32.
Ennyi elég volt Harrynek. Egy szó se jött ki összeszorult torkán, így hát csak bólintott.
- Ne!
Pettigrew úgy rogyott térdre, mintha Harry a halálos ítéletére bólintott volna rá. Összekulcsolt kezekkel, térden állva csúszott a padlón vádlói lába előtt.
- Sirius… Peter vagyok… Peter, a barátod… nem teheted…
Black rúgott egyet felé, és Pettigrew összegörnyedt.
- Épp elég koszos a talárom anélkül is, hogy hozzányúlnál - sziszegte Black.
Pettigrew most Lupinnál próbálkozott.
- Remus! - visította rimánkodva. - Ugye, nem hiszed el ezt a badarságot? Sirius szólt volna neked, ha megváltoztattuk volna a tervet!
- Kivéve, ha azt gyanította, hogy én vagyok a kém, Peter - felelte higgadtan Lupin. - Felteszem, ezért nem avattál be a titokba, Sirius - szólt át Pettigrew feje fölött Blacknek.
- Bocsáss meg, Remus - nézett rá Black.
- Szóra sem érdemes, Tapmancs barátom - felelte Lupin, és feltűrte talárja ujját. - Én pedig téged tartottalak kémnek, úgyhogy cserébe te is bocsáss meg nekem.
- Ez csak természetes - bólintott Black, s beesett arcán mintha egy mosoly árnyéka suhant volna át. Ő is elkezdte felcsavarni a talárja ujját. - Együtt végzünk vele?
- Együtt - felelte komoran Lupin.
- Csak nem… ez nem lehet… - hebegte Pettigrew. Térden állva megfordult, és átmászott Ronhoz.
- Ron… hát nem voltam jó barátod… hűséges patkányod? Nem hagyhatod, hogy megöljenek… Te mellettem állsz, Ron. Ugye, te mellettem állsz?
A fiú azonban leplezetlen undorral meredt rá.
- Egy ilyen szörnyeteg aludt az ágyamban…
- Kedves fiam… kedves gazdám… - Pettigrew Ron felé csúszott. - Nem engedheted, hogy megtegyék… A patkányod voltam… odaadóan szolgáltalak…
- Nem nagy dicsőség, hogy patkánynak jobb voltál, mint embernek - mordult rá Black.
Ron elsápadt a fájdalomtól, de összeszorította a fogát, és elhúzta törött lábát Pettigrew keze elől.
Pettigrew térden állva megfordult, Hermione felé mászott, és megmarkolta a lány talárjának szegélyét.
- Kedves kislány… okos kislány… te nem engeded, ugye? Segíts rajtam…
Hermione kitépte ruháját Pettigrew kezéből, és borzadva a falhoz hátrált. A férfi egész testében remegni kezdett, és lassan Harry felé fordította a fejét.
- Kisasszony, én okos úrnőm - nyúlt a lány talárjához, azonban a lány rászegezte a pálcáját, így továbbment Potter felé.
- Harry… Harry… mintha az apádat látnám… a te arcod az ő arca…
- HOGY MERED MEGSZÓLÍTANI HARRYT? - rivallt rá Black. - HOGY MERÉSZELSZ A SZEMÉBE NÉZNI, ÉS JAMESRŐL BESZÉLNI NEKI!?
- Harry - suttogta Pettigrew, és segélykérően kinyújtott kézzel Harry felé araszolt. - James nem kívánná a halálomat, Harry… James megértő lenne… Ő megkönyörülne rajtam…
Black és Lupin együtt ugrottak oda Pettigrew-hoz, a vállánál fogva megragadták, és háttal a padlóra
lökték. Pettigrew a rettegéstől rángatózó arccal meredt rájuk.
- Eladtad Lilyt és Jameset Voldemortnak - sziszegte Black, aki maga is reszketett az indulattól. - Mered még tagadni?
Pettigrew sírva fakadt, s ettől csak még visszataszítóbb látványt nyújtott, ahogy ott kuporgott a padlón, olyan volt, mint egy csúnya, kopaszodó óriáscsecsemő.
- Sirius, Sirius, hát mit tehettem volna? A Sötét Nagyúrnak… el se tudjátok képzelni… rettenetes hatalma volt… Féltem, Sirius, hisz sosem voltam olyan bátor, mint te meg Remus meg James. Én nem akartam bántani őket… Tudodki kényszerített rá…
- NE HAZUDJ! - tajtékzott Black. - Mikor Lily és James meghaltak, te már egy éve rendszeresen küldted a jelentéseidet Voldemortnak! A kéme voltál!
- De hisz addigra szinte mindenütt átvette a hatalmat! - nyafogta Pettigrew. - Kin segített volna, ha megtagadom a parancsát?
- Kin segítettél volna, ha szembeszállsz minden idők leggonoszabb feketemágusával? - sziszegte dühösen Black. - Azokon az ártatlanokon, akik meghaltak miattad!
- Hát nem érted, Sirius? - siránkozott Pettigrew. - Ha nem engedelmeskedem, Voldemort megölt volna!
- AKKOR MEG KELLETT VOLNA HALNOD! - ordította az arcába Black. - INKÁBB A HALÁL, MINT HOGY ELÁRULD A BARÁTAIDAT! Ml AZ ÉLETÜNKET ADTUK VOLNA ÉRTED!Black és Lupin egyszerre emelték a magasba pálcájukat. - Tudhattad volna - szólt Lupin -, hogy ha nem Voldemort
öl meg, akkor mi fogunk. Ég veled, Peter.
Hermione a kezébe temette arcát, és a fal felé fordult. Athena pedig csak vigyorgott.
- NE! - kiáltotta Harry. Egy ugrással Pettigrew és a rá szegeződő pálcák között termett. - Nem ölhetik meg - zihálta. - Nem tehetik.
Black és Lupin döbbenten néztek rá.
- Harry, ez a vinnyogó, koszos féreg tehet róla, hogy árva vagy - mordult fel fogcsikorgatva Black. - A te halálodat is szemrebbenés nélkül végignézte volna. Hallottad, mit mondott: a rongy élete fontosabb volt neki, mint a te egész családod.
- Tudom - zihálta Harry. - Felvisszük őt a kastélyba. Átadjuk a dementoroknak. Vigyék csak el Azkabanba… de ne mi öljük meg.
- Köszönöm! - Pettigrew átölelte Harry térdét. - Meg sem érdemlek ekkora kegyet! Örökké hálás leszek neked!
- Eresszen el - mordult rá undorodva Harry, és lerúgta magáról Pettigrew karját. - Maga nem érdemel
semmiféle könyörületet. Csak azért védem meg, mert apám nem akarná, hogy a legjobb barátai gyilkosokká váljanak - egy ilyen patkány miatt.
A szobában senki nem mozdult, a csendet csak Pettigrew sípoló zihálása törte meg. Black és Lupin egymásra néztek. Azután, mintegy vezényszóra, mindketten leeresztették a pálcájukat.
- Harry - szólt Black -, neked, és csak neked van jogod megkegyelmezni neki. De jól fontold meg a döntést. Gondolj bele, mit tett…
- Vigyék Azkabanba! - ismételte Harry. - Ha valaki, ő megérdemli, ami ott vár rá…
Pettigrew még mindig ott lihegett a háta mögött.
- Ahogy akarod - bólintott Lupin. - Állj félre.
Harry habozott.
- Ígérem, nem teszek kárt benne - biztosította Lupin. - Csak megkötözöm.
Harry bólintott, és félreállt. A már ismert kötelek ezúttal Lupin pálcájából röppentek ki, s Pettigrew egy szempillantás múlva már gúzsba kötve, felpeckelt szájjal hevert a padlón.
Black újra rászegezte a pálcáját.
- Figyelmeztetlek, Peter - mordult rá -, ha megpróbálsz átalakulni, abban a minutumban végzünk veled. Egyetértesz, Harry?
Harry lenézett a padlón fetrengő szánalmas alakra, és jól láthatóan bólintott.
- Akkor ezzel megvolnánk - vette át az irányítást Lupin. - Ron, a csontforrasztás Madam Pomfrey
szakterülete, úgyhogy azt javaslom, egyelőre érd be egy ideiglenes kötéssel. A gyengélkedőn majd szakszerű ellátást kapsz.
Odalépett Ronhoz, és pálcáját a fiú lábához érintette.
- Ferula - mormolta, mire szoros sínpólya tekeredett a törött végtagra.
Lupin felsegítette Ront, a fiú
óvatosan kipróbálta, hogy tudja-e terhelni beteg lábát, s fel sem szisszent.
- Így jó - bólogatott. - Köszönöm.
- Mi lesz Piton professzorral? - kérdezte Hermione, és az alélt tanár felé pislogott.
Lupin lehajolt Pitonhoz, és kitapintotta a pulzusát.
- Nincs komoly baja - állapította meg. - Egy kicsit túllőttetek a célon, de így legalább nyugton marad. Ájultan is fel tudjuk vinni a kastélyba… Mobilicorpus.
A varázsszóra Piton csuklója, térde és nyaka lassan emelkedni kezdett, mintha láthatatlan zsinórok húznák a plafon felé. Az ernyedt test álló helyzetbe fordult, s ott lebegett néhány centiméterrel a föld fölött, akár egy fejét ingató, groteszk marionettfigura. Lupin felemelte a padlóról a láthatatlanná tévő
köpenyt, és talárja zsebébe tömködte.
- Ketten bilincseljek össze magukat ezzel - szólt Black, és lábával megbökte Pettigrew-t. - Csak a biztonság kedvéért.
- Az egyik én leszek - bólintott Lupin.
- A másik én - mordult fel Ron, s odasántikált a fogolyhoz.
Black súlyos vasbéklyókat varázsolt elő a számukra, s néhány másodperc múlva Pettigrew már újra a saját lábán állt, a bal kezét Lupin jobbjához, jobb kezét pedig Ron baljához bilincselték hozzá. Ron komor eltökéltséggel játszotta a fegyőr szerepét, szemmel láthatóan személyes sértésnek érezte, hogy
Pettigrew Makesz képében a bizalmába férkőzött. Csámpás és Dáma könnyed ugrással az ajtónál termettek, és bozontos farkukat zászlóként lengetve kivezették a csapatot a szobából.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top