufruját a szemébe húzta, így eltakarva a kilátását. Nem látva, hova megy hirtelen nekiment valakinek, fellökve ezzel az előtte lévőt.

- Bocsá... – kezdte, majd ahogy felpillantott meglátta a legrosszabb rémálmát Umbrige professzort. – Elnézést asszonyom! – mondta lesütött szemekkel.

- Potter! Ez már több a soknál! – visította a békára hasonlító nőszemély. – Büntető munka, most azonnal! – üvöltötte, ezzel sértve Harry füleit és még nagyobb fejfájást okozva a fiúnak.

- De profe... – kezdte Harry, de nem tudta befejezni, mivel a nő belevágott a szavába.

- Mégis mit képzel magáról!? Visszabeszél egy tanárának?! – sipította és belehajolt a fekete hajú fiú aurájába. – 2 hét büntető munka velem, Potter! – A professzor tovább folytatta a visítást Harry füle mellett,a nyálával tele fröcskölve a túlélőt. Harry a fülére szorította a kezét, annyira zúgott a feje. Nem hallotta a nő beszédét és a szemei nem sokkal később fennakadtak, ahogy a fiú megadta magát a sötétségnek.

Umbrige nem tudta mit tegyen az ájult fiatallal, ezért riadóztatta a tanári kart és a legközelebbi kandallóval az istápolyba repítette a fiút, ahol Poppy fogadta az ájult gyereket. A javasasszony már javában vizsgálta Harryt amikor is befutott az igazgató és Piton.

- Mi történt? – kérdezte Albus Madam Promfreyt.

- Dolores nemrég hozta ide. Azt mondta, egyszer csak elájult, ahogy átvizsgáltam, enyhe agyrázkódást fedeztem fel és súlyos alvás hiányt. – tájékoztatta őket a Madam. – Perselus van nálad Álomtalan álom és nyugtató főzet? – a férfi csak bólintott és előhúzott két üvegcsét a talárjából.

- Itt vannak – mondta miközben a fiú felé fordult.

Folytatás következik...